Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-09-28 / 39. szám
MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. szeptember 28. 4. oldal. lehetett s Z ur lett az egyhangúlag megválasztott körjegyző. Vegyük talán alkalmazásba azt a jogsza- szabályt, hogy köztudomású dolgok nem igényelnek külön bizonyítást s ez alapon helyettesítsük be a fenti képletbe a köztudomású valóságot, hogy X községet a helységnévtár O-nak nevezi, a Oeographia Szatmárvármegyében említené, ha egyéb nevezetessége is volna mint, hogy eddig gyakran választottak benne jegyzőt, ne hallgassuk el, hogy Y urnák az igazi neve K. ur s bereg- vármegyei köraljegyző, végül állapítsuk meg, hogy Z ur valójában a Cs. nevet viseli s Szatmárvármegyében viselt segédjegyzői állásból került ugyan ezen vármegyeben nem községi, hanem járási végrehajtó állásba. Tessék elhinni nincs abban semmi, ha nem bujtatja az ember zsákba az i- gaznak vélt dolgát s nem beszél idegen meg nem idegen jelöltről. Az előzetes tudnivalókkal ezzel végeztünk is. Ha már a közönség elé kellett kerülni annak a nevezetes jegyzőválasztásnak, legyen szabad ne.a..i azzal a harapós cikkel szemben a higgadt hangot, a személyes kifakadásokkal szemben a szenvedélytelen érzést képviselnem. Lássuk hát, hogy van-e oka és joga annak a haragos cikkíró úrnak olyan igen nagyon haragudni ? Azt látom, hogy a községi és körjegyzők választásának módját szabályozó községi törvényt csak olyan jól ismeri mint akár én magam. Még azt is megengedem, hogy nálamnál is jobban tudja, hogy a főszolgabírónak discrecionális joga az, hogy a jegyzői állásra pályázók közül hármat jelöljön. Fektessünk egy kis hangsúlyt arra, hogy a jog discrecionális vagyis oly feltétlen jog, hogy a főszolgabíró indokolni sem tartozik, hogy miért jelölte az egyik pályázót s miért hagyta ki a jelölésből a másikat. Mi célja van ennek a jogosultságnak ? Hármas célja van. A fő cél az, hogy nemzetiségi vidékeken legyen mód ^ arra, hogy a magyarság supremátiája hazafias érzelmű jegyző odaállitásával biztositassék. A másik célja az, hogy a főszolgabirónak joga legyen arra, hogy munkatársait, a kikért közvetlen felügyeleti jogköréből kifolyólag felelős is megválogathassa. A harmadik célja az, hogy az egyenlően minősített jegyzők közül is a nagyobb egyéni képességei bírók kerüljenek a nagyobb képesseget i- génylő helyekre. A főcélt a suprema lex elv, a második célt az észjog támogatja, a harmadik cél indoka a nagytermészet törvénykönyvébe van beírva s ott electis névre hallgat. Hogy a meglevő törvény által biztosított jogosultság helyes-e vagy nem, a felett lehet pro- és contra vitatkozni, ezt háromszor alá huzom, hogy a statusquo az, hogy a kijelölés a főszolgabírónak olyan jogköre a mibe senkinek beleszólása nincs. A község bizalmi embere az albirónál kezdődik. Ezeket kifejtve most már megrabolom magamat annak a vitatásától is, hogy a szóban forgó esetben a jogosultságot támogató indokok bármelyike is előtérbe került volna. Mondjuk, hogy egyik indok sem hagyott fenn kívánni valót a jelöltek és nem jelöltek személyében. Tegyük fel, hogy a jelzett törvényhely is idejét múlta. Vegyük elő az ellenem szóló érveket. Esküdjünk arra, hogy ma mára községi közigazgatási tanfolyamok egyenlő mértékkel mérik a tudományt minden jegyzőjelöltnek, hangoztassuk azt, hogy a közigazgatási tanfolyamok hivatottak, jogosultak és kötelesek megnézni azt, hogy ki mennyit sajátított el a jegyzői szakismeretekből, ki milyen erkölcsi magaviseletét tanúsított s igy kitől mi várható. Ne engedjünk ezek nyomán abból, hogy az országos érvényű oklevél mellett nincs többé szükség arra, hogy a főszolgabíró felülbírálja a jelöltet. Kiadtam minden ütőkártyát a kezemből. Kérem még ne tessék nevetni! Még megnyerhetem a játszmát. Hát igenis ma, vagy ha úgy tetszik ma még feltétlen szükség van arra, hogy a főszolgabíró megválogassa a jegyzőit, a saját hatósága területéről válogassa meg és quasi rangsorba ossza a segédjegyzőit. Miért? Nagyon nagy okból. Olyan fontos okból, mely ha kell álutakon is a törvény betűje fölé emelkedne akkor ha maga a törvény betűje meg nem adná a lehetőséget arra, hogy ez a megválogatás érvényesüljön. Miért és ismét miért? Azért mert minden méltányos, nemes gondolkozása emberies érzésű, főszolgabíró erkölcsileg kötelezve érzi magát arra, hogy a választásnál okleveles jegyző és okleveles jegyző között különbséget tegyen és mert ahoz elvitathatatlan joga, hogy az egyiket jelölje, a másikat ne jelölje. A bizonyításnál maradjunk a hely színén. Itt történt az a nevezetes választás, ahol Szatmár, Szabolcs és Beregvármegyék összeszögellenek. Ha én azt látnám, hogy a szatmárvármegyei segédjegyzőt jelöli a beregi meg a szabolcsi főszolgabíró és tovább variálva a dolgot a szabolcsit a beregi és szatmári, a beregit a szabolcsi és szatmári, ha azt látnám, hogy ugyanabban a megyében minden járásbeli segédjegyzőt jelöl a többi járás főszolgabirája, azt mondanám, hogy K. urat méltánytalanság érte. De mikor azt látom, hogy egyik vármegye 3 másik vármegye segédjegyzőjét, egyik járás a másik járás segédjegyzőjét be nem veszi, ha csak hét alispán, hétfőispán, hét miniszter nem áll annak a háta mögött, mikor azt látom, hogy a magyar embernek egy országa van a melyben élnie, halnia kell, de a segédjegyzőnek mindeneseire csak egy kicsike járást mért ki a gondviselés hát akkor azt mondom, mert azt kell mondanom, hogy 'vagy önző érdek vagy laza erkölcsi érzék vagy legalább is különcködés irányítaná annak a főszolgabirónak a tetteit aki a saját járásabeli közvetlenül jól ismert segédjegyzőit mellőzné ha arra .különös oka nincs és idegen vármegyebelieket telepítene be bármily kiválók legyenek is azok. Nálunk Magyarországon ahol mindenki hivatal után lohol éppen arra nincs kényszerítő szükség, hogy hivatalnokokat importáljunk s tizenhat évi megfigyelés alapján állítom s a cikkíró úrral bizonyítom, hogy az országos érvényű jegyzői oklevél érvénye valóságban nem terjed a járás határán túl. Igen, ez az országos gyakorlat talán-talán még Beregben is. Különleges viszonyok között elvétve lehet ez alól kivétel de a kivétel itt is csak a szabályt erősiti meg. Már ha a vármegyék sőt a járások közt sincs meg a reciprocitás a segédjegyzők befogadására nézve helyes lehetne-e az, hogy aki éveken esetleg évtizedeken keresztül dolgozott egy vármegyében vagy annak valamely járásában, a kinél már megvannak a jegyzőnél oly felette szükséges helyi és személyi ismeretek az jövőjének megalaSzatmári Bank Részvénytársaság. SZATMÁR, Deáktér 6. (Saját ház.)------------------- Alap és tartalék tőke 1.800.000 korona.------------------Ig azgatóságunk elhatározta, hogy a törlesztéses jelzálog kölcsö- neit Mátészalka és vidékére is kiterjeszti. Intézetünk a legelőnyösebb teltételek mellett ad földbirtokra, házakra jelzálog kölcsönöket. Felvilágosítással szolgálunk miSzatmáron, üzlethelyiségünkben és Mátészalkán, Dr Barta Ignác mátészalkai ügyvéd (lakik: Dr. Vida orvos házában.) 3.—? pozásakor félretolassék, hogy helyébe egy homo novus állhasson. Nem, ezt csak az elfogultság mondhatja helyesnek. És még egyet. Nem botlott még a nyelvem és nem túloztam midőn az előrenyujíásból való kizárást félretolásnak neveztem mert a helyettes jegyző vajmi gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy valami népszerűtlen noch nie dagewesent kell az életbe átültetnie s ezzel már viszonylagosan rosszabb helyzetbe jut, mint az a ki nem helyettesített csak pályázott, ha tehát hivatásának teljesítése tolta hátrább a népszerűségben azért kárpótlást kell nyernie az előny-nyújtásban. Ennyit általánosságban és végkövetelésképpen is csak azt, hogy tételes törvény és országos gyakorlat szerint is a főszolgabirónak korlátozha- tatlan élő joga de egyben a munka megbecsülésének érzetéből önkent támasztott erkölcsi kötelessége is, hogy lehetőleg a saját járásabeli segédjegyzők közül választasson a kijelölés] jog érvényesítésével jegyzőket. Legközelebb a részletek elől sem térek ki. Egy járási jegyző-egyleti tag. NYILT-TÉR. (E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.) Csodálkozással olvastuk a Miátészalka és Vidéke múlt heti számában, hogy Becske Sándor ur a közte és Földes Jenő ur között dúló hírlapi háborúba a mi személyünket is bele keveri illetve tanúként hivatkozik ránk. Becske urnák ezen eljárása ellen határozottan tiltakozunk. Neki ez ügyben nem, hogy segédkezet nyújtanánk de eljárásával sem azonosíthatjuk magunkat mert a jegyszedőnővel folytatott beszélgetés egy baráti trelának a szüleménye volt a minek ő ugylátszik tudatlanul felült. Ezen nyilatkozatunkat úgy a „Mátészalka“ mint a „Mátészalka és Vidéke“ helyi lapokban való közzétenni kérjük. Kelt Mátészalka, 1911. szeptember 27. Schreiber Sándor, Schreiber Lajos, Schreiber Jcrzser, Kálmán Károly, Schreiber Menyhért. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Jegyző. Nem akarjuk feltételezni, hogy a Mátészalkában kérdezősködő „jegyző“ létezik-e vagy nem, mert a- hoz semmi közünk, de megüzenhetjük az állítólagos jegyző urnák, hogy mi senkiről dicshimnuszokat nem szoktunk zengeni, csak azt amit szükségesnek tartunk még akkor sem, ha mint a jegyzők hivatalos közlönye valamelyik járáshoz tartozó jegyzőről közlünk valamit. Azért pedig, hogy nincs érdemleges jegyzői élet „Jegyző“ ur 1 mi okozhatók egyáltalán nem vagyunk. K. M. Gergalyi. Az olcsvai körjegyzői választásról hozott czikkünk csupán a tényeket közölte. Azok pedig mint önmaga is beismeri teljesen fedik a valóságot. Nem áll érdekünkben, hogy a választást a>i ön egyéni érdeke által színezett szemüvegen át nézzük. Külömben is e dolog már aktuálitását veszítette s igy azzal most már foglalkozni ok nincs. Eladó vagy bérbe adó Jármi községben a Kalmár Zsuzsánna tulajdonát képező 10 katasztrális hold területű szántóföld. Bővebb felvilágosítást nyújt Várady Kalmár Andor Nagy Kálló. Nyirvasvári község elöljáróságától. 1211/911. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Szatm árvármegye árvaszékének 19576/911 számú véghatározata alapján Nyirvasvári község elöljárósága ezennel közhírré teszi, hogy az Amerikában ismeretlen helyen tartózkodó s gondnokság alatt álló Sivadö Sándor tulajdonát tevő s a nyirvasvári-i 235. számú tkvi betétben A I. és 425. 426. és 427. hrsz. alatt felvett s összesen 782
