Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-08-31 / 35. szám

Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JAK ÁS JEGYZŐI EGYLETE" HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Felélős szerkesztő:■ Főszerkesztő; Előfizetési ár: — 8 kor — 4 „ Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán.. Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Egész évre — — — — — — — — Fél „ Nyilt-tér, sora 40. fillér. Munkatársak Negyed „ —- 2 „ Hirdetési dijak előre fizetendők. Dr. Vida Gyula Endrédy József. Egyes szám ára 20 fillér. Reform-térmő" nyáron, amikor a Hiva­talfőnökök üdülés, közben, a helyetteseik pedig az ideiglenes Tatalom élvezete alatt eszméket és újításokat főznek be télire, reform-termő nyáron indítványozza most egy vidéki város ; főszámvevője: tiltsák el a város pénztári. és- számvevő hivatalnokait attól, hogy maguk és ; mások részére váltó­kat elfogadói vagy- zsirálói minőségben aláírjanak.. Komoly,.szép-ötlet,,s ha kell, illűszt- rációvalí magunk, szolgálunk. Egy - főpénz­tárosa! most azért, mondott le az állásáról, mert menekült a pénz elől. Semmi bűnt, szabálytalanságot, hibát nem követett el. Ambiciózus, szakértő,, hivatalnok volt; aki életre való javaslatokat csinált a város pénzkezelésének modernizálásáról. És ezt a főtisztviselőt elérte1 a. köztisztviselői osz­tály harapósa betegsége : az-anyagi; gond,, az adósság.. Ő,, aki ezelőtt pedáns, hideg­vérű hivatalnok volt, egyszerre nyugtalan emberré vált.. Félni kezdett a.pénztől. Vég­re is úgy-keresett megváltást az állandó izgatottság elől, hogy lemondott állásáról, a hivatalról, a melyet bizonyára irigyeltek tőle.. Most kétségen, kívül kisebb jövedelmű ember, de boldog,, hogy nem kell pénzt kezelnie: Ezen az; eleven bizonyítékon kívül is sok, minden szól amellett, amit most az esemény helyén, a vidék egyik nagyobb városában proponálnak. A nyomornak ki­sértése mindig ott a legnagyobb, a hol a bűnre kész alkalom van. A tisztafejü em­ber előtt, a pénz, az idegen pénz, alig egyéb, mint portéka, anyag. Annál azonban, akit a, hajnal azzal a gonddal ébreszt föl, hogy nincs meg a házbérre való, a dét.a hitelezők számláit hozza, az. alkony pedig a váltó-óvásokat, az. könnyen lát egyebet a pénzben mint árui, ésr anyagot. Meglátja benne a lázitót, amely elkeseríti, hogy ime annyi van . abbólj. ami őt nyugodttá tehetné, s. neki semmi, vagy csak egy morzsácska jut. Ezen. a gondolaton túl azután sok min­den következik — egész a bűnig: Abban pedig szintén igaza van a javaslatnak,, hogy a változsirálások nem kevésbbé vesze­delmesek, mintha az ember maga csinál adósságot: igen sok takarékosnak indult tisztviselőt a zsirálás, a zsírók révén a vállára szakadt kötelezettségek rántanak az eladósodás lejtőjére. A reform azonban mégis nehezen vi­hető keresztül. Első sorban, mert az ela­dósodott tisztviselő-osztály már meg van, s közöttük sokan épp pénzkezelő, vagy számvevő szaknál dolgoznak. Sem ezeket nem lehet egyszerűen kiselejtezni, sem pe­dig mások, jóravalök és tehetségesek elől egészen elzárni az előmenetel útját; ha az a pénztár felé irányul, azért mert adóssá­gai vannak. Egész külön pénztári tisztvise­lő-osztályt nevelni, vagyonos és takarékos fiukból, bajos. Ez egyébként- a vagyonnak bizonyos előjogát jelentené, amely elvégre még se lenne igazságos. Ha pedig vala­mely fiatal tisztviselő előtt az előmenetel épp egy pénztári állás révén válik lehet­ségessé,, aki ugyan nem adósságmentes, de lehet, hogy épp a jobb fizetés révén válhatik azzá,, nem lenne-e kegyetlen do­log azt visszarugni azzal.: neked váltóid vannak! És mondjuk ki végre azt is: nemcsak a pénztári tisztviselőnél ad ingert a bűnre, a megtévedésre, ha fülig van a lejáratokban. A pénzkezelőnél közvetlenebb a veszedelem, de a kinek módja van a részrehajlásra, a- kinek részrehajlása más számára jól kama­tozik, aki viszont szívesen osztja meg eze­ket a kamatokat a tisztviselővel, az ilyen köztisztviselőt nem kevésbbé kell félteni a. váltóktól és zsirálásoktól, mint a pénzben vájkálót. Ilyen szemüvegen: nézve csak az lehetne köztisztviselő, akinek nincsen-adós-* sága: de lehetnem Magyarországon végre- hajtani oly egyszakaszost, a mely ezt ki­mondja. , Még azt se lehetne mondani: tessék jobban fizetni a hivatalnokokat, hogy ne szoruljanak váltókra. A törvényhatóságok szinte erejüket : meghaladó módon csinál­ják a fizetésrendezéseket,, a drágasági és egyéb pótlékokat és > a. községi adó száza­lékát főként a tisztviselők fölött való szük­séges gondoskodás veri. fel. S ha ez javít is a helyzeten, az sohase tapasztaltatott, hogy a fizetésrendezések után kevesebb lenneaz eladósodott hivatalnok, mint ezelőtt. Mindezek miatt aligha lehet az adós­ság és váltótilalmat a pénztári és számve­vő-hivatalnokokon végrehajtani. A javaslat olyasmit kíván, ami mindenesetre jó lenne ha meglehetne csinálni: de ki tehet róla, hogy épp Magyarországon, nem lehet. A jövő nemzedéke, A távozni készülő nyár legnevezetesebb ese­ménye az iskolai év megnyitásának közelgése. Ez az időpont ma már nem tölti el aggodalom­mal az ország lakosságának nagy részét. A nép­iskolai oktatás ingyenessége jelentékeny terhet vett le a dolgozó polgár amúgy is , súlyos közter­hek alatt roskadozó válláról, Ez a. reform azon­ban, csak akkor volna méltó-a mai kor széliemé­hez, ha az ingyenes oktatást a középiskolákra is kiterjesztenék. Ámde nemcsak az szükséges, hogy a taní­tás az egész vonalon ingyenes legyen, hanem az is elengedhetetlen, szükség, hogy elegendő iskolák és ^jó iskolák, legyenek. Az egész .országot tekint­ve, nincs elegendő számú, népiskolánk, a mi van is,,a legtöbbjéről el-lehet mondani, hogy a. mai fejlettségi fokán nem ■ felelhet meg teljesen hivatá­sának. A népiskolák 75 százaléka egy osztályos, egy tanítós, „s.ez iskolának is több mint felében, egy .tanító több mint hatvan-hetven gyermeket tanít. Szinte.képtelenségnek látszik, hogy egy'ta­nító a fejlődés különféle fokain álló,.. hat—tizen­két, éves és föltétlenül, különböző hajlamú gyerme­kekkel a.lanüás teljes anyagát elsajátíthassa. Ha elsajátíthatná is, az iskolából kikerüli 12 éves gyerek csakhamar elfelejti a maga mindennapi őr­letének forgatagában, .hogy: mit tanult.. A tapasztalás legajább azt mutatja,, hogy a legtöbb esetben igy vau és pedig túlnyomóan a ímpgyermekeinél. Szükség volna egy olyat isko­lát pótló -pedagógiai intézetre, amely a nép gyer­mekeinél az iskolában szerzett elemi ismereteket

Next

/
Thumbnails
Contents