Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-06-15 / 24. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. junlus 15. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 24. 9Z, Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — t— — 8 kor Fél „ — — — — —' — — — — 4 n Negyed „ — — — — — — — — — 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. A vidék és a kultúra. Irta: Dr. Losonczy István. Nemde komikusán hangzik, ha az ember ezt a két szót együtt olvassa és rögtön eszmetársitás utján, Makó és Jeruzsálem elmés hasonlata jut eszébe. A fővárosi sajtó már belénk nevelte, hogy a vidék — az MucSa, vagyis humorus fogalom, aholTar- jangos Illyések özv. Kuczoránék a Pipa fiuk és társaik élnek. Ki venné komolyan a kultúrát Mucsán ? Vagy van-e egyáltalában kultúra Mucsán? Hiszen a fővárosi ember, ha valakit le akar nagyon kicsinyelni, azt jegyzi meg fél vál- ról „Látszik) hogy Mucsai.“ A fővárosi ember előtt a legnagyobb bűn, ha valaki vidéki, az már eo ipszó le van nézve. A főváros nem tudja a vidéket komolyan venni, hát még az úgynevezett kultúráját ! ! Hogy miért van ez így, annak igen nagy és mélyre ható okai vannak, melyek igen messzi időkre nyúlnak vjssza. A közép korban Magyarországnak nem volt úgyszólván tényleges fővárosa. Buda mellett nagyobb szerepet játszottak Székes- fehérvár, Pozsony, Visegrád, Kassa; Erdélyben Gyulafehérvár és Kolozsvár. De midőn a múlt század elején a szellemi élet kezd fellendülni, akkor kezd mindinkább Pest vezető szerepet vinni, az ország művelődésének történelmében. Az akkori irók, művészek, mind Pest Budán telepedtek le és innen iráyitják az irodalmat, s Pest mindinkább kezd gócponttá kialakulni, ahol a politika, irodalom s művészet szálai összefutnak. A 40-es évek végefelé már olyan szerepet kezd játszani Pest, mint a francia forradalom alatt Páris. Ez a centrálizáló folyamat azóta nem gyengült, hanem erősbödött. Ma Magyarország úgyszólván két részből áll, Budapestből és Magyarországból; (ez az utóbbi a „vidék.“) Budapestnek egy külön kultúrája, külön élete (főleg éjszakái) külön irodalma, művészete, sőt külön kiszólásai, hogy pestiesen fejezzem ki magam „zsargonja“ van. Budapestnek ma határozottan kozmopolita jellege van. Az alaptónust fenn a Lipótváros és lenn a „Lizsé“ adja. Amint a főváros vette magához a vezető szerepet, a vidéki városok mind kezdtek mellette elmaradozni. A vidéki városokban kifejlődött egy egészen más társadalom, mely sokkal homogénebb elemekből áll — nemzetibb, magyarabb jellegű, nem olyan törtető, lózos életű, mint a fővárosi, de sokkal konzervatívabb is annál. A Budapestről importált kultúra végre kezdte megtörni a maradiság jegét a nagyobb vidéki városokban (de csupán csak itt.) A technika fellendülésével villany világítás, villamos vasút, vízvezeték áldásai a vidéki nagyobb városokban is é- reztették áldásos hatásaikat. De ez még csak az első lépés, hol vagynnk még a füstölgő gyárkómények ezreitől ?! De már a jég meg van törve s ez is valami a haladás terén — nem sok igaz, de mégis valami eredmény. Sajnos, hogy ez is csak a nagyobb városokban van — mig a vidéki kis városok még ettől a haladástól is mértföldnyi távolban vannak. No de nézzük, hogy van az ember kultur szükséglete kielégítve a vidéki városokban? A nemzetgazdaságtan azt tanítja, hogy az ember akkor boldog, ha elsőrendű szükségletei (lakás, étkezés, ruházkodás) és másodrendű szükségletei, szórakozás, olvasás stb.) jól ki vannak elégítve. Minél magasabb műveltségi fokon áll az ember, annál fontosabbaknak tartja kulturális szükségletének kielégítését. Zenei életről vidéki városokban alig lehet beszélni. Koncertek, Kamara zenék a közrészvétlenség és a közmegnernéríésbe fullanak. A zenei életet a fővárosból leszármazott „sláger“ darabok Gimbelem gombolom. Ujjé a ligetbe nagyszerű, meg a Bukj el szoknya képviselik. Ez hallható kérem minden vidéki müveit család zongoráján többé-kevésbé u. m. suszter basszust játszva. A festészet terén vidéken leginkább a szobafestészet dívik. Sajnos, hogy ezzel is csak a szakma hivatásosbeliek foglalkoznak. Másféle festészet nincs. Ugyan kérem ki állít ki szalont vidéken?!! A vidéki irodalom helyzetével hosszasabban kívánok foglalkozni. A művelődés minimuma az irás és olvasás. Ez az értelem alapja, mert az Írni, olvasni nem tudás büntetendő cselekmény a XX-ik század kultúrája ellen. A nyomor, alkoholizmus, faji és nemzetiségi gyűlölet, a babona vallási bigotté- ria mind e müveletlenség posvány talajából nőnek ki. Mint a jó orvosnak a betegségek gyökereit kell irtani, úgy a társadalom betegségeinek is az alapja ellen, a butaság, a müveletlenség ellen kell fölvenni a harcot. És itt van a Vidék kultur miseriája, ő van hivatva a művelődés fáklyáját előre vinni és fényt vetni a sötét butaságra. Az alapot az iskola adja, mint Molt- ke generális hires mondása is kifejezi, hogy Németország a franciákon aratott győzelmét az iskoláknak és az iskola mestereknek köszönheti! Az iskolának magasztos hivatása, hogy mindenkit ismertessen meg a műveltség a- lap elemeivel és oltsa be mindenkihez művelődés utáni törekvést. Magyarország jövője az iskoláktól függ! Az iskolák tényleg a kultúra és művelődés előharcosai legyenek — s ne pedig az amúgy is buján tenyésző vallási fanatizmus terjesztői. . . . De az Iskola munkája csak úgy lehet eredményes, ha segítségül jön a már megtanult ismeretek tökéletesitője — a könyvtár. Minden legutolsó kis faluban keJJene fennállnia egy kis könyvtárnak, ahol a munkában kifáradt ember megtalálja szel
