Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-08-03 / 31. szám

VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. augusztus 3. 31. sz. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal eisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. A Az alsórendü lényeknél, mint pl. a bacilusnál még nem külömböztethetünk meg nemeket. A nemek csak a magasabb rendű lényeknél válnak ketté, him és női nemmé. S minél magasabb rendű az ille­tő lény, annál élénkebb a két nem közötti külömbség és annál különbözőbbek a két nem élettani funkciói. A gerinces állatoknál már szembetű­nően nagy a két nem közötti különbség és élénken megnyilatkozik a két nem kö­zötti élettani különbség is. Hát még a leg­tökéletesebb gerinces állatnál az embernél. Node nem célunk a két nem fejlődés­tani és élettani viszonyait kutatni, hanem bizonnyára jobban érdekel a két nem közötti szociológiai, társadalmi különb­ség, vagyis a feminismus aktuális kérdése, noha a két nem fejlődéstani ismerete nél­kül nem lehetséges e kérdésben helyes Ítéletet alkotunk magunknak. Igazán semmi sem egyszerűbb és vi­lágosabb, mint a két nemnek a hivatása, melyet már évszázadok, évezredek megál­lapítottak. Igazán el se tudjuk képzelni, hogy ez máskép is lehetett, hiszen oly év­ezredes igazság, hogy a két nem egymás­ra van utalva, melynek célja a faj fenntar­tás. A férfi a család feje, ő van hivatva a családot fenntartani, mig a nőnek hivatása az anyaság és a gyermekek nevelése. Ép úgy dogmává vált az is, hogy a családi intézmény is mindég fönnállóit, melyben a férj az atya, a központ, az uralkodó és parancsoló. Bachofen volt az első, aki régi görög és latin mithoszok (hitregék) alapján egy oly a végtelen messziség idejébe eső korszak létét tárta föl, melyben a család feje, nem atya, hanem az anya volt. Az ős népek istenségei is kétségtele­nül bizonyítják, hogy az ős időkben a nők­ről volt a főhatalom. Az ős germánok a mákat (ezek a sors istennői voltak) 0- fölé helyezték; az egyiptomiak Isis is- hatalmasabbnak tartották Osirisnál. J. í* ■ ■Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Előfizetési ár: Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Szerkesztők: 1 n * n Negyed „ — — — — — — — — — 2 . Dr. Barta Ignác Endrédy József. Egyes szám ára 20 fillér. feminismusrúl Irta: Dr. Losonczy István. A görögöknél megtaláljuk ezt az Ovestes mondában. De ezeket a maradványokat megtaláljuk a mai vad állapotban élő tör­zseknél is, pl. az amerikai irokéz indiá­noknál. Wrigt írja a következőket aki az irokéz indiánoknál hittérítő volt. „Itt az asszony kormányozza a házat. Az élelmi szerek ugyan közös tulajdont képeznek, de jaj annak az oktalan férjnek vagy szere­tőnek, ki magától merészelne venni belőle. Legyen akárhány gyermeke és bármennyi vagyona, minden percben parancsot kap­hat, hogy csomagoljon össze és távozzon s nem volna rá nézve egy cseppet se üd­vös, ha nem engedelmeskedne. Az asszo­nyok alkotják a/r/űflban a főhataimat, mint mindenütt. Ők választják a törzsfőket;nem átalják ha a körülmények úgy kívánják a törzsfő fejéről letörni a szarvakat. (Nem európai értelemben értendő. Náluk a pa­rancsolás jelképe.)“ Nem azért hoztam föl ezeket a pél­dákat, mintha én tudományosan akarnám bebizonyítani a „papucs kormány“ létjogo­sultságát, avagy talán, mint a család jövő­jét akarnám feltüntetni. Ez mába való is volna, a történelem nem ismétli meg ön­magát; másrészt meg ez nem fejlődés, hanem a leghihetetlenebb visszafejlődés lenne — ép oly lehetetlen, mint a Rousse- an-szerü ős állapotba visszatérni és le­vetkezni minden kultúrát. Hanem a fölhozott példák élénken megvilágítják, hogy ép oly helytelen társa­dalmi berendezkedés az, ahol a nők van­nak hatalmi túlsúlyban és elnyomják a fér­fiakat mind viszont. Az őskorban — mint láttuk — a nő volt a család feje és nála van a hatalom, tehát lehetetlen, hogy már származásánál fogva alantosahb lény legyen a férfinél. Ezt a tényt a sociológia jelenlegi kutatásai fé­nyesen beigazolták. Loria a hires olasz e- gyetemi tanár gyönyörűen világítja meg ezt a kérdést. „Hiába igyekeznek a férfinem védői jogosnak feltüntetni ezt a kizárást, visszavezetvén azt a nő állítólagos fizikai szellemi és erkölcsi inferioritására. Mert ez az alacsonyabb rendüség nincs megdönt­hetetlenül bebizonyítva, sőt az anyajogi család tapasztalata határozottan megdön­tötte, amely azt mutatja, hogy az asszony amig frivol neveléssel meg nem rontották, amig haszontalan existencia révén meg nem gyöngítették, nagyon is képes volt a család és társadalom sorsának intézésére.“ Valóban ami hires, udvarias századunk megbecsüli a nőt! A középkorban azon vitatkoztak van-e egyáltalában lelke a nő­nek. Mondanom se kell, hogy a vélemények nagyon eltérők voltak. Most már hál Isten­nek már vagyunk annyira, hogy azon vi­tatkozhatunk, hogy alacsonyabb rendü-e a nő avagy is az asszonyi állat mint a férfi. Nézzük csak meg kérem a törvény milyen helyzetet biztosit a nőnek. Nagyon magas piedesztálra helyezi, jogilag a bolond mel­lé állítja, semmi-féle fontos cselekedet nem vihet végbe a „férj felhatalmazása nélkül“ és bérével sem rendelkezhetik szabadon. Szóval abban különbözik, az eszük használatától megfosztottaktól, hogy ezek jogilag cselekedni abszolút képtelenek; — a nők meg ha férjük beleegyezik már képesek. Társadalmilag, mennyire ki van uzso- rázva a nő a férfinak — különösen az al­sóbb osztályokban — köztudomású. Hány munkás kergeti dolgozni az asszonyát a- nyasága határozott rovására és hány em­ber él here módjára egy asszony keresmé­nyéből. Hogy a nő mennyire a férfi élvezetére szánt árucikk semmi sem bizonyítja jobban, mint az a hihetetlen, nagyszámú női sereg, akik szerelmének határozott és szabott ára van. De ne Ítéljük el mi kérem azt a pro­letárt, aki bepálinkázva dülöngézik az asz- szony keserves keresményéből, melyet, ta­lán veréssel és üti egekkel vett el tőle. Meg

Next

/
Thumbnails
Contents