Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-05 / 40. szám
2. oldat. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. október 5. Igen tisztelt Méhésztárs I A mostani nehéz gazdasági és megélhetési viszonyok közepette mi, — méhészek — sem maradhatunk tétlenül, hanem követve a kor szellemét — gazdasági érdekeink előmozdítása és megvédése érdekében közös táborba kell tömörülnünk, hogy egyesült erővel vívjuk ki azt, amire egyen- kint képesek nem vagyunk. Alólirottak ennélfogva elhatároztuk, hogy Szatmárnémeti székhelylyel egész Szatmár vármegye területére és környékére kiterjedő méhészkört alapítunk, mely célul tűzi ki: 1. ) a jövedelmező méh tenyésztés terjesztését, 2. ) a méhlegelőnek minden eszközzel való javítását, 3. ) a tagok gazdasági érdekeinek előmozdítását úgy a mézértékesités, mint a méhészeti cikkek beszerzése tekintetében, 4. ) vándorgyűlések egybehivását és kiállítások rendezését. Hisszük, hogy az itt vázolt irányt nem kell bővebben fejtegetnünk. Mégis kiemeljük a méhlegelő javítására irányuló törekvésünket. A méh legelő ugyanis évről-évre romlik ; a tisztesfüvet lassankint tönkre teszi a gőzeke, a mézelő fák pusztulnak, pótlásukról meg senki sem gondoskodik. Rétjeink meg már egyáltalában nincsenek. Tudja ezeket igen jól minden méhész, mégis azért emeljük ki, mert ez maga is hathatós ok a megalakulásra. A méh legelő javítása helyi érdek, ezt csakis egy, itt a közelben székelő oly egyesület mozdíthatja kellőkép elő, a mely a helyi érdekek előmozdítására alakult s a helyi viszonyokkal ismerős. Nem jelenti ezen méhészkor alapítása az e- rők szétforgácsolását! Láthatjuk ezt a külföldön, a hol rendkívül sok méhészkor működik. Az alakuló gyűlés f. évi október hó 18-án d. e. 10 órakor Szatmárnémetiben, a városháza tanácstermében tartatik, melyen való szives megjelenését örömmel várjak. Fölhívjuk ennélfogva méhésztársunkat a csatMulatnak a Tücsökben. Irta : Lucifer. 4.) (Folytatás. Miskának persze van esze, hogy azt tegye, Megmondták ő neki előre a strázsák, hogy a te- kéntetes ur becsodálkozott egy kicsinyég azért inkáh engesztelve szól hátra: — Hiszen elférnek hazáig, tekéntetes ur, hadd jöjjenek velünk. Gyihé! A kocsi kigördül az utcára, a két strázsa meg két oldalról karon kapja a jegyzőt, hogy az csak moccanni se tudjon nemhogy gyomrozkodni. Ordítozhat aztán rajok, hogy; — Várjatok csak cudar betyárok, holnap lesz a napja, hogy elcsaplak benneteket! Azok annál jobban fogják megelégedetten godolva, hogy hát még akkor milyen holt bizonyosan elcsapna ha most nem lennénk rá igyelettel és valami baja találna lenni ? ! A kocsi csak halad, himbálódzik, a jegyző csak ráncigálja a kezét, sokért nem adná ha legalább az egyik testőrét képen törülhetné, de azok jól fogják nem engedik, hogy lakozásra, mert a kitűzött célt csakis az ö támogatásukkal érhetjük el. Ne kicsinyeljék törekvésünket, hanem lássák be annak önzetlen voltát. Mi a közjó előmozdítására törekszünk ! Az évi tagsági dij 4 korona, a beiratási dij 1 korona lesz ; a tagsági dij fejében azonban a tagok a kör hivatalos közlönyét esetleg évkönyvét díjtalanul megkapják. Nagyon kérjük ennélfogva, szíveskedjék a „Szatmármegyei méhészkor szervező bizottsága“ címére Nagyecsed címzett levelében a csatlakozását mielőbb bejelenteni. Nagy szolgálatot tesz az ügynek, ha velünk a községében s a környékén lakó méhészek neveit közli, hogy azoknak is megküldhessük jelen fölhívásunkat. Erre még azon nem várt esetben is kérjük, ha Ön bármi okból nem lépne be a körünkbe. Fölhívásunkat ismételten szives figyelmébe ajánljuk. Teljes tisztelettel A szatmármegyei méhészkor szervező bizottsága nevében: Dr. Glatter A Béla. Téglás Lajos, körorvos. áll. el. isk.igazgató. Hivatalos rész. Válasz a „Beregvármegye“ Jegyzőválasztás cimü közleményre. (Folytatás.) „A harag rossz tanácsadó“ s „A ki haragszik annak nincsen igaza “ Két közmondás. A közmondások pedig gyakorlati utón levont életigazságok. Ennek a tételnek az igazolására bátran oda lehetne állítani azt a harapós cikket. Mert csakis a szabadjára bocsátott féktelen haraggal mindig vele járó látási zavarok állíthatták be úgy a cikkíró úr előtt az ügy személyes vonatkozásait, hogy azoknak az igazsággal való ellenkezését higgadt perceiben önmaga is kénytelen legyen belátni. Ismétlem, hogy önmaga is kénytelen legyen belátni. Ha állítok, -a mit egyszer állítok, azt igazolni szoktam, annál is inkáb kötelezve érzem magam annak igazolására a mit egymás után kétszer állítok. Igazolom is. Előző közleményemben rá mutattam arra, akár magának, akár nekik bajt csináljon. Egyszer aztán elcsendesedik a jegyző, hallgat, előre tekint- get, csóválgatja a fejét azután oda szól a kocsisnak : — Te Miska te, hát mindnyájan megbomlottatok ti ma ? Hová a hegyekbe viszel te engem ? Hiszen nekünk lefelé kellene menni, te meg egyre felfelé hajtasz, a rúd majd lepiszkálja a fiastyukot az égről. Tán nadragulyát vacsoráztatok? A kocsis megvakarja a füle tövét, felpislant az égre, lenéz a rúdra, belebámul az utca sorába aztán tétovázva felel: — Instálom aláson a tekéntetes urat nekem is olyan visszáson jön, hogy most megyünk, pedig jól megyünk lefelé, mégis olybá esik mintha felfelé tartanánk. Az ördög tudja ebbül kiesmerni magát! A Fordáncz meg a Badár csak unottan kocognak hazafelé az ócska hintóval, csak püfölte- tik magukat az ágaskodó rúddal, de a világért sem árulnák el, hogy lószempontból se kívánatos, hogy a hátsó kerék legyen elől, az első meg hátul. Hiszen majd kiderül reggel az orvos praktikája, akkorra pedig a keselyfejü pincér beharangozza vele a községet a hajdú-negyedtől a meshogy a megválasztott jegyző nem városi, hanem járási végrehajtó volt. Ennek a tévedésnek nem tulajdonitok nagy fontosságot. Hogy a tévedés megtörtént az csak a jól értesültség hiányára mutat. Miután azonban a cikkíró úr a tévesen jelzett állás egyenes következményének tudja be, hogy a megválasztott jegyző ezen állásában töltött három éve: „Ép elég idő arra, hogy szívből meggy ülői je mindenki a mestersége miatt,“ ki kellett igazítanom a tévedést, mert igy egész más conclusiohoz lehet jutni. Már most csak arra u- talok még, hogy tudvalevőig ha rászoktatja magát az ember, nemcsak a sorokban, hanem a sorok közt is tud olvasni s ily uton-módon megállapíthatja, hogy a cikkíró űr a jegyzői pályán karbeli, tehát szakember lehet. No ha már igy áll a dolog akkor minden esetre tudni fogja, hogy a járási, vagy mint nálunk nevezik, közigazgatási végrehajtónak éppen semmi érintkezése sincs a néppel, a nép zömével, az csak a közvetlen adófizetőket tiszteli meg időnként látogatásával s igy azoknak a kik a képviselő testületben a népet képviselik, semmi okuk sem volt a gyűlölködésre, a közvetlen fizetők pedig mint nemcsak vagyoniiag, de nagyjából szellemileg is fejlettebb elem, ha nem fogadják is tárt karokkal a végrehajtót, ha nem örülnek is jöttének, személyi kérdést nem csinálnak abból, hogy a végrehajtó kötelességében eljár náluk. Jól tudják azok, hogy ha Cs. ur nem lett volna végrehajtó, azért még nem maradt volna végrehajtó nélkül az ország. Ne tessék a mi közönségünket elmaradottnak gondolni. Különben annak az érvelésnek, mint a mellékelt ábra mutatja, ellene mond az a tény is, hogy a hat hüm- mögő közt közte volt a székhely legnagyobb a- dófizetője. Szakembernek belátni való dolog ugyan, hogy ha téves a főtétel, téves mind az a következtetés, a mi belőle származik, de még ezt nem bánom ha nem tetszik is belátni. Hanem azt tetszik mondani mindjárt folytatólag, hogy: „a jegyzői teendőkhöz édes-keveset értett, hiszen tán azt világ-életébe se csinálta.“ Ejnye kérem ez már a- laposan el van hibázva. No ezt már biztosan be tetszik látni. Hiszen ha valaki szakember, akkor tudja, hogy a jegyzői állásra való pályázhatásnak előfeltételei, hogy az illetőnek jegyzői oklevele, illetve a községi közigazgatási tanfolyamok valamelyikén nyert képesítő bizonyítványa legyen. Az biztosan volt a megválasztott jegyzőnek is. Volt kérem, volt.Községi közigazgatási tanfolyamon nyert bizonyítványa volt, még talán most is meg van. Erős akarattal erről meg lehetett volna győződni. térrészig. A pincér nem titkár, neki az üzleti érdeke kívánja, hogy hire, menjen, hogy vitték haza a szin józan jegyzőt elázott ember módjára, ügyelet alatt, farkas gúzsba kötve fáklyás zene mellett összecsereberélt kerekű kocsin, hogy csókolta az utón végig a baktereket, hogy csak a farkasguzst engedjék el, hogy térdepeltette le otthon az édes mamája, az öreg tekintetes asszony tengeri szemekre. A sok jövő, járó ember amint neszét veszi, hogy mi történt az éjjel mind be fog térni a Tücsökbe, hogy tulajdon fülével hallja meg az éjszaka hiteles történetét s a hány érdeklődő, annyi pörkölt, annyi félliter bor és felemelt borravaló. Azonban a Tücsökben rendületlenül tart a jókedv. Szilajodik a tánc, durognak a pezsgős ü- vegek, nincs már hosszú asztal, kerek asztal hanem az egy czigány, egy király rendszer hódit. Még az uradalmi gyakornok is felébred amint a gyertya kanóca kezdi pörkölni a feje bőrét s ő is újra kezdi az ivást. Odakint a téli éjszaka kezd valami bizonytalan, derengő világosságot szétteregetni, korán járó dohányos lányok lopakodnak kíváncsiskodva az ablakhoz, bekukucskálnak s vihognak egymásközt az urak bolondsáGŐ • pH • O M Sérvkötöket, haskötőket, feÄp^eni fűzőket mutkL?t:nnt 1 B ^2. *-• Cß N G -3 cö Z -ce Blumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára, CD CD -3 ~í CD CD Q. a 'C 3 1 jj betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. n I I CD I ca Külön próba teremi NyÍf6yylltäZä, lvätll. J)älOClllä C|)íilct. |
