Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-31 / 35. szám
1911. augusztus 24. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. oldal. zőkből. 10 tagból álló küldöttséget alakított, a- melynek tagjai lesznek ílosvay Aladár alispán és Szatmár város polgármestere is. A Bankszabadalom. A Hivatalos Lap szerdai száma közli az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának szentesítéséről szóló 1911. évi 18. törvénycikket. A törvény az utolsó szakasz értelmében január 1-ig visszamenő hatálylyal a kihirdetés napján lép életbe. A mindennapi forgalomra nézve ennek a dátumnak igen nagy jelentősége van, mert az uj szabadalom értelmében a banknak jogában van az eddigi négyszáz millió korona adómentes bankjegy helyett hatszáz millió korona adómentes bankjegyet kibocsátani, úgy j hogy a bankjegyforgalom a bank külön megterhelése nélkül kétszáz millió koronával emelhető. Minthogy pedig a legutóbbi bankkimutatásban kürülbelől 170 millió korona adóköteles bankjegy szerepel, ennek az összege pedig a médió szükségletei folytán nyilván eléri a 200 millió koronát, az uj törvény értelmében egyszeriben megszűnik az adóköteles bankjegyforgalom és a bank legközelebbi kimutatás előreláthatólag csak adómentes bankjegyekről fog beszámolni. Ennek a hatása nyilván érezhető lesz a hitelforgalomban is, amennyiben a bank terhei csökkennek és igy a bank a kamatláb emelése terén szabadelvűbb politikát követhet, mint eddig. Statisztika. Születtek augusztus hóban: Pálfi István g. kath., Müller Anna Mária r. kath., Mátyás Anna reL, Goldstein Zoltán izr., Szabó Sándor ref., Oláh Izabella Zsófia, Erzsébet Ida (iker), Szabó Zsigmond ref., Nagy Sándor ref., Ari Juli-' ánna ref.. Kántor István r. kath., Jónás Rozália ref., Bogdány Mária ref., Ványi Ilona ref., Lakatos Sándor ref., Jónás Irén ref., Feldman Herman izr., Varga Sándor ref., Fuchs Béla izr., Belme Juliánná halva született fia, Lakatos István ref. Házasságot kötöttek: Képes István—Néma Irén ref., dr. Fehér Lajos—Schreiber Cecilia izr., Erdei József g. kath.—Nagy Rozália ref., Kézi István—Bétéri Zsuzsánna ref. Meghaltak: Kovács István ref. 5 hó, Bloch Endre izr. 14 nap, Gál Sándor ref. 10 hó, Kere- zsi István ref. 2 év, Farkas B. Tiborné szül. Szabó Zsuzsánna ref. 24 év, Vinkler Mihályné szül. Nagy Zsuzsánna ref. 85 év, Oláh Erzsébet Ida ref. 10 nap, Kulcsár Sándor r. kath. 5 év, Gorgán János g. kath. 10 hó, Bogdány Mária ref. 5 nap, Puskás Juliánná ref. 2 hó, Klein Gézáné szül. Fülep Hani izr. 46 év, Kerekes Ferencné szül. Czine Mária ref. 21 év, Bartha Sándorné szül. Zemlényi Juliánná ref. 56 év, Földes Lipót izr. 35 év. Szerencsétlenség. A nagykárolyi vasúti állomás felvételi épületének építését a napokban megkezdették, a melynek mindjárt áldozata is lett. Az alapot ásták, három és fél méternyi távolságra haladtak már, a midőn a föld mint egy négy méternyi hosszban rászakadt az alapgödörben dolgozó Nagy József, Susták János és Csorba János mezőteremi munkásokra. Nagy munkával sikerült a három embert a súlyos földtömeg alól kiemelni. Nagy József a fején és a mellén szenvedett súlyos sérüléseket. Kocsin Mezőteremre szállították. Sustyák és Csorba a mellükön s karjukon sebesültek meg. A szeszkészlet pótadója. A pénzügyminiszter az összes pénzügyigazgatóságokhoz körrendeletét bocsájtott ki s elrendelte a szeszkészleteknek pótmegadóztatását. A készlet felvételeket a Pénzügyőrség közbejöttével egy-egy kiküldött tisztviselő végzi. Dráma az erdőben. Nyírbátorban Varga Lajos 19 éves munkás puskával ment az erdőbe. Az erdőőr Vargát orvvadásznak nézte és felszól- litotta, hogy adja át a fegyvert, Varga vonakodott, mire dulakodás támadt a két ember között, a fegyver e közben elsült és a golyó szivén találta Varga Lajost, aki holtan rogyott össze. Nem lesz ellenőrzési szemle. Honvédelmi m. kir. miniszter f. é. augusztus hó 18-án kelt 92156/20 számú rendelete értelmében úgy a cs. és kir. közös hadseregbeli, valamint a nemtényleges állományú legénységének ellenőrzési szemléi a folyó évben nem tartatnak meg. A tartalékos tiszteknek és tisztviselő, valamint hadapród jelölteknek és hasonló állásuaknak bemutatása azonban az eddigi módon a folyó évben is megtartandó lesz. A Magyarországi Pénzintézetek Országos szövetségének szatmári nagygyűlése. Már jelentettük, hogy a Magyarországi Pénzintézetek Országos szövetsége ez idei nagygyűlését Szat- máron fogja megtartani. A nagygyűlés szeptember hó második felében lesz és kizáróan azokat a szolgálatokat tárgyalja, amelyek a mezőgazdaság fokozására, első sorban a vidéki pénzintézetek hivatottak. Ezt a kérdést fogja programmsze- riien megvilágositani a szatmári gyűlésen a szövetség elnöke, Mákdy Lajos ny. miniszt. tanácsos. A mezőgazdasági érdekek képviseletében György Endre volt földmivelésügyi miniszter ama határvonalak precízebb megvonásáról fog a szatmári gyűlésen értekezni, amelyek a szövetkezeti és részvénytársasági formák jogosult érdekkörét vannak hivatva megállapítani. Széleskörű tárgyalás keretében fogja a szövetség a szatmári gyűlésből megindítani a vidéki pénzintézetek által fönntartott gabona- és áruraktárak gazdasági jelentőségének és hitelforrási emelésének érdekében kifejtendő tevékenységét. A vidéki takarékpénztárak által fönntartott gabonaraktárak mind elküldik a szatmári gyűlésre képviselőiket és az érdekelt agrárkörök megbízottai is részt vesznek majd a tárgyalásokon, amelyeket Teitelbaum Hermann a Szatmárvármegyei takarékpénztár és Berényi Pál dr. a szövetség igazgatójának előadásai fognak bevezetni. A szövetség vezető köreinek az a törekvése, hogy a vidéki pénzintézetek által fönntartott gabona és áruraktárak zálogjegyeit a hitelforgalom keretében bevonható értékpapirossá tegyék és ezáltal a gazdának bőséges pénzforrást nyissanak addig, mig termését piacra kívánja vinni. A falánk kutya. Szabó Bálint györteleki lakos tilosban érte Csizmadia János kutyáját, mert a kutya a sertések részére készített kosztból rendezett lakomát. Az eseten Szabó Bálint szörnyen felhábordott s méltán leakasztotta a nemes fringiNypketosnak a maradványa, — bizonyára megszűnnétek csufolódni s nem gondolnátok semmi rosszat, avagy éppen frivolt arról a száraz virágról illetve gazdájáról . . . Lássátok fiuk többnyire ilyen az életünk is. Ma még szép minden, mint egy illatos, nyíló rózsa, ma még derűs színben látunk mindent s úgy tudunk örülni az életnek. S azután jő a holnap s kegyetlenül letépi, elhervasztja a tegnap még érintetlen virágot, reményeinek, álmainak szép virágát. A boldog tegnap és ma közé odaereszkedik egy sötét fátyol s mi csak azt érezzük, hogy újra csalódtunk az életben s valahogy olyan üres a lelkünk ... az egész boldog tegnapból nem marad más meg, mint egy emlék : száraz, porlékony, hüvelye a rózsának . . . — Ejha — szólt Felszeghy Dezső, a kis, köpcös, szőke szolgabiró — micsoda izgatóan tudsz te Pista beszélni, ha leány lennék ezért a regényes szónoklatodért Isten úgyse képes lennék beléd szeretni, de igy azt kell mondanom, hogy szamár vagy, amiért elszáradt emlékeken is képes vagy felindulni. Ne törődjünk a múlttal, éljünk a jelennek. A mi pedig az emlékeket illeti —- a tüzbe velők. Jól néznék ki, ha minden száraz virágot megőriztem volna amit kaptam, akkor egy külön múzeumot kellett volna már berendeznem. Legelegánsabb, a modern igényeknek minden tekintetben megfelelő amerikai sátor, melyben 1500 személy kényelmesen elfér. 30 személy, 16 idomított faj ló. — Ugyan ne busulj Dudus, — mondta a kis dundi Tibor, inkább engedd hadd mondja el Pista annak a száraz rózsának a meséjét. — Nem mese az kedves Tibor, hanem egy igaz és szomorú történet, mely sajnos velem esett meg nehány évvel ezelőtt. De talán nem is mondom el, uiert unalmas talál lenni, hiszen a legke- vésbbé sem modern s nem is a ti raffinált idegeiteknek való. Hiszen titeket, jobban mondva minket már csak az tud izgatni, a mi mást már talán beteggé tenne . . . Akarjátok-e, azért, hogy elmondjam ? — Hogyne. Beszéld el. Halljuk, hallatszott minden felöl össze vissza. Petheő rágyújtott egy szivarra szippantott egy nehányat s elkezdte halk kissé vontatott hangon a történetet. — Nem kell megerőltessem emlékezetemet, hiszen úgy él az egész eset bennem, mintha csak tegnap történt volna, csak azon gondolkozom, hogy hol is kezdjem . , . — Tudjátok, hogy a huszároknál szolgáltam ahol tartalékos hadnagy vagyok. Mint minden huszárban bennem is volt némi hányavetiség és nyegleség. Különösen büszke voltam mikor először feszült meg rajtam az arany sujtásos atilla. — Nagy gyakorlatok voltak s minket egy kicsi erdélyi városkába D-be vezényeltek, hogy onnan portyázva kikémleljük az ellenséges hadosztályok mozdulatait. Én akkor vonultam be először, mint hadnagy s igy valami fontos dolgot nem igen bíztak rám. Volt időm bő>ven,alig tudtam eleinte mivel üssem agyon. Egy unalmas délután okosabb hijján sétálni mentem s nem is tudom hogyan jutottam oda. Egy mellék utca régi alacsony házának ablakában egy leányt pillantottam meg. De micsoda leány volt az fiuk. Megrezzentem, majd őrülten kezdett száguldani a vér ereimben s úgy dobogott a szivem, mint mikor ba- káéknál a riadót verik. Álmomban sem képzelhettem volna el szebb női arcot. A haja fekete volt s mintha acélkék színbe játszott volna,, ha a napsugár végig csókolta s azok a nagy iveit szemöldökű sötétkék szemek, hogy tudtak azok csillogni. Arca halvány s hamvas volt mint a barack, de mintha valami nagy bánat vagy szenvedés nyomai látszódott volna rajta, de ez még különösebbé, ingerlőbbé tette . . . — Nem is tudom, hogy történhetett meg velem ... Én az elhíresztelt nőgyülölő,, én, a jégcsap ember tüzet fogtam s ijedten kellett tapasztalnom, hogy szerelmes vagyok. Szerelmes, mint egy rajongó kis gimnazista . . . Ekkor már két hete ismertem — de csak az ablakból. Csak a Mátészalkán, szeptember 1-én este 8 óra 15 perckor a Vásártéren nagy e- lőadásttart világvárosi műsorral, melyek minden eddig létezett mutatványt felülmúlnak--------------------------------
