Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-11-09 / 45. szám
1911. november 9. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. oldal Távirati utón nyert értesülésünk szerint a kormánypárt s az ellenzéki pártok között, az eddig vitás kérdések tekintetében a megegyezés létrejött. így meg fog szűnni a képviselőházban a technikai obstrukció s a holnapi nappal kezdetét veszi a költségvetés tárgyalása, a melyből a megegyezés folytán néhány nap alatt törvény lesz. Lakadaiom Ópályiban. Folyó hó 5-én tartotta menyegzőjét Barta Lajos ópályi-i lakos. Régi jó szokás szerint előkerült a cigány is s vig zene szó mellett járta a táncz a fiatalok örömére. Ámde lakadaiom bor s pálinka nélkül nem létezhetik, a miben nem is volt hiány, a meghívott vendégek olvasás nélkül itták ki a poharak tartalmát. A bor bátorságot öntött a megjelent Bazula Sándor és Gellert Lajos dohányosokba s szokás szerint akadt is valami csekélység, a mimiatt kitört közöttük az egyenetlenség. A lakadaiom fiatalsága persze két táborra szakadt s igen nemes parázs kis verekedés támadt. De akkor már kicsivé vált a tér, némelyek a futást választották s megindult az üldözés, a tömeg egy része a Tóth Péter lakása felé ment, az üldözők meg utánuk. A verekedők Tóth Péter udvarán találkoztak, Tóth Péter felnőtt fia a zajra baltával jött ki s itt azután folyt mind addig a verekedés mig a fő matadorok a küzdőtéren nem maradtak. A mulatság ennek folytán már 5 óra körül véget ért s a sebesültek Mátészalkára jöttek be, hol Dr. Vida József részesítette őket első segélyben. A lakadalomnak pedig a szatmári ügyészségnél lesz a folytatása. Szamosszegi csendélet. Nem valami jö baráti' viszonyban élhettek egymással K. Dienes Sándor szamosszegi kis gazda Csóka József s neje Parag Évával. Ezen nem barátságos viszonyból támadt differentiák elintézése indította Dienest arra, hogy betérjen f. hó 2-án a Csóka udvarára, a hol egy vasvillával ugyancsak alaposan ellátta úgy Csókát mint nejét. A nagydobosi csendőr őrs a nyomozati iratokat feljelentés kapcsán a szatmári ügyészséghez küldötte át. Bezárták az iskolákat. Szatmárvármegye alispánja 22343/1911. sz. rendeletével a járvány- szerüleg fellépett roncsoló toroklob és vörheny betegségek miatt az összes elemi iskolákat és óvodákat bezáratta. Ötszáz uj tanító. Ámbár a statisztikai aKipirulva és izgatottan jöttek vissza, mikor a zene elhallgatott. Hedvig most már nem duzzogva és hallgatagon ült mellettük. Hivalkodott az életrevalóságával, a tréfáival és tapasztalataival. A tapasztalatlan Münstert egészen megszédi- tette a perregő fecsegésével. És mikor hölgyválasz volt, Hedvig gyorsan magával vitte. Ez hizelgett neki; táncközben tréfálóztak egymással. Egy párszor körüljárták a termet, mikor Hedvignek eszébe jutott, hogy most már elég volt, most menjen végre Klárához Is; őt hívta meg és még féltékeny lenne, ha mindig csak vele táncolna. — Ah, az még nagyszerűbb volna — felelte a fiú. — Kitűnő lenne — féltékeny! És amikor Klára előtt táncoltak, a ki szomorúan mosolygott rájuk truccból az egészet Hedviggel táncolta végig. Megakarta neki mutatni, hogy ő a maga ura marad mindig. A lány most mogorva volt hozzá. De ez csak még jobban ingerelte. Hazamenet jobbkeze felől ment Hedvig. Klára egy családdal ment, akikhez közben csatlakozott . . . Másnap nem jött be az üzletbe. Az igazgatónő megkérdezte Hedviget, nem datok szerint még mindig 2500 iskola hiányzik Magyarországon és legalább 3000 tanítóra van szükség, — a kormány jövő évi költségvetésben csak 500 uj tanító alkalmazását vette tervbe, mert ha, a véderő horribilis terhei miatt a pénzügyminiszter a közoktatásra többet nem adhat. A Szatmármegyei Széchenyi Társulat folyó évi november hó 8-án d. e. 11 órakor Szat- máron a városháza tanácstermében közgyűlést tartott, a melynek egyedüli tárgya volt a választói reformról szóló indokolt vélemény letárgyalása és az Országos Közművelődési tanácshoz leendő fel- terjesztése. A közgyűlést igazgató választmányi ülés előzte meg. Közeledik a gyufa monopólium. Az az általános felzúdulás, ami a dohányárak emelkedése folytán a monarchia két államában támadt, még el sem ült, már is újabb mozgásra van remény. A gyufa ára emelkedni fog. De ez ravaszul kezdődik. Nem az ár fog tényleg magasabb lenni, hanem a gyufa lesz kevesebb. Eddig egy skatu- lában 40—50 szál gyufa volt s az ára 2 fillér, most az ár megmarad, ellenben a a gyufa szálak száma lesz kevesebb, 25 szál fog hemzsegni a dobozban. Tehát az ár végeredményben dupla lesz. A pénzügyminiszter számítása szerint a gyufa monopólium tiz milliót fog jövedelmezni s már 1913-ban bevezetik. Adó alá kerül minden zseb- gyufatartó és tüz-szerszám is, csak ennek a módozatát nem ismerik még. A törvényjavaslat benyújtása a véderő vita miatt esetleg csak a jövő ülésszakra marad. Egyébként őszre tervezték a képviselőházi tárgyalást. Előkészületek a sorozásra. Bár még nincs megajánlva az ujonclétszám és megszavazva sem, a hivatalos apparátus már kiveti hálóját az állítás kötelesekre, akik ez idén az 1891., 1890. és 1889-ik évben született fiatalemberekből állanak. Némi megilletődéssel olvassuk a hosszú körrendeletben a sorshuzási lajstrom elkészítésére vonatkozó intézkedéseket. A sorshuzási lajstrom tudvalevőleg arra való, hogy abból a szolgálatra alkalmas legényeknek a rendes létszámon felüli részét a póttartalékba utalják sorshúzás utján. Mindig nagy lutri volt az újoncok közt, hogy melyikük húz olyan magas számot, a melynek révén a póttartalékba került és igy megszabadult a hároméves szolgálat minden kellemetlenségétől. A tudja, miért nem jött be Klára? Duzogva felelte : — Nem. Este azonban — valami érzés hajtotta s meg-megragadta, mint a hideglelés — felment Klárához s egészen ártatlanul kérdezte, hogy miért nem jön dolgozni. Klára durcásan elfordult tőle. Hedvig megismételte a kérdést. Ekkor Klára megfordult s fájdalmasan .kiáltotta : — Mert nem tudok egy ilyen — egy ilyen boszorkánynyal egy szobában ülni; mert nem a- karlak folytonosan a szemem előtt látni! . . . te — te ... óh, a legközönségesebb szavakkal nevezhetnélek ! — Na mond már, mi jutott eszedbe? — mondta Hedvig nagyon csodálkozva. — Igazán nem tudom, mit tehettem én. — Csak játszd még az álszenteskedőt! — felelte Klára rikácsoló hangon. —- A legközönségesebb módon csaltad el tőlem. Nem vittelek volna magammal, ha ismertem volna aljasságodat! Indulatosan rázta a fejét s dühében az ajkát harapdálta. — No no, — mondta Hedvig csititva — ne tégy úgy, mintha össze dőlt volna a világ. — A- mikor azonban a Klára fájdalmasan földult arvéderő reform ezt a sorshúzást elfogja tüntetni, mert a királynak, ha áttér a kétéves szolgálati időre, mindig, minden legényre szüksége lesz, úgy hogy nem jut póttartalékba senki. Nincs kizárva, hogy a mai körrendelet az utolsó, a mely ilyen sorshúzásról intézkedik és éppen ezért nem lehet szótlanul elsiklani fölötte. Ha esetleg mozgósítanak. A belügyminiszteri bizalmas rendeletben hívta fel a törvényhatóságokat, hogy a fönnálló gyakorlatoknak megfele- lőleg a közös hadsereg, valamint a m. kir, honvédség kötelékébe tartozó vármegyei és városi tisztviselőknek névjegyzékét, akiknek állásaira jog- és államtudományi tanulmányok bevégzésének i- gazolása megkivántatik s a kiknek az 1912. év folyamán esetleg elrendelendő mozgósitás egész tartamára polgári alkalmaztatásukban való meghagyásé a közszolgálat érdekében elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, a közös hadsereghez tartozó egyénekre két-két példányban azonnal állíttassák össze s a névjegyzékek másodpéldányait legkésőbb nov. 20-ig minden sürgetés nélkül terjesszék fel. Közgazdaság. Ősszel szántsunk tavasziak alá. A legnagyobb hiba a mit a kisgazda olyan gyakran elkövet, hogy tavaszi vetései alá nem szántja meg ősszel a földet. Sőt nagyon sok helyen károsnak tartják az őszi szántást és következetesen csak tavasszal szántanak. Pedig a tavavaszi szántás kétségessé teszi a termés eredményét, s minden esetben legalább 1—2 q-val kisebb termést fog aratni a tavsszal szántott földről, mintha azt ősszel szántotta volna. Minden növény bizonyos mennyiségű vizet szükségei abból a célból, hogy egy bizonyos termés mennyiséget adhasson. Így pl. a zabnak 1200 Hl. vizet kell kivenni 1 kát. hold földből, hogy 10 q-ás termést adhasson. Ha ennél kevesebb Vízmennyiség áll rendclkezéeéra a talajhan, akkor csak a fentebb jelzett mennyiségű viz oldhat fel annyi tápláló anyagot, a mennyi 10 q-ás termés elérése céljából szükséges. A metreologiai kísérleti adatok pedig bizonyítják, hogy csak minden 10 esztendőben van tavasszal olyan csapadék mennyiség, a mely a talajnak fentebb jelzett viz szükségletét fedezi. Vagyis tehát a tavasszal elvetett növények vízszükségletét nagyobb részben a téli nedvesség, a hó-lé szolgáltatja, mert hiszen azt mindenki tudja, hogy száraz tél után rendszerint rósz termések vannak. Oda kell tehát törekednie minden gazdának, hogy a téli nedvességnek a talajba való behatolását lehetővé tegye; azt cába nézett s a vörösre sirt szeméből gyűlölet és irtózás villogott felé, hirtelen elhallgatott. Így álltak szemben egymással egy ideig. Köztük a horgolt abrosszal fedett asztal, a melyen egy lámpa égett. Végre Klára lehajtotta a fejét és suttogva mondta: — Csak ne vittelek volna el ;ne vittelek volna ! — Eh, mit, — felelte Hedvig erőltetett fölénnyel, — ha az ember olyan öreg, mint én, huszonötéves, akkor már nem muszáj tekinteni a. . a ... És aztán, egy szegény leány Istenem, ha megkaparithat egy férfit, a ki valami s a kinek van valamije, nincs mit gondolkodni. Minden előny egy sakkhuzás akkor. Biz’ ez igy van. Mit ? Tűzzel beszélt, de a végén még is ingadozott, amikor Klára a szófára borult és hangosan zokogott, nyögött és kiabált. Megpróbálta, hogy lecsillapítsa. De nem sikerült és végre elment. Klára egy pár napig nem ment üzletbe. De aztán a gazdasszonya egyre gyakrabban figyelmeztette, hogy nemsokára itt az első és a házbért pontosan kell fizetni. És egy reggel megint ott ült Hedviggel szemben, de sohasem nézett fel a varrógépről . . . Haus Ostwald.
