Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-12-07 / 49. szám
1911. december 7. MÁT ÉSZALKA ÉS VI D ÉKE 3. oktel. megjelentek, még pedig az elsők között, mit Tolna képes tenni egy ilyen szervezett csapat hivatott vezető kezében ? Deliát még az elején vagyunk. A M. T, E. megkezdte működését elég szép érdeklődés mellett, bár a vezetőség mé' nem fejtette ki erejét. Hetenkint háromszor; kedd, csütörtök és szombaton délután 5—7 óráig megtelik a tornacsarnok nemcsak fiatalsággal, hanem úgynevezett komoly férfiakkal is, akik az egyesület művezetőjének, szakavatott vezetése mellett végzik szép szabad gyakorlataikat s ily rövid idő alatt már a szer- tornázás és birkózásban sorra haladtak úgy, hogy azon reményünknek adhatunk kifejezést, hogy még ebben az évben megtarthatja az egyesület első nyilvános torna estélyét. Kívánjuk mi is, hogy ez a szépen megindult egyesület céljainak megfelelve töltse be nemes hivatását! HÍREK. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijat illetőleg hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. járásunk főszolgabirája az év vége lévén most tartja járásában hivatalos körútját s ezzel kapcsolatban a községi elöljáróságok hivatal vizsgálatait. A peticzió tárgyalása kúria előtt most van folyamatban. Mint ismeretes a Szúnyog Mihály választói peticziójukban ama vádat emelték hogy Szálkái kortessei etettek, itattak, vesztegettek és hogy a két választási elnök dr. Farnek László és Gáspár Pál szabálytalanul jártak el. Nem ismerjük, ugyan a peticzió aktáit s igy az ügy jelenlegi állásáról nem nyilatkozhatunk, azonban meg mindég élénken vissza emlékezünk arra az öröm mámoros tömegre, amely késő éjjel is mozdulatlanul kitartott csak azért, hogy Szálkáit mint megválasztott képviselőt üdvözölhesse, Szavazatokat esetleg lehet pénzért is vásárolni, de lelkesedést nem. Ez igazságból következtetve Szálkái képviselőnk mandátumát nem féltjük, a mit talán a mai napon hozandó Ítélet fog igazolni. Esküvő. Weisz Sámuel tarcali lakos e hó 10-£n esküszik örök hűséget Nyíregyházán Spitzer Sámuel nyircsászári-i kereskedő kedves leányának, Paulának. „Csak egy virágszál.“ A „József főherceg szanaiórium egyesület“ mátészalkai fiókja képviseletében örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy hálás köszönetét mondjak mindazoknak, akik fáradságot nem kiméivé segédkezet nyújtottak nekem abban, hogy a szegény betegek részére pénzbeli segélyt nyújthatunk. Különös elismerésemmel adózom a gyűjtő urhölgyeknek, uraknak és intézeteknek s egyben hálával nyugtázom, hogy Ro- hay Margitka 15 Korona 60 f. Puskás Zsuzsika 47 K. 14 f. Berger Irénke 17 K- 30 f Weisz Boriska 8 K. 30 f. Weisz Ilonka 15 K. 20 f. Sar- kadi Erzsiké 7 K. 48 f. Gál Ilonka 3 K. 73 f. Draszdowszky Béla 3 K. 40 fill. Szúnyog József 1 K. 50 f. Sarkady Antal 4 kor. Takácsi Márton 82 fillért gyűjtött. A kathólikus templom gyűjtéséből befolyt 20 K. A református egyház gyűjtéséből befolyt 6 kor. Végre a Mátészalkai Takarék- pénztár r. t. 30 K. A Mátészalkai Közgazdasági Bank, pedig 20 koronát volt szives adni. Amidőn mindezekért még egyszer köszönetét mondok, egyben már ezúttal is kérem még a támogatásukat a jövőre nézve is. Őszinte tisztelettel dr. Farnek Lászlóné, a „József főherceg szanatórium e- gyesület“ a mátészalkai fiókjának elnöke. Háziipari tanfolyamok. A hegyvidéki miniszteri kirendeltségnek egy újabb remélhetőleg következményeiben üdvös akciójáról értesültünk. A földmiv. miniszter ugyanis 2600 K.-át engedélyezett a nevezett kirendeltség előterjesztésére vármegyénk egyes községeiben rendezendő háziipari tanfolyamok céljaira. Ezen tanfolyamoknak az a célja, hogy az ifjúság elsajátítván a kosár fonás, sás és gyékényfonás, seprükötés stb. mesterségét, a téli hónapok alatt, a mezőgazgasági munka megszűntével idejét hasznosan használhassa fel s nemcsak házi szükségleteit tudja előállítani, de esetleg némi keresetre is tehessen szert. A kirendeltség a folyó év telén Börvelyben és A- pán kosárfonó-, Vitkán cirokseprükötő-, Érendré- den és Nagybányán pedig gyékény- és sásfonó- tanfolyamot rendez 6—6 heti idő tartamra. Csendőrdetektivek. A belügyminisztériumban érdekes újításra készülnek, mi nagy fontossággal bir. Az a terv, hogy a csendőrség egyes őrseit és szakaszait detektivekkel erősítsék meg, akik civil ruhában fogják a nyomozásokat végezni, — ott ahol erre szükség van. Régóta panaszkodnak már maguk a csendőrök is, hogy feltűnő egyenruhájuk sok esetben meghiúsítja a legmesszebb menő fáradságuk eredményét is. Ez az oka annak, hogy a belügyminisztérium is meghódolt az ajánlatba hozott rendszernek és behozza a detektivintézményt, mely minden bizonnyal csak előnyére lesz a biztonságnak. A titkoscsendőröket egyelőre csak próbaként állítják fel néhány szárnynál és ha a próba beválik, akkor minden vonalon szervezik a detektiveket, ami természetesen a csendőrség létszámának emelésével fog járni. Tüzek városunkban. A múlt hét csütörtök éjjelén tűz ütött ki a Szálkái gyártelepen. Az o- lajütő műben keletkezett a tűz, állítólag úgy, hogy a kemencéből kipattanó szikra a felhalmozott gyúlékony anyagot felgyújtotta s csakhamar hatalmas lángnyelvek csaptak fel, megvilágítva az egész várost és környékét. A tüzet a gyári őrség elég korán észre vette, de a tűz oly rohamosan terjedt el, hogy ennek elfojtásáról szó sem lehetett. A A tűzhöz nagysokára'vonult csak ki az Önkéntes tűzoltóság 5 embere az éjjeli őrökkel. Nem tudjuk érte eléggé hibáztatni azokat a kiket érte a felelősség terheli. Különben a tűz sikeres lokalizálása a Gráf Lajos gyári főgépész érdeme, a ki a gyári munkássággal és fecskendővel magát az égő épület padlását támadta meg, abból a célból, hogy a bádog tető alatt felhalmozott nagymeny- nyiségü nápraforgó magot nedvesítse be, annyira, hogy a lángok az egyébbként gyúlékony anyagot meg ne támadhassák. Ennek tulajdonítható, hogy a tűz erejét vesztve lassan elaludt anélkül, hogy a többi épületekbe belekaphatott volna. Alig mult el a gyári tűz nevezetessége vasárnapról hétfőre virradó éjjelen ujanb tűzi lárma s riadó Az aszalmányt is beleteszik a ládába. Azután lezárják a fedelét. Miklós azonnal rá is kuporodik a tetejére és kis öcscsét is, meg a húgát is maga mellé veszi. Öccse láthatóan örül annak hogy Miklóst is bele nem pakolták a nagy ládába. A tiszteletes ur, meg a tiszteletes asszony most egy kis közös megbeszélésre vonulnak visz- sza a másik szobába. Összeszámlálják mégegyszer hogy mennyi is kell a gkonviktusra, a tandíjra, meg a könyvekre. Bizony sok kell, nagyon sok kell. Még marad odahaza valami. A többi gyermeknek is kellene pedig. A palást is kopott már. Jó volna már e helyet is újat venni. A téli kabát is régen szolgál már. No de ők majd csak meg lesznek odahaza. Csak Miklósnak legyen. Majd visszafizeti ő öreg szüleinek. Ha jól tanul stipendiumra is számíthat, a tandijat is elengedik. Jó az Isten. Amig ők ezekről beszélgetnek, addig Miklós és kis testvérei egyedül maradnak. Mintha sejtenék, hogy sokáig nem fogják egymást látni, valamennyien odahuzódnak mellé. Mindegyik akar neki valamit ajándékba adni. A kis fiú legszebb gombjait kínálja, melyeket féltve rejtegetett. Ugy- látszik azonban, hogy örül, mikor Miklós nem fogadja azt el. A diák már nem szokott gombozni. A kis lány bábuit kinálgatja, egyszer azonban megakad a beszélgetés. Egy darabig nem szól egyik sem. Végre megszólal a kis fiú: olyan ostort nem tudott az iskolában fonni senki, mint te Ki fog ezután ostort fonni nekem ? A szarkafészket te tudtad legjobban leszedni ügy senkisem tud fára mászni mint te ................... Az iskolában te voltál a legerősebb, te mindenki földhöz tudtál vágni. Ki fog most már engemet megvédelmezni, ha Szászi Gyuri bántani akar ?.. Újabb csend . . . Most Miklós kezd el hangosan gondolkozni: Ki fogja ezután Pesta bácsinak meggyujtani a szivarvéget? Hirtelen elvonul gondolatában minden, minden amit sajnál ott hagyni és félig siró hangon mondja: Nem is láttok ti engemet többé . . . Meghalok én ott . . . Erre aztán kitör az általános sirás. Miklós bírja legjobban és hamarosan olyan keserves sírást rögtönöznek, hogy szüleik kétségbeesve sietnek be, de megértvén a sirás okát, anyjuk is e- melgeti a kötőjét, sőt a komoly és szigorú tiszte- etes ur is mindegyre azt hajtogatja, hogy valami a szemébe esett is nem tudja azt onnan kivenni- pedig azért nyulkál mindig a szeméhez. Nehezen sikerül megnyugtatni a sírokat, csak nehezen oszlott el a bánat felhője a kesergő kis lelkekről Miklós, kinek apja azt mondotta, hogy több esze lehelne már, miért rikatja meg a kis testvéreit, elhatározta, hogy ezután nem fog sírni, megmutatja, hogy ő már diák. Lassankint elcsendesedik az egész ház. Korán kell feküdni, mert jókor reggel indulni kell. Messze van Debrecen kivált szekeren. Miklós álmában már ott volt a nagy Kollégiumban, egy nagy, nagy szürke házban ahol nincsen egy ismerőse sem, Az álom tarka ké pei megrémítik s már-már sírva fakad álmában, midőn édesanyja költögetésére felébred. Édesanyját látva megörül. Hiszen csak álmodott. Még ithon van. Óh be jó is volna, ha sohasem jkellene elmenni. Jókor reggel talpon van az egész ház. Pesta bácsi és Zsuzsi néni is ott ülnek már a torná con, pedig még nincsen harangozás ideje. Búcsúzni jöttek. Csak nem engedik úgy el Miklóst, hogy el ne köszönjenek tőle. Ha tovább nem mehetnek is, legalább a Szamos partjáig, a révig elkísérik ők is. A szekér csakhamar elő áll. Felpakolnak mindent. Eljött a bucsuzás ideje. Most még egy fájdalmas jeleneten kell átesni. A kisebb gyermekek sehogysem akarnak beleegyezni abba, hogy Miklóst elvigyék. Sírnak és átfogják a térdeit, derekát és Zsuzsi néni is hullatja könnyeit arra a »drága pöszke főre« keblére ölelgeti mégegyszer. Édésanyja alig tud hozzájutni. Ő is sir. De örül is, hogy már diáksorba menő fia van. Lelkére köti, hogy tanuljon, legyen jó fiú, írjon haza sokqt, szót fogadjon a tanár uraknak. Ezzel véget ér a bucsuzás és indul útjára a kis diák. A falubeliek kendőikkel, kalapjukkal integetnek utána és feltétlenül megvannak győződve arról, hogy Miklós pap lesz. Miklós elment diáknak. Ezután csak néha-néha fogják látni, ha vakációra hazajön és örömmel fogják látni, hogy milyen nagyot nőtt, kérik, hogy beszéljen nekik diákul. És Miklós beszél. Miklós okos lesz. Az ö- reg tiszteletes helyébe őt fogják majd megválasztani papnak, mert bizonyos, hogy Miklós pap lesz.
