Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-06-22 / 25. szám

1911. junius 22. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. oldal. díjazást alapnál leendő beszámítása érdekében. 6. Vármegyei alispán ur 1449—909. sz. leirata a debreczeni kir. körjegyzői kamara megkeresése folytán a magán munkálatok ügyében. 7. Nyug­díj ügyben leérkezett több rendbeli törvényható­sági határozatok. 8. 1910. évi számadás. 9. In­dítványok. HÍREK. Azon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak felkér­jük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek. A-Jdadóhivatal. Személyi hir. Péchy László főszolgabíró városunkból pár napi szabadságra távozott. A polgári iskola tornaversenye. E hó 17-én d. u. szép közönség jelenlétében bizonyította be polgári fiúiskolánk tanári kara, hogy a gyermeke­inknek nemcsak szellemi, de testi nevelésére is nagy gondot fordított az immár végére járó tanév­ben. Meglepetéssel gyönyörködtünk a szép és egy­öntetű rendgyakorlatokban s szertornázásban. . Kinevezés. A király dr. Ilosvay Bálint bel­ügyminiszteri titkárt, ki fiatalkorában Szatmárvár- megye főispáni titkára volt, valóságos miniszteri oszt .lytanácsosá nevezte ki. A mátészalkai önk. tűzoltó egylet f. évi junins hó 18-án d. u. 3 órakor tartotta Mátészalka község tanácsházánál végleges alakuló gyűlését nagyszámú érdeklődők részvétele mellett. Almer Béla ideigl. elnök az. egybehívott közgyűlést meg­nyitva, az érdeklődők kívánságához képest a Má­tészalkai Önkéntes Tűzoltó Egyletet megalakitott- nak jelenti ki. Ennek megtörténte után a jelenlevő s a tűzoltó egylet kötelékébe belépett tagok egy­hangúlag választották meg a tisztikart és pedig a következőleg: elnök: Almer Béla, titkár: Stein- berger Sándor, főparancsnok: Fazekas Arthur, alparancsnok: Horváth Sándor, segédtiszt: Földes Jenő, pénztárnok : jRohay Gyula, orvosok : dr. Ro­senberg Ignác, dr. Vida József, szertáros: Képes Gyula, szakaszparancsnokok: Kereskényi László, és Erdei György. Választmányi tagok: Dienes De­zső, Szálkái Sándor, Veres István, Klein Andor, Weisz László, dr. Fúrnék László. Választmányi póttagok: Csín csók József, és László Imre. A köz­gyűlés elfogadva a bemutatott alapszabály tervezetet, felkérte az egyleti elnököt és titkárt azoknak jó­váhagyás végetti felterjesztését. Működő tagokul való felvétel végett jelentkezők a következők Sildi Ferenc, Hagymássy Béla, Csemmán László, Tóth Bálint, Kubinyi Sándor, Szabó Zsigmond, Horváth Menyhért, Farkas László, Bunna János, Erdei Jó­zsef, Képes István, Tóth Károly, Fehér István, Sarka Endre, Pente Lajos, Hoksári Antal, Tardi György, Szabó Ferenc, Mónus Kálmán, Borbély Antal, Kovács Pál, Nomoni László, Jeszenszky József, Rácz István, Izsó József, Csigái István ifj. Pente Lajos. Az alapitó és pártoló tagok gyűjtése most van folyamatban, azoknak névsorát jövő számunkban közöljük. A parancsnokság a közeli napokban gyülésezik ugyanakkor fogja megtartani a jelentkezett tözoltók sorozását, s remélhetőleg az egylet működését f. év julius hó elején meg is kezdi. A járási illetve a nyiri gör. kath. espe- resi kerületben amelyben, a főnök főtiszt. Sereg- hy Sándor e hó 13-án volt a papok és tanítók szokásos évi közgyűlése Jushy Ödön gkath. lel­kész ur vendégszerető házánál, ahol a gyűlés után barátságos ebéd s a késő éjbe nyúló kellemes mulatság fejezte be a hivatalos funktiót. Táncestélyt rendez az itteni ifjúság a na­pokban, egy a Mátészalkán felállítandó kórház alapja javára. A mulatságot előkészítő bizottság e hó 21-én gyűlt össze a „Központi“ vendéglőbe a mulatság megbeszélése végett. A meghívók még e hét folyamán ki lesznek bocsájtva. Annyit már e- lőre is mondhatunk, hogy a mulatság igen jónak ígérkezik, mert iránta általános az érdeklődés, sőt ha nem csalódunk, azon a vidéki intelligen­cia is nagy számban fog megjelenni, a mi helyes is, mert vidéki intelligenciánknak igazán kevés al­kalma van a szórakozásra. Ábrahám, kérlek részesíts azon örömben, hogy hosszab időre vendégemnek tisztelhesselek. A rabbi ilyen fogadtatás után oly zavarba jött, hogy alig talált szavakat a feleletre. A barátságos házi gazda észrevevé zavarát és igy szólt: — Bizonyára csodálkozol ennyi pompa fölött egy zsidó házában. — Nem, kiáltá a rabbi, nem a gazdagság az, mi fölött csodálkozom, sem pedig e pompa, hanem az, hogy te azt az adományozónak nem köszönöd meg, hogy te — Ah már tudom mirecélzasz, kedves rabbi — szakitá őt félbe Ábrahám mosolyogva, de ne aggódj, kedves rabbi. Az én életmódom már csak ez, de kérlek maradj nálam egy időre, hogy azt figyelemmel kisérhesd. Holnap úgy is leányom menyegzője leend, légy te is jelen az ünnepélyen. Leányod lakodalma lesz ? Nemde leendő vöd gazdag ? Nem, ő szegény de iparkodó fiatal ember, kit már is fiamként szeretek. Ezen nyilatkozat a rabbi véleményét némileg enyhité, de azért szigorú hangon folytatá : — Mindennek dacára mit sem akarok rólad tudni, inig csak bánatot és javulást nem ígérsz, s örök boldogságodra nem gondolsz. Óh én azt remélem, hogy ép oly boldog le­szek egykoron, mint te, feleié a gazda nyugodtan. — Mily szemtelen bizalommal mer ezen em­ber remélni! — gondolá a rabbi. A beszélgetést egy inas belépte szakitá fél­be, ki jelenté, hogy egy szegény asszony kíván dón Ábrahámmal beszélni. — Azonnal jövök — mondá a házi gazda. — Egy szegény asszony! — kiáltá a rabbi — holnap leányod násza leend s még nem gon­doltál a szegényekre, hanem hozzád kell jönniük kérni ?. — Kedves rabbim ne gondolj rólam valami rosszat, ez által igazságtalanságot követsz el raj­tam, különben kérdezd meg magad a szegény asszonyt. Ezzel mindketten átmentek a terembe, hol a szegény asszony várakozott; de ez a rabbi kér­déseire igy felelt: — A szegények elég adományban részesül­tek, én nem koldulni jöttem. A rabbi megörült, hogy jövendő társa le­galább a szegények iránt könyörületes, tehát Áb­rahám fordult az asszonyhoz azon kérdéssel, hogy miben lehet szolgálatára. — Tanácscsal uram — mondá az asszony. — Beszély s légy meggyőzdve, miszerint hasznodra leszek — feleié dón Ábrahám. Én szegény özvegy vagyok, mondá az asz- szony és csak nehezen élek meg négy gyermekem­mel. Egyetlen reményem lányom jegyese volt; de ő most gazdag arát választott s lányomat ülve hagyja. — Asszony, — kérdé dón Ábrahám — mi­ért jösz hozzám tanácsért, van hatalmam e fiatal ember fölött ? ! — Van uram, mert ő vöd 1 Don Ábrahám elsápadt s csak hosszú szü­net után feleié az asszonynak: Kabarét estélyt tart ma este a „Hungária“ szálloda nagytermében a debreceni színtársulat színművészei közül Horváth Kálmán, Bárdos Ma­riska Torday Erzsi primadonna, Ligeti Lajos, komikusok és Mártonfalvy György karnagy, A mű­sor családi lesz, s mert biztos, hogy az előadás fényesen fog sikerülni, ne mulassza el senki sem az előadást meghallgatva magának egy kis élve­zetet szerezni. Kolera. Nyirvasvárit járásunk községét ke­rülgeti a kolerajárvány vaklármája, amelybe a vé­letlen úgy sodorta bele mint Pilátust a — krédóba. Az Amerikai visszavándorlók egyik hajóján a „Sáxonián“ szállították hazafelé a honvágy által hazakényszeritett magyarokat. Ezek között volt Szabó Sándorné is, Sándor Mari és Róza nevű gyermekével. Az utón a hajón kolera gyanús megbetegedés történt, s még is a kikötőből az asszony három gyermekével elindult utazni, hogy Nyíradonyba érhessen. Nyiradony helyett Nyirvasvá- ribajött, ahol édes anyját meglátogatta úgy, hogy későn este érkezett és korán reggel már indult Nyiradonyba. Amikor szerdán hajnalban az asszony elindult, sürgönyt kapott Nyirvasvári elöljárósága Nyiradonyból, melyben intézkedést kér az asszony­nyal szemben, mert az és gyermeke kolera gya­nús megbetegedés miatt megfigyelendő. Szeren­csére csak azt sürgönyözhette a Nyirvasvári elöl­járóság. hogy az asszony gyermekeivel már visz- szautazott. Kiérkezett Dr. Rosenberg Ignácz kör­orvos azonnal a községbe, s ott az elöljáróság ál­tal a szálást nyújtó házat lakóival együtt valamint a fuvarozást teljesített lakosait háznépével együtt vesztegzár, illetve megfigyelés alá helyezték a há­zat járványcédulával megjelölték, a házhoz őröket állítottak, s a ki és bejárást eltiltották, mindaddig amiga hatóság a feloldást einem rendeli. Igaz, hogy nagy hűhó semmiért mert a kikötőben kel­lett volna az illetőket vesztegzár alá helyezni, de az elöljáróság nemcsak minden védelmi intézke­dést megtett hanem azt személyesen ellen is őrzi. Zene, tánc, bicska. Szomorú, de való, hogy falusi táncmulatság csendben és rendben soha — A dolgot megfogom vizsgálni és ha úgy van mint mondád, elégtételt fogsz nyerni. Most menj haza légy bizalommal,- Ez kellemetlen dolog — monda a rabbi — a leánynyal s anyjával ki kell egyezned. Erre dón Ábrahám azt feleié : — Ha holnap leányom esküvőjén jelen lész, ezen ügy végét is megfogod tudni. A rabbi ez éjjelen szemeit sem hunyta le, oly kiváncsi volt a dolog kimenetelére és másnap, a mint az illem engedé, azonnal a palotába sietett. Itt minden-ki a legnagyobb tevékenységben volt, számtalan vendég sereglett össze és a rabbi csak nehezen juthatott dón Ábrahám közelébe, ki a város legelőbbjeitől volt körülvéve, de ez azért a rabbit legudvariasabban köszönté. Az ünnepély kezdetét vette, a márványnyal kirakott udvarban volt a menyezet felállítva, ze­neszó mellett, fáklyavivőtől környezve, kisérték a- lája a vőlegényt: két előkelő hölgy s számos ko­szorús leány kisérték a fehérbe öltözött menyasz- szonyt. A házassági szerződés s a hozományról szóló okirat hangosan felolvastattak, a vőlegény gyűrűjét menyasszonya ujjára húzta s egy üveget tiport össze, mire az őket környező vendégek sze­rencse kivánataikat nyilvánították. Most dón Ábráhám a menyasszonyhoz lé­pett s felemelé fátyolár. — Mindenható- isten! Miriám, kiáltott fel a. vőlegény és majdnem eszméletét veszté. a násznép megkövülve állt, mert a menyasz- szony nem dón Ábrahám, hanem a szegény asz- szony leánya volt

Next

/
Thumbnails
Contents