Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-12 / 41. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. október 12. rónak, hogy megfélemlíteni hagyja magát, sőt sokkal szebb ha betartja a mit igér s még ha azt ígéri meg, hogy semmit se igér azt se változtatja meg. Akkor senkit se érhet meglepetés. Aztán még egy kis ráadás. Olyan nagyon bizonyos abban K. ur, hogy jelölés esetén elnyerte volna az állást? Mert ha ennyire haragusznak az érdekében, akkor azt kell következtetni. Csak nem úgy gondolja ezt, hogy leghelyesebben a szatmármegyei segédjegyzőket nem kellett volna jelölni ? No mert a szatmármegyei segédjegyzők némikép még változtathattak volna a helyzeten. Nem voltak azok kérem mindnyájan végrehajtók. Hátha nem lett volna olyan könnyű elvinni a győzelmi pálmát? Gondolom négy—öt felé még mindig szét lehetett volna szedni a voksocskákat. Futotta volna ? No még megszerzem valamivel. Tegyük fel, hogy megy a jelölés, megy a szavazás, a szavazatok általános többségét kedvezően hümmögik be. Ugyan kérem nem tetszik sejteni nem történtek az akolba-terelés körül véletlenül olyan kis elnézések, a mikért a választást megsemmisíthetik ? Valóban nem? No én elhiszem. Azonban csevegjünk még egy pár pillanatig kedves cikkíró úr a cikkecske egyéb kellemeiről. Mi akar az lenni kérem, hogy a cikkíró úr mértéket vesz a megérkező főszolgabíró termetéről ? Ezzel a cikkíró úr igazán kinos kétségben hagy minket a foglalkozására nézve. A szakisme- mereteivel alkalmat adott arra, hogy jegyzőnek véljük, a megválasztott jegyző szaktudását lekicsinylő kritikája pénzügyigazgatót, árvaszki elnököt,főszolgabírót, alispánt sejtett a kritikában. Csak nem fog ezek után arra a kiábrándulásra juttatni bennünket, hogy sem ez, sem az, hanem — férfiszabó (Tisztelet a férfiszabóknak a kik szabnak és nem cikkeznek.) Mi ezt a lemérést nem ellenőrizhetjük, mert magunk nem foglalkozunk ilyesmivel, mi a főszolgabirákat általában nem a szerint értékeljük, hogy a méretei mennyire közelitik meg az előttünk különben sem ismeretes normal főszolgabírói méreteket. Még az sem lelkesít minket különösképpen, hogy véletlenül e járás fő- szolgabiráját felette sokan meglepően daliás termetűnek találják, sokkal nagyobb megelégedésünkre szolgál az, hogy a közbecsülében áll ő oly magasan, hogy az ilyen aprólékoskodó kritika nagyon bágyadtan, erejetörten ér fel hozzá. De legteljesebben az váltja ki örömünket, hogy a cikkíró úr, mert valóban járásunk főszol- gabirája elég nagy úr, nemcsak születésénél, va- gyonosságánál, hivatali állásánál, lelki nemességénél és közjogi méltóságánál, hanem különösképen, azon tulajdonságánál fogva, hogy a személyéhez kapcsolódó mindezen kiváltságos javakat s ezeken felépült tekintélyét, a közérdek ernyedetlen munkálására, közhasznú társadalmi intézmények létesítésére és támogatására használja fel. Íme igy találkoznak a végletek! Még valami szürkapiszkát találok a cikkecskében : „De qustibus non est.“ Nem is foglalkozom vele. Tisza Kálmánnak egy közbeszólása jut erről eszembe, a ki egy megsértődött jelentéktelenebb honatya nagyhangú perorálására azt vetette közbe : „Verebekre nem szoktam ágyúval lőni.“ Nekem a ceruzához egész más irányú hozzászólásaim vannak. Úgy rémlik előttem, hogy azt a rossz hírbe keveredett ceruzát a megkapóan ecsetelt jelenet alkalmával némelyek a K. ur ke- zébén látták. Az isten szerelmére ha úgy van a dolog gondoljuk meg mielőtt leírjuk az előkelő koh-i-noor szereplését! Csak nem akar kaput nyitni K. ur annak a gyanúnak, hogyő maga irta azt a cikket, melyben az idegen jelölt (már mint K. ur) „tanult, okos ember“ a kit „szerettek mindenfelé a merre megfordult,“ a ki mellett „majdnem mindenki mellette van szívvel, lélekkel,“ a melyben „agyon van dicsérve az idegen megyei pályázó,“ a kiben a főszolgabíró „derék, okos és jó jegyzőt fog kapni, a kivel csak nyerhet a járása.“ Nagyon kérem tessék sürgősen zsebbe rejteni azt a ceruzát, mert ha sokáig látják még arra találnánk rájönni,'hogy a cikkíró ur öndicséretben is utazik szabad idejében. Ha szolgálhatunk egy jó tanácscsal ne tessék azzal a ceruzával szemet szúrni, mert az ilyen ildomtalanság úgyis már igy leírva is szemet szúr a finomabb indulatkiváltáshoz szokott embereknek. És a harapást se ajánlhatom. Az se egészséges. Az orvosok meg még egyes feminista vezérek a csókot is veszedelmesnek tartják, akkor milyen veszedelmes lehet a harapás ! Esedezem azért ne tessék harapni, csak harapni ne tessék! Egyébiránt ha nem áll el a cikkíró ura ha- rapási szándékától-------------Nos akkor egyszerűen tudomásul vesszük, hogy Beregben bizonyos esetekben harapnak. Egy járási jegyzői egyleti tag. Közigazgatás. A VÁRMEGYE ŐSZI KÖZGYŰLÉSE. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én Nagykárolyban rendes őszi közgyűlést tart. Politikai színezetű ügyek nincsennek felvéve a tárgysorozatba, a közgyűlés mindazonáltal újonnan rendszeresített aljegyzői, valamint az üresedésben lévő szolgabirói állás betöltése és a fontosabb bizottságok kiegészítése révén, igen élénknek mutatkozik. A közigazgatási bizottságból a folyó év végén kilépnek: Szuhányi Ferenc, Luby Béla, N. Szabó Antal, Jékey Zsigmond és Böszörményi Zsigmond. Az újonnan rendszeresített aljegyzői állásra pályáznak: dr. Németh Béla, Serly István és dr. Gyene Pál. Az üresedésben lévő szolgabirói állásra Dr. Schőnflug László, N. Szabó Tibor, Do- mahidy István, Helmeczy Pál, Bartl István és Nagy György adták be pályázati kérvényeiket. Ezen a közgyűlésen fogja Csaba Adorján főispán Illyés Olivér árvaszéki ülnöknek a király által adományozott Ferencz József-rend lovagkeresztjét ünnepélyesen kézbesíteni. A közgyűlésnek Mátészalka s vidékét érdeklő következő tárgyai lesznek: Kocsord község ingatlan eladása. A községi és körjegyző egylet határozata lakás egyenértékének a nyugdíjazási alapnál leendő betudása tárgyában. Hodász község ingatlan vétele. Glcsva államadósági kölcsön kötvény értékének helyrepótlása. Görömbey Zoltán nagydobosi körjegyző szolgálati idejének megállapítása. Arad sz. kir. város átirata a magyarországi hirlapirók nyugdíjintézetének segélyezése tárgyában. Ópályi és Nagypeleske községek szabályMulatnak a Tücsökben. Irta: Lucifer. 5.) (Vége. — Eb a ki másol! — adta vissza a lány a szót. — Elringatok én hatot is, hisz’ úgy pislognak mint a rimóci nyúl. Nagy kavarodás támadt erre a teremben. Mind felugráltak a cimborák s egyszerre beszélt, kiabált mind a tizenkettő: — Ki álmos ?! — Ki alszik ? ! — Alszik a banda! — Hol az a pezsgő?! Ide egy vedérrel! — Nem fekszünk le egy hétig! — Mosakodj meg Dezső, leragad a szemed ! Az orvos elvárta mig lecsendesednek, akkor igy szólt: — Hát cimborák igaza van a lánynak. Nem kell már nektek cigány, jobbra, balra lóg a fejetek, mint a lopó tök a szilvafáról. Nem kaptok ti már vedér pezsgőt, kaptok egy cucli tejet, meg egy hinta-széket, akit egy negyed óra alatt el nem altatnak a lányok, az egy hétig mulat velem, én fizetem még a fogpiszkálóját is. — Álljuk, álljuk ! hallatszott minden oldalról. — Jól van, én is állom — mondta az orvos. — Géza ur! Tizenkét adag hintaszéket, innen Cseprente Miskától, tizenkét cuclit a patikából! Befelé lányok, a kinek kendő kell! A lányok között nagy vihogás támadt erre Huzgálták, taszigálták egymást, kiabáltak egymásnak: — Eredj Anna ! Gyere Borcsa! Dajkáld el az urakat Zsuzsi! Egy nyelves pofők lány elkapta másik kettőnek a kezét s vitte őket magával — Jertek bolondok, a jegykendőt nem szolgáljátok el ilyen könnyen. Az alatt piccoló, hetes, kocsis, szakácsnő, szobalány, szolgáló szaladt a székekért,cucliért, mire előkerültek együtt volt a tizenkét tenyeres-talpas paraszt lány is. Mindegyik oda állott egy-egy hintaszék mögé, mindegyiknél volt egy-egy tejjel telt cucli azzal kinálgatta a maga bajuszos gyermekekét. A tejben volt-e a tökéletlenség vagy máskép is elég volt a jóból a tiszttartónak, a pós- tásnak, a vasutasnak az utcára is kihallatszott már a jó egészséges hortyogása, a többinek még imbolygóit a feje ide-oda. — Na lányok, valami szép nótát az uraknak! Tudjátok — amivel a gyereket altatják! biztatta az orvos a lányokat. Azok aztán megindították a hintaszéket mint odahaza a bölcsőt szokták s rákezdték nagy buzgalommal az altató dalt. „Bibliási, bibliási branna, branna, Brannai benke, Ábicés, Ábicés. A mi nyalkánk bibicés, bibicés, Gyöngyöt, gyöngyöt az asszonynak, Gyöngykoszorut a lányának, Hajdu-pászkát a fiának, Zibit-zabot a lovának, H3 *© tám gépeket, ferdülés elleni fűzőket mérték szerint készít: Sérvkötőket, haskötőket, Blumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára, betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba terein! Nyíregyháza, kath. paróchia épület. i =-ö£. •— 09 ® ® *1 <-Í ® ® 2. ^ TT ® 7?
