Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-19 / 42. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. október 19. 42. sz, / / J> A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Főmunkatárs: Főszerkesztő: Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Felelős szerkesztő: Dr. Barta Ignác. A legtöbb ember panaszkodik az é- letre. Nehéznek találja és úgy hiszi, hogy soha ilyen rosszul dolga nem ment. Ezt mondja a gazda, ezt az iparos, a földbirtokos és a napszámos, a hivatalnok és katona egyaránt. De ha az ember külön-kü- lön beszél velők, mindenki olyanban keresi kutforrását, a mitől a másik helyzetének javulását várja. A földbirtokos, gazda azt kívánja, hogy sok termése és a termésnek nagy ára legyen, a hivatalnok és katona azon panaszkodik, hogy az élet drága;de ha a gazda panaszkodik, hogy a ruha meg a gazdasági szerek sokba kerülnek, az i- paros baja éppen az, hogy nem fizetik meg azoka* eléggé jól. Sokan szidják a vasutat is, mint bajaink kutforrását; pedig ha az nem lenne, három annyit kellene költeni fuvarra, minek következménye az lenne, hogy a gazda még úgy sem tudná eladni gabonáját, mert a legalkalmasabb időben piacra sem vihetné; a mesterember szükségleteit szerezné be drágábban, és a fogyasztó osztály nem élvezné azt az egyenletes árt, melyen most szükségleteit beszerezheti ; mert bizony régebben csak a kenyér ára is ötszörösre is emelkedett, ha rossz termés volt; de most a nemzetek összeköttetésben vannak egymással, hogy az igaz, hogy valami jó árak nem keletkezhetnek, de az is bizonyos, hogy a drágaságnak is határ van szabva. Mert be vagyunk vonva a nemzetközi versenybe; mert nem mi szabjuk meg az árucikkek árát nálunk sem; hanem az egész müveit világon képződik az, mert most már nem egy országtól függnek az életföltételek és életviszonyok, hanem a nemzetközi versenyből képződnek azok, amelyek ellen hiába küzd egyes ember vagy egyes ország is ; azokhoz alkalmazkodni kell és az fog leginkább boldogulni, aki úgy abban, amit előállít, mint abban, amit vásárosa leggyorsabban és legteljesebben alkalmazkodik a verseny- képesség főtételeihez. Alkalmazkodnunk kell mindenben azokhoz az életfeltételekhez, melyek közt megélnek és virágoznak az európai nemzetek; (és fájdalom, mi most ebben az állapotban vagyunk), ha eltanuljuk töltik'^ a fényűzést, a költekezést; bebocsátjuk őket hozzánk, hogy gyenge földmivelésünkkel s iparunkkal versenyezzenek; de nem tanuljuk meg tőlük, hogy miképp élnek és dolgoznak. Mert az egyensúly akkor okvetlenül megromlik, ha úgy költekezünk, mint a- zok, kik többet tudnak szerezni és jobban tudnak takarékoskodni, mint mi; akkor okvetlenül tönkre keli rne^.üv.k. De ahoz, a hogy a Jegtöbb^ európai nemzet él és dolgozik, szükséges a gyermekkorban hozzászokni. Az iskolában és a műhelyben kell hozzá edződni ahoz, a takarékossághoz és szorgalomhoz amire most szükség van, hogy az ember fentarthassa magát. A régi jó időkben a jobbágy végezte az ur dolgát, megrendelésre, bizonyosra dolgozott a mesterember, félig gazdaságból, félig választásból élt a tisztviselő ; aztán magunk szabtuk meg az életmódot, az árakat; kényélmes, csendes élet volt az; igen nagyon erőlködni nem kellett. De ez olyan visszavonhatatlanul elmúlt, mint a boldog gyermek — vagy ifjúkor. Hányszor visszaemlékezik az ember azokra a boldog időkre; mikor, mint a mező lilioma nem kellett ruháról gondoskodnia; mikor nem sokat törődött az élettel mert könnyű volt élni. De a férfi nem tehet úgy, mint a gyermek, meg az ifjú Neki az élettel kell küzdeni ; a családfen- tartásról kell gondoskodnia; nem lehet a régi költekező mulatságokba vagy időpazarló tétlenségbe merülnie. Pedig olykor szive visszavágyik ; de azután meggondolja hogy ez lehetetlen, s hogy bár küzdelmes a férfi élete, mégis nagy örömei vannak annak; látván fáradságos munkájának e- redményét, családja anyagi és szellemi gyarapodásában. Éhez a változáshoz hozzá kell szokni nekünk, mint nemzetnek is. Mi is a férElőfizetésl ár: Egész évre — — — — — — — — — 8 kot Fél „---------------------------;--------------— 4, Neg yed „ — — — — — — — — — ,2 „ Egyes szám ára 20 fillér. fiak küzdelmeit éljük most. A férfi is küzd — akár gazda, akár mesterember, akár hivatalnok — legelőször azért, hogy állást teremtsen magának, azután azért, hogy azt a versenyben megtartsa; e miatt éjét, napot összetesz, sok élvezetet megtagad magától ; ebben a helyzetben van most nemzetünk is. Nem a verseny kerülése, de az arra való képesség megszerzése tehát feladatunk. Közigazgatás. VÁRMEGYEI KÖZGYŰLÉS: Szatm árvármegye törvényhatósági bizottsága csütörtök délelőtt tartotta őszi közgyűlését: á gyűlésnek egyedüli érdekességét a napirenden levő választások képezték. Még a karzat is teljesen megtelt a vármegyeháza nagytermében mikor délelőtt fél 11 órakor Csaba Adorján főispán meg nyitotta a közgyűlést. A megyebizottsági tagok csaknem teljes számmal jelentek meg. A napirend tárgyalása előtt elnöklő főispán visszapillantást vetett a Szatmárinegyei Gazdasági Egyesület 50 éves jubileumára és az annak kapcsán rendezett kiállításra. A felületes szemlélő — úgy mond a főispán — azt hihette volna, hogy a jubileum és a kiállítás nem egyéb, mint az e- gyesület tagjainak kedélyes összejövetele, de a gondolkodó elme belátta, hogy a kiállításnak a vármegye kulturális életébe nagy jelentősége van; mert alkalmunk volt megmutatni, hogy gazdasági tekintetben is mit tudunk produkálni. A politika elválasztja az embereket, a gazdasági érdek meg összehozza, amit bizonyít az, hogy a vármegye közönsége, amely most a közgyűlési teremben találkozva, politikai tekintetben egymás ellen küzd, a kiállítás ügyében vállvetve együtt dolgozott. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után a közgyűlés a kinyomott és szétosztott alispáni jelentést felolvasottnak tekintetté, A törvényhatóság 19ÍZ évi költségelőirányzata megállapittatott. A közgyűlés egy ünnepélyes aktusa következett. Illyés Olivér vármegyei árvaszéki ülnöknek Csaba főispán feltüzte a király által adományozott Ferencz József-rend lovagkeresztjét Illyés Olivér — mondotta a főispán — 40 év óta szolgálja Szatmárvármegyét. Az ő becsületes működését sokszor elismerték ebben a teremben és igy újabb dolgokat nem lehet mondaBajainkról.
