Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-07-06 / 27. szám
MÁTÉSZALKA ÉSVÍDÉKE Tői L Julius 6, A szerdai ülésen Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterefiröTc — a főbbek között — arra az interpelláczíóra is válaszolt, amelyet Huszár Károly (sárvári) az őkörítóí katasztrófa áldozatainak gyűjtött pénzkezeléséről íntézeit hozzá. Az első pillanatban úgy látszott — mondta a miniszterelnök, — mintha visszaélés történt volna a kiosztás körűi. Felelősségre vontam a hatóságot s arról győződtem meg, hogy a sérelem nem olyan nagy, mint feltüntették. Az Alispán, aki magára vállalta a felelősséget, igazolta, hogy azok, akik rögtöni segítségre voltak utalva, mégis kapták ezt a segítséget. A többiek között azért nem osztották ki, mert csak gondos utánjárással lehetett megállapítani, ki és milyen arányban jogosult a segítségre. A híz tudomásul vette a választ. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . Nagyon kedves péntek bácsi, nem is mondom Önnek: ácsi! mert Eclaire szavalása óta nem volt többé ily szép óda. Rajta, rajta! ifjú ember írjon többet be csak egyszer.. Gondolja meg kedves mester, szerződést lapba másolni lehet, de csak egyszer. Mert néha-néha, (mondjuk sokszor) ha üres a kis lapocska, olykor be jól jönne egy ily sikerült óda, jobban is vennék az újságot . . , kilóra. Fogadja a tanácsomat ifjú barát péntek ily tarta-lommal megjelenni magában is vétek. Ne legyen iróniája oly szelíd mint a bárány, ha kezes, több erőt és javulást kíván önnek Sz. S. rájött árrá, hogy ez a beékelt haszontalan föld- darab sokat ér a kastély tulajdonosának. Lovász bácsi egy darabig elnézegette a földjét, ami bizony ott ép úgy föstött, mint egy éktelen nagy folt a király bársonypalásíján. Minden "oldalról azonnal szemetszurt s ezzel nagyot ártott a kastélynak, a parknak is. Lovász bácsiban rejlett annyi huncutság, hogy csak azért is oda hajtatta ki barmait legelni, minek következtében a kastély cifra termeiben állandóan kellemetlen szag terjengett. De hát Lovász uramnak nem lehetett parancsolni, az ő földjén nem szólhatott rá senki. Tudta jól, hogy a Faragó grófi családtól r.em fog ezreseket kicsalni hisz a czimerükön kívül nem voksemmiök. Azonban azt is tudta, hogy ha türelmesen vár, előbb-utóbb sikert arat. És várt is, mert hála Istennek várhatott, . . . Íme, a kastély most végre gazdát cserélt. Egy Miller nevezetű dúsgazdag pesti bankár vette meg. Itt az ő szerencséje, üstökön kell, hogy ragadja J A jegyző már messziről mosolyogva intett Lovász bácsinak. — Hallja bátyámuram, mit kér azért az a- rasznyi földért a kastély táján. A .Miller nagyságos uí tudni akarja. — Mit mond? A pesti urnák az én földem kellene ? No né ! — Eöld ide, föld oda I Nem nagyobb, mint egy kiterített zsebkendő. HÍREK. Dr. Kenéz Béla a kolozsvári tud. egyetemen a statisztika nyilvános rendes tanára „Kivándorlás és iparvédelem“ c. alatt volt szives lapunkba felelős szerkesztőnk kérelmére cikket irni. Éhez a cikkez igazán nem kell semmi dicsérő kommentár, mert dicséri önmagát s glóriával vonja be annak a fiatal, lángeszű profeszomak a pennáját, aki nem szűnik meg a leghevesebb küzdelmet fejteni ki a hazánkat emésztő s lassan elsorvasztó betegség : a kivándorlás ellen. Megrendítő igazságot tár elénk a cikk, csodálatos é- les látással mutat rá a betegség gyökerére s a- zokra a módozatokra, melyek alkalmasak volnának arra, hogy a rettentő bajt elhárítsák hazánk felől. Vajha volna e cikknek foganatja ami kivándorlással szerfölött sújtott vidékünkön is. Közegészségügyi vizsgálat. Dr. Blum Ö- dön m. kir. egészségügyi főfelügyelő az általános közegészségügy és köztisztaság megvizsgálása végett Szatmármegyébe érkezett. Működését Mátészalkán és a járás területén junius 30-án kezdte meg. Hivatal vizsgálat. Kölcsey János kir. táb- labiró junius 30-ától kezdve városunkban időzik, a helybeli kir. járásbíróság megvizsgálása végeit. Alföldi Közmivelődési Egyesület név alatt múlt vasárnap egy nagy a magyarosítás terjesztésére hivatott közművelődési egyesület alakult Budapesten, mely egyesület hatásköre Szat- márvármegyére is kiterjed. Az egyesületnek Csaba Adorján főispán és ilosvay Aladár alispán is bejelentették támogatásukat. Az uj egyesület elnökei különben: Tisza István gróf és Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter. Egy indítvány. Dr. Vetzák Ede nagykárolyi lakos egy indítványt nyújtott be a vármegyéhez az iránt, hogy határozza el a törvényhatósági bizottság, miszerint a szervezési szabályrendeletét akként módosítja, hogy az 1883. 1. t.-c.-ben foglalt feltételeken kívül a szolgabirói állásra pályázóktól a 25 éves kor betöltését és a közigazgatási pályán való 2 évi működés, főszolgabírói, aljegyzői, és vármegyei ülnökségi állásra pályázóktól pedig a 25 éves kor betöltését és 3 évi közigazgatási pályán való működést kíván meg. Az indítványt a julius 6-iki közgyűlés fogja tárgyalni. — Ohó 1 Van az kétszáz kvadrát. Ha nem több! — Mondjuk, hogy annyi. És mondjuk, hogy kap érte négyszáz koronát. Lovász bácsit elfutotta a pulykaméreg. — No ha az a pénzes-zsák csak annyit kínál érte, akkor nem adom. Nincs több mondani valóm 1 . . . — Ugyan, ugyan 1 — engesztelte őt a nótárius ; hiszen megkapja a tízszeresét is Müller úrtól . . . —- Négyezer korona! fitymálódott a kőműves s kicsinylően mosolygott. — De ha ezt megtízszereznék ? A falu jegyzője ismerte embereit, de kiváltkép Lovász Ambrust Hirtelen megragadta kezét és igy szólt: — Ez legyen az utolsó szava! . . . Majd megmondom Müller urnák. Lovász elbaktatott, de nem volt meg a rendes lelki nyugalma. Tartott tőle, hogy túlságosan kapzsi volt. Azonban nehány nyugtalanul eltöltött nap után újra hivatta a jegyző s ott az irodában annak rendje módja szerint megcsinálták a szerződést. Lovász uram negyven darab ezres bankóval távozott. Megesett egyszer, hogy Lovász és a milliomos Müller találkoztak künn a vasútnál. A kő- mives ekkorra már úri tempót sajátított el : gőzösön vitette magát a városba, ahol téglát vásárolt. Az uj földesur pedig pesti vendégeket várt. Felvétel a polgári iskolába. A mátészalkai m. kir. állami polgári iskolában szept. hó 1., 2. és 4. napjain lesznek a beiratások. Mivel pe-» dig ezeken a napokon első sorban a helybeli tanulók lesznek fel véve, /elhivatnak mindazok a vidéki szülök, akik fiaik részére helyet akarnak biztosítani ebben az intézetben, hogy jut. hó 15-ig az iskola igazgatójánál jelentkezzenek és gyermekeiket fttvételre előjegyeztessék. Felvehetők a polgári iskola I. osztályába az oly tanulók, akik az elemi népiskota IV. osztályát sikeresen elvégezték. Akik a gimnáziumban csupán csak a latin nyelvből buktak meg, azok sikeres tantervkülönbözeti vizsgálat esetén átléphetnek a polgári iskola megfelelő felsőbb osztályába. A népiskola VI. osztályát végzett tanulók tantervkülönbözeti vizsgálattal a polgári iskolának csak a II. osztályába léphetnek be. A tandíj egész évre 26 kor. A felvételhez szükséges a keresztlevél, az iskolai és az oltási bizonyítvány. — Az igazgatóság. Feloszlóban a kaszinó. A helybeli polgári kaszinó f. hő 2-án népes közgyűlést tartott, melynek főtárgya volt: határozni a kaszinó további fentartása vagy feloszlatása iránt. A közgyűlési elnöki tisztet a kaszinó elnökének és alelnökének lemondása folytán dr. Fuchs Jenő töltötte be. Ismertette a kaszinó válságos anyagi helyzetét és azon nézetének adott kifejezést, hogy a kaszinó mai szervezete és jövedelmi viszonyai tarthatatlanok és ebből a helyzetből más menekvést nem talál, mint a kaszinó feloszlatását és egy megfelelő uj kaszinó létesítését. E tárgyban élénk eszmecsere indult meg, melynek befejezése után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta dr. Fuchs Jenő határozati javaslatát, mely szerint a kaszinó f. évi szeptember 1-én működését beszünteti és választmányát megbízta azzal, hogy az érdeklődők bevonásával kísérelje mega kaszinónak újjászervezését. Reméljük, hogy ez az akció, mely helyi társadalmunknak egyik legfontosabb, szükségletéről gondoskodni lesz hivatva, a kívánt eredménynyel fog járni. Az ököritói jegyző választáson, Báthory György györteleki aljegyzővel szemben Tóth Bálint tyukodi aljegyző lett megválasztva négy sző többséggel. Lovász Ambrus kényelmetlenül feszengett Müller ur közelében. — Alighanem haragszik rám, gondolta magában, miközben alázatosan odaköszönt. Bizonyosan sokalja a föld árát. Müller pedig dehogy is haragudott, mert a mint emberünket megismerte, mosolygóan előre nyújtott kézzel jött feléje, — Kedves Lovász ur, még idáig nem volt módomban, hogy megköszönjem , . , A kőmives nagyot bámult. — Mit köszönne meg a nagyságos ur? — Ejnye no! hát azt a nagylelkűségét! A fejedelmi ajándékot. Higyje meg, az ön földje legalább százezer koronát ér meg nekem . . , Mint egy fillér. — Százezer koronát! . . „ Kiáltotta Lovász bácsi és arcába -szökött a vér. A lábai egyszerre meginogtak, a hangja meg elakadt. Értelmetlenül dadogta; — Százezer koronát ! . .. . S akár egy támasztatlan lisztes zsá'k elterült a földön. Hamarosan beszállították az állomás épületbe Müller ur automobiljából .angol sót hozott elő, hogy megdörzsölje vele, mit &i elájult szép hölgyeket szokás. Másak "friss vízzel locsolgatták, e- gyébb módon Is élezhették, de hasztalan! Lovász Ambrust megölte az a kegyetlen szí, hogy nagyobbat is markolhatott volna.
