Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-02 / 9. szám
VI. évfolyam, Mátészalka, 1911. március 2. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség; hová a lap szellemi része küldendő Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Egész évre FpI Előfizetési ár: Kossuth utca, 445. sz. Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Kiadóhivatal! hova a lap anyagi oldalait érdeklő része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán. Szerkesztő: Endrédy József. l Vl J) Negyed „ Egyes szám ára 20 fillér.- 2 . Régi dolog, hogy mi egy pár lépéssel mindig hátrább ballagunk, mint a többi nyugoti nemzetek. Történelmünk eseményeit nyomon követve csakhamar be kell látnia azt még annak is, a ki vaktában tagadásban venné. A keresztény vallás felvételétől kezdve egész a francia forradalom .szent eszméinek elfogadásáig minden dologban, minden irányban egy pár lépéssel későbben haladunk tovább azon az utón, melyet a többi müveit nemzetek minket megelőzve végig tiportak. Ha elmélkedünk e tény fölött, nem juthatunk más magyarázatra, mint arra, hogy a magyar nép lassan gondolkozik. Jól meggondolja azt, a mit a többi népek talán inycsiklandoztatóan nyújtanak feléje. Jól megrágja és csak azután nyeli le. Itt a késés oka. — Azt mondhatná valaki, hogy ez nem igaz, amennyiben a magyar nép szive olyan mint a szalma: könnyen lobot vet. Hamar fel lelkesül. Nos hát ez csak látszólagos jelenség. A magyar nép psziho- logiájához tartozik, hogy előbb lelkesül, aztán gondolkozik. Ez az oka részben annak is, hogy nálunk a hirtelen magasra emelt férfiakat gyorsan eléri a bukás. Mert csak akkor kezdjük latolgatni valakinek az értékét, a mikor már könnyű lelkesült- ségünkben duplán megjutalmaztuk, gyakran érdemtelenül is. Szerencse még, hogy egyáltalán gondolkozunk, ha későn is. A történelem ama tanúsága, hogy mindig elkésve baktatunk a többi nemzetek után, megnyilatkozik napjainkban is. Itt van például a kozmopolitizmus u- ralkodása, mert nálunk még, (bárhogyan tagadjuk is) egyre tart. Franciaországban 8—10 év óta folyton ébred a nemzeti szellem, koporsójából kitör és eget kér a tiszta francia génius és egyre nagyobb mértékben hódit ez ébredés szülötte: a sovinizmus. A francia irodalom, művészet, társadalmi élet, mind-mind a sovinizmust fogadja el isten- asszonyának. S vajon a Cirano de Bergerac, a I’ Aiglon, nem a francia sovinizmus szülötte-e? És a hatás, mely őket kisérte nem ugyan annak erős bizonysága-e? És nálunk még mindig a kozmopoli- tizmus uralkodik. Persze titokban, elrejtőzve. Magunk is tagadjuk, magunk sem hisszük, sőt gyakran vakságunkban magunk sem látjuk. Egyik főjelensége az az óriási rokon- szenv, melylyel a külföldi irodalmat kulti- váljuk, a miénknek elhanyagolásával. E vádra valaki azt válaszolhatná, hogy persze, mert a mi irodalmunk sokkal gyöngébb, mint a külföldé. Lehet, hogy úgy van. De már a felelet is kozmopolitizmus jegyében született. Az igazi erős sovinista magyar, még a gyatrább magyar müveket is fölébe helyezi a jobb külföldi munkáknak, abból az egy okból, hogy gyöngeségét elfedi e szó: „magyar.“ Helyes-e vagy nem e felfogás, arról most nem vitatkozunk. Mindenesetre való az, hogy a gyönge pártolás híján még jobban elerőtlenedik, mig pártolással talán megerősödhet. Gondolkozzunk csak. Nem hallottuk, hogy valaki egy premiére előtt, tehát a kritikák megjelenése előtt, azt kérdezte tőlünk, vájjon magyar vagy külföldi-e az uj darab, és arra a válaszunkra, hogy idegen termék, nem mondta-e ki láttatlanul a szentenciát, hogy okvetlenül jónak kell e darabnak lennie, mert külföldön született? De még irodalmunk gyöngesége is a kozmopolitizmus betegségétől származott, íróink, a publikumnak kedvezni akarván, idegen minták után indulnak és természetes, hogy igy a művészi utánzás helyett, csak torz és erőltetett munkát mutatnak. Sőt tovább mehetünk, e jelenség mind a két részről, úgy a közönség mint a művészek részéről, összes művészeteinkben megnyilatkozik. Ez olyan circulus viiiosus, mely a kozmopolitismus központja körül forog. A publikum lelkesül a külföldért, a művészek elfelejtve hivatásukat, az idegen irányokat követik és e ballépés következ- ményeképen még inkább a kozmopolitizmus karjaiba hajtják a közönséget, mely csakugyan jobbnak találja az eredeti külföldi terméket, mint az idegen ruhába bujtatott magyart. Irodalmunk és művészetünk után igazodik egész társadalmunk és igy, mig a külföld már rég eldobta a kozmopolitizmus igáit, mi még mindig alatta nyögünk. Közigazgatás. KÉPVISELŐ TESTÜLETI GYŰLÉS.. Kíváncsian vártuk a f. hó 23-iki képviselő; testületi gyűlést. Kiváncsiak voltunk pedig azért, mert az uj képviselő testületi tagok, akiket a gáncsoskodásnál s oknétküli aggódásnál egyebet nem tudók, megválasztásuk alkalmával — szokásukhoz híven — minden meggyőződés nélkül, mint a maradiság megtestesült példány képeit pellengérezték ki, ez alkalommal gyűltek össze első Ízben közérdekű ügy tárgyalására. Ez volt az első szereplésük, bemutatkozásuk, színvallásuk. Büszke örömmel üdvözöljük Mátészalka érdemes képviselő tesületét, hogy megtisztelő, s a város létérdekére messze kiható állásuk fontosságát áténői- és férfiszabó Stajek Pál MÁTÉSZALKÁN a Hungáriával szemben. Elvállal mindennemű női KOSZTÜMÖKET, FÉRFI ÖLTÖNYÖKET és SPORT MUNKÁKAT. A legújabb divat szabással ajánlja a legujahb divat szövet raktárát, melyben minden rendelő biztosítva lesz, hogy a nála rendelt női szövetekből csakis egyes ruhákat szállit. ■■■ Kozmopolitizmus.
