Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-06-29 / 26. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 4. oldal. kétségét kizárólag meg nem győződünk a fentebb idézett gyanúsításokat magunkra nem vesszük, mert tiszta lelkiösmerettel állíthatjuk, hogy ben­nünket lapunk vezetésénél és a tűzoltói kéidés megoldásánál, soha semmi-féle más érdek mint legteljesebb közérdek — nem vezetett. Kérdést intézünk tehát laptársunk szerkesz­tőségéhez, hogy álljon nyilt sisakkal porondra s nevezze meg, hogy kiket értett azok alatt a má­sok alatt, akik a tűzoltói kérdés megoldásánál ha­talmi körüknek kibővítését kívánták szolgálni. To­vábbá legyen szives megindokolni azt is, hogy mi módon növekedhetett volna egyesek hatalmi köre a köteles tűzoltói intézmény létesítésével. Feltételezünk annyi férfiasságot laptársunk szerkesztőségétől, hogy nem keresnek kibúvót kérdésünkre való válaszadása alól, annyival inkáb, mert ha ily frázisokat valaki csak hirlapirói ra- bulisztikából tesz lapjában közzé anélkül, hogy állításainak valódisága felől egy pillanatra is meg­volna győződve, nem méltó arra, hogy magát hirlapirónak neveze, mert az indokolatlanul gya­núsító hírlapíró, álhirlapíró, másnéven zugfirkász és az oly lap, mely hangulatkeltés céljából nem riad vissza attól, hogy olvasói előtt fantásiájának torzszülötteit közölje valódi tények látszata alatt nem egyéb zuglapnál, melyet intelligens ember­nek még kézbe venni is vétek. Nem akarjuk ezeket feltételezni laptársunk­ról azért is bizonyosra vesszük, hogy kérdéseink­re lapjában kimerítő nyilvános választ fogunk kapni. 19Í1. junius 29. HÍREK. Azon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak felkér­jük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Szerkesztőségünk egy uj taggal szaporo­dott, dr. Bcrrta Ignác ügyvéd személyében. Dr. Barta csak nemrég telepedett le Mátészalkán, a- hol különben is előnyösen ismerik még ügyvéd­most az éjszaka drága anyád ravatalához. Lássuk még egyszer és utoljára nemes, jóságos szép ar­cát: Margitka a nénád már ott van, őt is vigasz­talni kell, hogy kis szive elbírja a nagy csapást. Felöltözködtünk, aztán kimentünk a vasúti állomáshoz. Néhány perc múlva már a vasúti ko­csiban ültünk. Csendes, tiszta nyári éjszaka volt és mi egyhuzamba utaztunk, hogy reggelre elérjük a világ legszomorubb házát, ahol holtan fekszik a mi jó, édes anyánk. A temetés után, amelynél szomorúbb vala­mit én nem tudok elképzelni, haza utaztunk. Én az apám, meg Margit nővérem. Odahaza kietlen, ri­deg volt minden. A mi szép, kényelmes, otthonos lakásunk oly elhagyottnak látszott, mintha soha­sem élt volna benne senki. Margitka vezette volna a házat, de szegény folyton sirt. Egész nap édesanyám szobájában volt rendezgette a fehérneműit, ruháit, apróságait. Apámat csak reggelenként láttam, akkor is későn. Álmosan, kidagadt vörös szemekkel ült a reggeliző asztalhoz, de sohasem Ízlett neki semmi. Egy-egy pillanatra felderült az arca, ilyenkor tisz­tában voltak a szemei is, de aztán újra elszomo­rodott, szinte bántóan menekült szeretetünk elől. Hagyjatok, mondotta, aztán vette kalapját és elment. Junius 25. Hetekig nem tudtam, hogy édesapám hol tölti az éjszakáit, mig egyszer aztán véletlenül rá­jöttem. Közel a mi városunkhoz, egy tanyán lakott 'édesanyám -bátya, Révész Lóránt Nekünk gyerme­jelölt korából, mint agilis fiatal embert. Nemrégi­ben még a „Szamos“ c szatmári napilapnak volt a munkatársa, ami elég garancia arra, hogy meg­felelő készséggel fogja városunk s a járás kö­zönségének érdekét szolgálni. Személyi hirek. Dr. Péchy László főszolga­bíró és dr. Vida Gyula tb. szolgabiró, lapunk fe­lelős szerkesztője szabadságukról megérkeztek, Rendkívüli megyei közgyűlés. Szatmár- vármegye törvényhatósági bizottsága f. évi julius hó 6-án, délelőtt 11 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart. Pótsorozás. A mátészalkai sorozó járás te­rületére julius hó 5-én Szatmárnémetiben pótsoro­zás lesz, melyen a szolgabirói hivatal részéről Elsztner Rezső katona-ügyi előadó fog megjelenni. Megölte a szive. Szorgalmasan foltozgatta Szabó Károlyná ópályi-i lakos f. hó 24-én ruháit, amikor az arra kószáló halál egy fagyos lehelettel örökre megbénította a munkás kezet. Hirtelen ki­esett a csillogó tü munkás kezéből s egy hang, egy sóhaj nélkül elterült a földön. A házbeliek alig hogy feltették a magas ágyra rövidesen kile­helte lelkét a szegény asszony. A megejtett ren­dőri hulla szemlén a hatósági orvos konstatálta, hogy Szabóné szivszélhüdésben halt meg. Kaszinói gyűlés. Péchy főszolgabíró, kaszi­nói elnök lemondása óta a felbomlás jelei mind jobban és jobban mutatkoznak a mátészalkai ka­szinó szervezetében. Szomorú képét adja ez a mátészalkai társadalmi állapotoknak. Csodálatos az a nemtörődömség, amelylyel a kaszinó tagok nagyrésze az egész helyzetet szemléli. Olyan szín­ben tűnnek fel a t. tag urak mintha örülnének a kaszinó lassan de biztosan bekövetkező kimúlásának. Csak egy kis töredéke a kaszinó tagoknak törekedik arra, kogy megment­se a kaszinó létét, amig nem késő. Vasárnap juli­us 2-án e célból gyűlést tartanak, mely alkalom­mal megvitatják azokat a módozatokat, melyekkel uj életerőt lehetne önteni a kaszinó halódó szer­vezetébe. Ha ez nem sikerül a kaszinó felbomlik. Reméljük nem fogják a tagok engedni, hogy ilyen gyászos végű legyen a gyűlés, hanem fognak ta­lálni olyan egyént, aki agitálásával újjá szervez: s újból szilárd alapra fekteti a kaszinót s annak szervezetét. A Formentol egy—kétszeri használatával 2—3 hónapra megszabadul a kéz- és lábizzadás kellemetlenségeitől. — 1 üveg ára 1 korona. Kap­ható: Kálmán Ernő „Csillag“ gyógyszertárában Mátészalkán. Ragadós száj- cs körömfájás. A gazdák­nak réme a ragadós száj- és körömfájás újból erősen terjed. Hiába volt minden óvintézkedés, egyesek nemtörődömsége újból elmérgesitette ezt a bajt. Eddig 11 községünk van inficiálva, u. m : Mátészalka, Gyűrtelek, Kocsord, Tunyog, Ópályi, Szamosszeg, Keér, Olcsvaapáti, Gebe, Nyirvasvái és Császári. Tiszántúli ref. püspök választás. A na­pokban hirdette ki gróf Dégenfeld József főgono- nok a tiszántúli egyházkerület püspök választás nak eredményét. Szabolcska Mihály és Dicsői1, József a jelöléstől szabályszerűen visszaléptek igy a rájuk adott szavazatok figyelembe nem vétettek, ennélfogva Balthazár Dezső hajdú-böszörmény! esperes a tiszántúli egyházkerület megválasztott püspökévé jelentetett ki. Beiktatásának napja n. megállapítva nincs. Bélyegszemle. Várkonyi Rezső pénzügyi fogalmazó mint a nagykárolyi kir. pénzügyiga - gatóság kiküldöttje f. hó 26-án városunkban bélyeg ellenőrzési szemlén volt, mely alkalommal a köz­ségben levő összes hivatalokat megvizsgálva"; mindent a legnagyobb rendben talált. Botpárbaj. Ez persze Hodászon történt. A falu két virtusos legénye Aranyos Sándor 22 éves és Tóth Mihály 23 éves hodászi lakosok a fa!: ugyanazon virágszálába lettek szerelmesek. Egv- darabig féltékenyen őrizték egymás lépteit, de féltékenység ördöge egyiket sem hagyta nyugodni A napokban aztán összekerültek az imádott ablaka alatt. Botot rántottak s egymásra rontottak. A sze­rencse Aranyosnak kedvezett, úgyhogy Tóth ma­radt legyőzve a párbaj színhelyén. Az orvosi kéknek igen kedves barátunk volt. Agglegény lét- tére ő is nagyon ragaszkodott hozzánk. Lórántot nem láttuk a temetése óta, ma reggel aztán hir­telen betoppant s egyenesen az apám hálószobá­jába ment. Én a szomszédos szobában voltam, s igy meghallottam minden szót. — Eljöttem, hozzád jöttem mondotta apám­nak Lóránt, A harmadik embertől hallottam már, hogy mióta Matild meghalt, a legutálatosabb éle­tet éled. Reggelig iszol és kártyázol a kaszinóban, gyermekeiddel semmit sem gondulsz, hivatalodat is elhanyagolod. — A fájdalom a sok keserűség, —- akarta apám válaszolni. — Fájdalom, a keserűség. Nekem ilyet ne mondj. Én ismerem a fájdalmat, meg a kese­rűséget, de még sem teszem tönkre sem magamat, sem a családomat. Az anyám és a húgom azóta egyre sírnak, téged és a gyermekeidet siratják. Mi lesz veled ha ez igy tart ? így nem lehet gyá­szolni, ez megszentségtelenitése annak az áldott asszony emlékének, — Mond hát, mit csináljak kérdezte apám. —■ Nősülj meg újra. És te mondod azt nekem. Matild bátya, az ő gyermekeinek nagybátyja. —■ Igen én mondom és épen a gyermekek érdekében, Mert ha ez a dolog sokáig igy tart. elpusztulsz te is, de elpusztulnak ők is. Úgy érzem ebben a pillanatban, hogy vala­mi nagy kínzó keserűség fojtogatja a torkomat. A szemem elsötétül, lerogytam a földre megérezve valami fenyegető veszedelmet, valami elkövetke:" nagy bajt. Egy évvel később Az az asszony ma reggel ismét megverte Margitot, az én imádott aranyos nénémet. A ki: leány mint valami martir úgy tűrte az ütéseket. Később bement a szalonba, letérdelt édesanyánk arcképe előtt, s ott zokogott és imádkozott. Kint állottam a folyosón, s nem akartam zavarni. Mert én ugyan negyedik gimnázista va­gyok, de tudom, hogy a fájdalmat csak könyhul- latás enyhíti némileg. Amint a folyosóról az udvarra bámulok, nyílik az utcaajtó sa gyógyszertár szolgája jön be. — Urfi, mondja, az édesapja mielőtt eluta­zott, egy kis üveg gyógyszert vásárolt a lovaknak, odaadom, de vigyázzon. Állatnak orvoság, ember­nek méreg. Bánom is én, szóltam egykedvűen, s zsebre tettem az üveget. Néhány pillanatt múlva kétségbeesett sikol­tás hallatszott ki a szalonból. — Ne üssön ! — De igenis megfenyitlek, süvöltött a mos­tohaanyám hangja. Ne játsz itt színházat az előtt a kép előtt. — Az anyám képe az, ne becsmérelje. Erre elfutott a méreg. Hát ez a mostoha tényleg elakarja üldözni a háztól az én viruló, gyönyörűen fejlődő nénémet, csak azért mert szép , imádandó. Berontottam a szobába, megállottám előtte. — Ha még egyszer hozzányúl ahoz a lány­hoz ítnegölöiEL

Next

/
Thumbnails
Contents