Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-12-21 / 51. szám
évfolyam, Mátészalka, 1911. december 21, 51. MÁTÉSZALKA is VIDÉKE Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 5 ' / Szerkesztőség és Kiadóhivatal Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Felelős szerkesztő,: Főszerkesztő: Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — Fél „----------------------------------Negyed » — — — — — — — — A Nyilt-tér sora 40 fillér. Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső- 2 * Hirdetési dijak előre fizetendők. Egyes szám ára 20 fillér. Karácsony. Itt vagy tehát ismét várt karácsony, szent ünnepe a hitnek, a legédesebb emberi reménynek, dicsőnapja az isteni szeretet megtestesülésének. Boldog örömmel várnak téged a kis gyermekek, kiknek ártatlan lelkét a karácsonyfa, csillogó ajándékaiban, a színes gyertyalángok tündöklő fényében a menyország édes boldogsága ragyogja körül. Sóvárognak utánad a sápadt arcú szenvedők elepedt lelkei s a kínok ágyának szúró töviseit eltompulni érzik, amint lágyan, szelíd részvéttel hajol föléjök a megváltó szeretet. Szerencse fiai, kik földi jólét s bőség ölén undor s eltompultság üritéka gyönyörök mámoritó kelyhét, tisztább, magasabb öröm harmóniáját érzik keblökben megcsendülni az égi karok visszhangjaként. Szegények, éhező, fáró foglyai ama paizsos férfiúnak — kik keserű panasszal hordozzák az Ínség s nyomor súlyos bilincseit, e- pedve várnak óh szent karácsony, hogy a szegények barátja, a szabad itó szegényes rongyaikat a boldogság fényes ruhájával váltsa fel. Bűntudattól űzött bűnösök, kiket sebzett vadként üldöz a háborgó lelkiismeret vádló kiáltása, a napi kenyérért erejök megfeszítéséig küzdő verejtékező munkások s mi mindnyájan elfásult szivü, fáradt vándorai az élet sivatag pusztájának, megállunk futásunkban e napon, szent áhítattal nézünk elébed óh szent karácsony s a mint megszólal a nagyestén a harang ünnepet hirdető komoly szava: átrezdül lelkűnkön egy édes kép a múltból s újra látjuk gyermeki örömmel felgyűlni n karácsonyfát színes gyertyáival és túl azon látjuk képzeletben, a mint az ég csillagsátorával o- da borul a betlehemi istálló fölé, melynek jászlában üdvözletére sietett pásztorok között az isteni gyermek, a szegény nyomorult, bűnös világ megváltója pihen. És zeng a magasban a menyei seregek sokaságának ajkairól az Istent dicsérő ének: Dicsőség a magasságos menyekben az Istennek és földön békesség és az emberekhez jó akarat. A menny a földre szállott, Isten az emberek édes atyjává s azok az ő gyermekeivé lettek, kikért szerelmes fiát a földre bocsátotta, hogy megalapítsa itt az Istennek országát, melyben békesség honol és csak egyetlenegy törvénye van: a szeretet s ebben megmutatta fz utat, mely az üdvösségre vezérel. Szeretet! te az istenség szikrája mi bennünk, mely a porgyermekét a halandó embert a teremtő képmásává dicsőíted. A megváltó téged tett a világtörténet tengelyévé s általad vett uj irányt annak folyása s lett uj ég és uj föld, melyek egymással érintkeznek. Óh mennyi fájó szív vérző sebére nyújtott már gyógyító balzsamot, a nélkülöző szegénységnek mennyi Ínség, nyomor lakta sötét kunyhóját derítette fel, az élet roskadozó vándorának nehéz terheit mennyire megkönnyítette, a veszteség csapásain könyezőnek mennyi könyét letörölte, az elhagyatott sorsüldözöttnek csügge- dező lelkét óh hányszor emelte fel s hány háborgó lelkű bűnösnek nyújtott s megtérésben enyhületet a gyűlölet sbosszuállás- nak mennyi felcsapódó lángját megoltotta? S ha van még is a földön vigasztalan, fájdalom, irgalom s könyörületre nem talált nyomor, ha vannak az élet súlyos keresztjei alatt a reménytelenül roskadozók, látjqk az érdeknek harcában jog és igazságot eltipró erőszak diadalát, néposztályok egymásra törő gyűlöletének szenvedélyes küzdelmeit, kér. országoknak szabad és független népek rabigába törésére, haszonlesés s hódítás vágyból indított fegyveres harcosait: akkor óh akkor csuda-e ha hitünk ingadozni kezd az örök béke felől s a szeretet isteni napjának erejét mintha elhomályosulni éreznők az élet egén, s kétkedve keressük a csillagot, mely a világ id- vezitőjét megmutatja. Óh isteni szeretet! kinek földre szállásod s megtestesülésed ünnepét szent vágyódással készülünk megülni: jövel óh jövel hozzánk, szálj be szivünkbe, sugározd be azt a karácsony ünnepi örömének varázslatos fényével, áraszd ki áldásodat az emberiségre, s aztán tedd a te templomoddá az egész világot s karácsonyoddá az örökkévaló időket. Érdemes-e tisztességesnek lenni. Az egész országot lázas izgalomban tartotta az a nagyszabású váltó-csalás, melyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kárára követtek el. A csalás nem annyira zseniálisan lett kieszelve, mint sikeresen végrehajtva. Csak a kereskedelmi Bank óriási forgalma mellett lehetett az ellenőrzés oly felületes, hogy a legelemibb elővigyázati rendszabályokat is figyelmen kívül hagyták. Hiszen, ha más pénzintézetnél 1—200 koronás váltót nyújtanak be, azt nem fizetik ki előbb, mig az úgynevezett váltótörzskönyvből, melybe minden üzletfél az aláírását vagy aláírásait bejegyzi, meg nem győződnek, arról hogy az aláírások, ha lehet magának az elfogadóé, vagy legalább is a forgatóé valódi vagy valódiak. Ezt a megvizsgálást azonban elmulasztották és a csalónak értéktelen rongyáért egy vagyont adtak. Szegény családfők napkeltétől késő éjszakáig majd megszakadnak a munkában, csekhogy maguknak és övéiknek a gondteli, sanyarú vegetálást biztosíthassák. Sok millió azoknak a száma, akik soha meg nem tudják, egész sanyargatott é- letök során meg nem tudhatják, minő édes boldogító öröm rejlik a megtakaritott pénzben. Nem hogy megtakaríthatnának valamicskét, de épp ellenkezőleg úsznak az adóságokban, melyek még a szűkösen kimért darabka kenyerüket is meg keserítik. Egy léha fráter pedig, aki vak buzgalommal hisz az emberek felületességében, nehány óra alatt oly vagyont kaparint el, melyre a szegény ember még álmában sem mer remélni. Érdemes-e tehát tisztességesnek lenni ? Érdemes-e vesződni, kínlódni egy hosszú, keserves életen át, anélkül, hogy kijutna csak egy elenyésző kis része is azoknak az élvezeteknek, melyek a csalónak, úgyszólván, ölébe hullanak ? Érdemes.
