Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-12-21 / 51. szám

2. oldal. Ne higyje senki, hogy hasonló csalafintasá­got, melyhez több vakmerőség, mint ész kell, ez­ren meg ezren ne tudnának kifundáini. Miért nem teszik mégis 2 A .legnagyobb részök fél a börtön­től. Erre, jó’ a törvény, a társadalmi rend- őre, Kisebb részök azonban mástól fél. A lelkiisme- rettöl, ó 'szigorúbb őrtől, amelyik akkor is büntet akkor is fényit, amikor a másik őr— a törvény megtorolni nem tud. A társadalomnak ez a része képezi a közerény palládiumát. Ez erősiti meg bennünk azt a becses tudatot, hogy a bűnt el­követni nem azért tilos, mert büntetik, hanem a- zért mert lelkiismeretünkkel össze nem egyeztethető. Ha lelkiismeretünk szavára nem akarnánk hallani, az olyan otromba ocsmányságok végre­hajtásához nem kell egyébb, csak merészség. Se szeri se száma ama szélhámosságoknak, melyeket a legkurtább eszü ember is könnyen kitudna spe­kulálni, s nincs kizárva, hogy egyik-másik kö­zülük elkerülhetné a törvény sújtó kezét. De lehet-e csakugyan öröm a bűnösen el­sajátított pénzben ? Még az „ebül szerzett pénz ebül vész ei“ példabeszédben sem rejlik annyi, igazság, mint abban a tapasztalatban, hogy a bü * * * nős' sohise.n juthat jogtalan szerezményének nyu­godt" élvezetéhez. Nincs egy pillanata, melyben ne kJlenö tartania attól, hogy elcsípik, lelke megha- sonli.k, átkozza a perczet, amikor a kisértésnek engedve a bűn útjára tért. Soknak e bűnösök kö­zül valóságos megváltás, hogy a törvény kezére kerülnek. Bizonyság erre, hogy akárhány akad kózülök, akik önként jelentkeznek jelentkeznek a rendőrségen, csak hogy vezekelhessenek bűnükért. Nem tudja tehát, mit kíván magának az, a- ki irigyli a nagystílű csalót, aki negyedmillió ko­ronájával ezertc boldogtalanabb annál aki tisztes­séges keresetéből, fiz koronát megtakarított. Ennek öröme telik, minden megtakarított fillérében, a- mazt minden ezres banka mázsás sulylyal terheli. Ezért érdemes becsülettel vesződni és ke­resztényi szeretettel sajnálni a megtévedetteket. KÉT LiEVÉL .... ír a leány : „Ne küldjön több levelet. Gyűrűjét s adott Szávát visszaadom. Adja vissza Ön is az enyémet. Tévedett Ön. Ön engemet nem szeret.“ A fiú dacos, büszke. írja válaszul: „Jó! Nem írok többet. Visszaadok mindent. — És odahaza a fiú is a lány is, Az asztalra sírva leborul . . :-a.-e. Nem sikerűit konmiendálás. A régi jó világhan nem volt okuk .a fiata­loknak holdvilág mellett keserveket sóhajtgatni, a kedves hűtlensége miatt zöldebbnél-zöldebb rigmu­sokat zengedLzni, ava ;y végső elkeseredésükben” valami rozsdás bicskával nyakukat elnyisszantani, esetleg valami ócska flintával nagyot puffantam, mert mikor a szülői szárnyak alatt anyáikká, ille­tőleg a házaséletre képessé feícseperedtek, a jó öregek szépen eligazították a dolgot. Kiválasztottak szerelmes magzatkájuknak oly­an élettársat, aki nekik tetszett, aztán rövid utón összeboronálták őket. A fiatalok a legritkább e- setben oponáltak ellene; elfogadták a készet. Leg­alább Jíjpm kellett még utánna sem járniok. Dacára annak a patriarkális szokásnak, mégis álig' akadt boldogtáfan csiádi élet Olyan e— MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. december 21 kedelemügyi miniszter a fogyasztóközönség érde­keire való tekintettel megengedte, miszerint a folyó évi december hó 24-ére eső vasárnapján az ipari és kereskedelmi elárusitás és házhoz- szállítás a magyar szent korona országainak egész területén, kivételesen esti 5 óráig akadálytalanul végezhető legyen.. Ez alól azonban mindenrendü irodai mun­ka ki van véve, igy ezekre jelen intézkedés nem terjed ki. A december 31 -éré eső vasárnap mun­kaszünetét 'azonban nem függesztette fel a miniszter. HÍREK. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijat illetőleg hátralékaikat be­küldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Tisztelt olvasóinknak és munkatársaink­nak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. Szálkái Sándor országgyűlési képviselőnk csütörtök este érkezett városunkba, a vonatnál impozáns közönség várta. Kincses István ref. lel­kész magas szárnyalásu beszédben üdvözölte, a melyre Szálkái Sándor válaszolt. A bevonulás u- tán Szálkái Sándor lakása ablakából mondott be­szédet az egybegyűltekhez, a melylyel a fogadta­tás befejezést is nyert. • Esküvő. Veress István f. hó 27-én tartja esküvőjét Felsőbányán Báthy Juliska urleánynyal. Személyi hir. Lovag Csiky Lajos theol. a- kad. tanár az ünnepeket családjával városunk­ban tölti. Lffí fis. A debreceni ref. Főiskolából a ref. egyházba a karácsonyi ünnepekre kiküldött követ Szenezy István 3 éves hittanhallgato. Javító- és magánvizsgálatok a mátészal­kai áll. polgári fiúiskolában. A mátészalkai áll. polgári fiúiskolában 1911. december hó 28. és 29-én lesznek a magántanulók javító és osztály­vizsgálatai. A vizsgálat sorrendje a következő: 28-án délelőtt javító, hittan- és különbözeti vizs­gálatok, délután Írásbeli vizsgálatok. 29-én egész nap szóbeli vizsgálatok. Az érdekelt tanulóknak 28-án d. e. 8 órakor kell jelentkezniük a polgári iskola igazgatójánál. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 21-én rendkívüli közgyűlést tart. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 20-án Szatmáron közgyűlést tart, melynek tárgya a kiállítás rendezéséről szóló jelentés Iéfcz. Karácsony előtti vasárnapon a keres­Mozgalom drágasági pótlékért. A pénz­intézeti tisztviselők körében mozgalom indult meg az iránt, hogy az uralgó drágaságra való tekin­tettel az igazgatóságtól díágasági pótlék enge­délyezését kérjék. A kérelem igazán méltányos és jogos s mi nem hisszük, hogy az süket fülek­re találna, mért ismerjük a pénzintézeti vezérigaz­gatókat, akik mindenkor szivükön viselik a tiszt­viselők helyzetét és velük szemben a legmesszebb menőbb méltánylást gyakorolják. A vármegyei fegyelmi választmány. Csaba Adorján főispán elnöklete alatt Kende Zsig- mond, Kacsó Károly, Luby Béla és Bodnár György részvételével ülést tartott. A. választmány a hozott alispáni határozatok ellen beadott fellebbezéseket bírálta el. A fegyelmi ügyek előadója dr Ééchy István főjegyző volt, aki a következő fegyelmi ü gyek fellebbezéseit terjesztette elő, elbírálás alá. Simon Ignác szakálasfalvi felfüggcsztetf s alispá­ni véghatározat helybenhagyása mellett nevezett volt körjegyzőt hivatalvesztésre ítélte. Nagy Gyu­la szamosdobi felfüggeszted körjegyző fegyelmi ügyében beadott fellebbezést a választmány elu­tasította s az elköveted súlyos fegyelmi vétségek­re tekintettel az alispáni .véghatározatot jóváhagy­ta s nevezeti volt körjegyzőt hivatalvesztésre Ítél­te s az iratokát a kir. ügyészséghez áttenni ren­delte. Fábián Bertalan tiszabecsí helyettes körjegy­zőnek az álispán azon határozat ellen Deadott fellebbezését, hogy a fegyelmi ügyiratok az ü- gyészséghez ne tétessenek át, a választmányeluta- Sitotta s az alispáni határodat helybenhagyásával áz iratoknak a kir. ügyészséghez való áttételét szeveszett so k házassági dráma pedig, amilyen manapság egymásra licitál szenzáció dolgában teljesen ismeretlen valami volt. Haj! de civilizálódunk. Magunk keressük a a feleséget, aztán remek hecceket rendezünk a modern kor dicsőségére. Hogy miért van ez igy? K> tudná annak 0- kát adni? De hogy igy van, azt napról-napra látjuk. * ’ * 1 < ’ Porhegyen élt a régi nevezetes nemes Hajdú család, melynek minden fia-ijja a fentebb említett módon jutott feleségéhez. Az ezen idő szerinti családfő, Mihály bátyánk is ezen módon házasította meg már három fiát. Pedig még volt otthon két kisebb. Akkor az volt érdem, hogy szép számú fiukkal és leányokkal di­csekedtek a nagyasszonynak, ma meg az a virtus ha legfeljebb egy van. Ez is csak azért, hogy legyen kit elkényeztetni, legyen kiért a .’tanítókat riasztgatni és hogy legyen annak idején a família jól megolajozott szekerén kit előre tologatni. No de: más idők, más emberek. Hajdú Mihály uram két kis fia mellett a porhegyi gimnázium egyik tanára szorgoskodott, hogy a száz hold mellé egy kis okosság is si- mnljon. Jó álláska volt Bajtorján Imre tanár űré. Megéldegélt belőle csendesen. Talán még félrera­kott pénzecskéje is volt. Hanem akárhogyan mes­terkedett is Hajdú uram, nem nem tudta őt a házasság szemberkébe ugratni. Hol egy,, hol más kifogása, volt a kiszemelt leányzó éllén Bajtorjánoak. És mivel ő nem volt Mihály bácsi fia, bár az éppen úgy szerette őt, minthrf’ az lett volna; neth parancsolhatott rá, hogy muszájéébben is engedelmeskednie. fépk .kísérletezés utárwv.égre .derült arccal toppan be a tanuló* szoWftiá " az öreg'- ur és a gyerekeket., kikergette,- igy szól: ^Éost csak egy fáintos leányzót! Fiatal, szép, jó száz hold földje is vari, aztán meg a takarékban is fülel jó egy párezer kórona. —f' Jáí kedves, bátyám, nem leheti -^jjfcsak néni ütötte meg a kaszakő a dolgo­dat? Beteg, vágyj;;. kä;, Fajnak a szemeim.^ ,, —; Ugyan ?”!'Aztán mi baja a szemednek? — Kettőt fátok1 kgf helyett mindéhből. Az tán, hátha, egy helyett két anyóst ^látnék?! Az- lepne Jiógcsak a baj Jv.. .. ; — Lári-fári, Sefwni jjgj. A. kislány egészen ám. v ;■ t Senkije sincs. Az alispán a górnia.- Mert jó fami- liáb'ÓLváló ám. * ***}f*£L Hát hiszen utövég^é' is, nem bánom ha megnézzük. De hátha kudarcot-vallunk ? — Nem kell félni! »^Rögtön fogatok és megyünk. la, Elmentek, megnézték. Mi tagadás benne, bizony helyre; kis me­nyecske pöndörödött volna Juliskából.. Aztán mintha nagyon is szívesen beszélt volna Bojtor­jánnal. ::r • ; 7 *!í; — Hazatérve kérdi ai. öreg : tó. IJSJ36jsj&?( — No öcsém,. mit/szólszjbóezé;?' SS. Kfliéöt

Next

/
Thumbnails
Contents