Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-03-09 / 10. szám

Vb évfolyam.

Mátészalka, 1911. március 9.

19. sz.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő

Felelős szerkesztő : Főszerkesztő :

Egész évre - Fél „ Előfizetési ár:

Kossuth utca, 445. sz.

Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső

— 8 kor.

— 4 „

Kiadóhivatal: hova a lapjanyagi oldalait érdeklő része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán.

Szerkesztő: Endrédy József.

Negyed „ Egyes szám ára 20 fillér.- 2 „

A legutóbbi képviselő testületi közgyűlésen az aszfalt járó létesítése határoztatok el.

Eltekintve az anyagi részétől e dolognak, ennek messze menő horderejét lekicsinyelnünk nem szabad.

Első sorban is a képviselő testület eme határozatával rácáfolt egyeseknek ama felfogására, hogy e képviselő testület tagjai jórészében nincs meg a kellő érzék a város fejlesztése iránt.

Bátran állíthatjuk, hogy a képviselő testület legutóbbi közgyűlésén ki állotta a tüzpróbát, mert attól a testülettől, a mely e határozatot hozta, remélhetjük, hogy e- gyébb, a város fejlődését elősegítő kérdéseknél is hasonló előrelátással fogja határozatait alkotni.

Eltekintve attól, hogy a város külső képe igazán csak aszfalt járóval lesz városi, reméljük, hogy a lakosság egyeteme is inkább fogja magát városi lakosságnak tekinteni.

Ebbői pedig nem csekélyebb dolog következik, mint az, hogy a nép lassanként elhagyja azokat a fal isi utcai szokásokat, a melyek annyira jellemzők a falusi rtcai életben, s helyette oly utcai szokások fognak lassan meghonosulni, a melyek a város utcai életének a jellemző sajátságai.

De még egy nagy fontosságú dolgot várunk az aszfalt járdától a mit lekicsinyelni nem szabad. S ez a város fejlődésének decentralizálása. Eddig csupán a Kossuth és Vasút utcákban volt érdemes nagy befektetéssel épületeket emelni, mert a város rosszul világított mellékutcáikban nem vágyott lakni menni a latajner. Soda legfeljebb csak azért ment lakni, mert a fő utcák drága ingatlanait vagy lakásbérleteit megszerezni nem tudta.

Ha azonban a kényelmes és tiszta gyalogjárókkal a mellék utcák is járhatókká válnak, a már majdnem kiépített két fő utcáról az építési vágy és a vállalkozói szellem feltétlenül át fog csapni intenzivebb

módon a jobb fekvésű mellék utcákra is.

Csak egy modern gyalog járó s ime itt áll a kezdődő város, mely már öntudatosan fejlődik, a két fő utcát le fogja foglalni teljesen a kereskedő világ és a köz, a maga épületei számára, mig a mellék utcákon a társadalmak más osztályai fognak sulyok szerint elhelyeződni.

Aztán meg a közel jövőben már a telefon csengője is zörögni fog, s e zörgés lesz a további fejlődés legbiztosabb serkentője.

Örömmel gondolunk mind erre, mert, hogy egy újabb korszaka köszöntött be városunk életének az tagadhatatlan.

És hogy a társadalom fejlődése összhangban áll a város külső fejlődésével, legélénkebb bizonyitéka az, hogy már nem csak óhaj, hanem a közel jövőben létesülni fog az ipartestület, a mely az iparos osztály tömörítése révén annak nagyobb gazdasági érvényesülést lesz hivatva biztosítani.

De tovább megyek. Mátészalkának ma két kaszinója van. Sajnos egyik sem áll hivatása magaslatán, sőt az egyik csupán arra jó, hogy cégére alatt italmérés gyakoroltassék — mig a másik — sivár életénél fogva alkalmatlan arra, hogy a társadalmi mozgalmak helyes kezdeményezője vagy legalább irányitója lenne, hanem ellenkezőleg képtelen öncéljánál, saját lét- fentartásának biztosításánál magasabbra e- melkedni.

Ép ezért helyén valónak tartjuk kaszinónknak, mely nem áll Széchenyi e magasztos alkotásának színvonlán, reorganizációját ami ha jól vagyunk értesülve szintén szőnyegen fekvő megoldatlan óhaja társadalmunknak.

Nem egyesek, hanem a társadalom szócsöve lévén, illetéktelennek tartjuk magunkat arra, hogy ezen reorganizáczió módját előre megjelöljük — annyit azonban bátorkodunk megtenni, hogy az e tekintetben felettünk sokkal tökéletesebb fehérgyarmati állapotokra reámntatunk — kérdve már

eleve azt, hogy a mi Fehérgyarmaton lehetséges, miért ne volna lehető nálunk, a mikor nemcsak általános népességgel, hanem szellemi intelligenciával is fölényben vagyunk a szomszéd járás metropolisa felett.

Főszerkesztőnk a múlt hetekben fehér- gyarmaton az ottani kaszinó vendége volt egy közgyűlése alkalmából, melyet társasvacsora követett. S mint lelkesülten mondja a legideálisabb értelemben véve a demokráciát ott látta tökéletesen érvényesülni.

Ott ez emberek, egy az állásától teljesen független mérték szerint mérettek és találtattak alkalmasnak arra, hogy az ottani kaszinó tagjai lehessenek. E mérték volt az egyéniség kiérdemelt közbecsülése és lelki műveltség.

így magyarázható meg az a nem minden napi tény, hogy a fehérgyarmati társadalom legelőkelőbbjei mellett például olvasni látta azt a kőművest, fűszerest, asztalost vagy ácsot.

Így magyarázható meg az a tény is, hogy a meglehetős nagy áldozattal létesített kaszinó, — melynek egyébbként egyik vendéglősünk öcscse, Márkusz a bérlője, — a befektetésre felvett pár ezer korona a- dósságot oly igen jelentős összeggel apasztani tudta, hogy csupán hírlapokra 1000 koronát fordíthat évente.

S végül a kaszinó vacsoráján oly szép számban jelentek meg a tagok, hogy igazán jellemzőjévé vált annak a ténynek, hogy létezhet kaszinó, a mely a megszokott kártya partin kívül is kapcsolatot tud létesíteni a tagsággal ember és ember között.

Azt hisszük, hogy ép e cél sarkalja társadalmunk vezetőit akkor, amidőn a kaszinó újjászervezéséről hallunk beszélni, mert ez uj kaszinó lesz hivatva a társadalmi erők szorosabb összehozására, a leendő Mátészalka megalapozására.

Van még egy—két oly kérdés, melynek létesítése leendő emelkedésünkkel szoros kapcsolatban áll, mint a milyen a köz kórház létesítése s egy pár üdvös községi