Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-06-01 / 22. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. Óh jövel hát most is áldott szent Lé­lek! Égi tüzeddel pusztítsd a bűnt s ennek nyomában fakadt végtelen emberi nyomort! Égi lángoddal világíts be a hitetlenség, kétely sötétjeibe s miként az egész termé­szet megújult s díszt öltött egy leheletedre, úgy nyisd meg szivünkben a lelki életet, teremts a jóra bennünket s engedj lélekben és igazságban ünnepelnünk boldog pünkösdöt. Juhász László. 2. oldal _________________________________ Kö zigazgatás. A SZATMÁRI JUBILÁR1S KIÁLLÍTÁS. A kiállítás iránt városunkban is általános lé­vén az érdeklődés, szükségesnek tartjuk közönsé­günket lehetőleg állandóan tájékoztatni annak in­tézkedéseiről. A szatmári gazdasági és ipari kiállítás állat- tenyésztési és növénytermelési csoportbizottsága folyó hó 24-én tartotta alakuló gyűlését. Miután a kiállítás szorosabb értelemben vett mezőgazdasági jellegét főleg e két csoport van hivatva kidomborítani e csoportbizottságok mega­lakításánál a kiállítás igazgatósága igyekezett mind­azokat a gazdákat bevonni kiknek agilitása garan­cia arra. hogy e csoportok sem maradnak hátra a bányászati, erdészeti, gyümölcsészeti csoportok mellett, melyeknek vezetői elismerésre méltó akci­ót fejtenek ki a siker érdekében. Az állattenyésztési bizottság elnökéül Szuhá- nyi Ferencz országgyűlési képviselő, társelnökül Izsaák Elemér rozsályi földbirtokos, előadóul Ti­chy Gyula m. kir. gazdasági felügyelő lettek meg­választva. Az ülésen jelen volt gazdák egyénisége s az értekezleten megnyilvánult nagy érdeklődés már magában véve is e csoport sikerét biztosítja. A bizottsági tagok megválasztása után a vi­ta főleg a körül folyt, hogy az állattenyésztési csoportot, tekintettel annak igen nagy kiterjedésé­re és jelentőségére szarvasmarha, ló, sertés és juh MESE... Volt egyszer egy kékszemü kis lány Hamvas szűke volt a haja. Lengő, ringó volt a járása, Megyszinpiros az ajka. Rózsák nyitottak az orcáján . . . Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Volt egyszer egy kékszemü kis lány! A ki ismerte szerette. Egy egész megye ifjúsága lett őrülten szerelmes bele. Öt hidegen hagyta mindahány . . . Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Úgy bán az ifjak szivével, Mint a macska, mely előbb játszik A föl falandó égénél . . . Hódított otthol és az utcán . . . Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Már nem lengő a járása. A haja már nem hamvas szőke, Nem huspiros az ajka. Lem nyílik rózsa az orcáján . . . Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Ott kopog az írógépen. alcsoportokra kell osztani, amelyeknek rendezési ügyeit külön-külön albizottságok végezzék. • Ez életrevaló indítványt az értekezlet egy­hangúlag elfogbdta. A növénytermelési bizottság elnökéül Hel- meczy József országgyűlési képviselő, helyettes elnökéül Kovásznay Zsigmond batizi földbirtokos, jegyzőül Domahidy Pál dr. domahidai földbirto­kos és előadóul Mátéh László gazdasági szakta­nár választatott meg. A csoport bizottság tagjainak megválasztása után az értekezlet lelkes hangulatban ért véget. A kiállítás iránt általában napról-napra fo­kozottabb az érdeklődés. Az ipari bejelentések már eddig is igen szép eredményt tüntetnek fel, mivel úgy a vármegyei iparosok, mint az ország gépgyárosai tömegesen jelentkeznek s igy erős a remény arra, hogy a gazdasági egyesület jábiláris kiállítása Szatmár- vármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város ipari és gazdasági kultúrájának hü képét fogja nyújtani. Nagyon helyesen járt el a kiállítási igazga­tóság, hogy az ipari bejelentések határidejét júni­us 15-ig kitolta, mert ez által igen sok iparosnak tette lehetővé, hogy a nagy sikerrel kecsegtető kiállításon részt vegyen. Nagyon helyén valónak tartanánk, ha iparosaink nemes versenyre kelve, nemcsak díszesebb tárgyakat állítanának ki, de oly iparcikkekkel is szerepelnének, melyek az általá­nos szükségletet vannak hivatva kielégíteni. Egy ipari kiállítás akkor tökéletes, ha pl. a fiókos lá­dától kezdve ott látjuk ma már fejlett asztalos és kárpitos iparank legdíszesebb tárgyait is, ha a kordován csizma mellett ott díszeleg a báli lak- cipő. Nem szabad azt sem elfelejteniük iparosaink­nak, hogy a vidéki ipar sokkal jobban tud érvé­nyesülni egy vármegyei jellegű, mint egy orszá­gos kiállításon, hol a főváros kedvezőbb viszonyok között levő ipara elnyomja a néhéz viszonyokkal küzdő vidéki ipart s igy egy olyan kiállítás minő­nek a szatmári is Ígérkezik, igen alkalmas iparo­saink hírnevének megalapítására. Figyelembe kell még venniük iparosainknak, hogy a kiállítás oly diszes helyen lesz, mint a szatmári „Kossuth“ kert, hol szívesen tartózkodnak az idegenek s meg­tekintik alaposan a kiállított tárgyakat, nem pe­dig kötelességszerüen átfutnak azokon. Meggörbült háttal, beesett mellel, Egész nap ott ül a széken. Nem látja meg senki az utcán . . . Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Volt egyszer egy kékszemü kis lány! Eddig tart a mese . . . vége! Ami ezután következik Áztat már én nem írom le. Hogy mi lett a kékszemü lánynyal ? . . . Ami a letépett virággal! Kölcsey Béla. Leány vásár. Irta : Lucifer. Aninán a hegyek alján évenként szokásos leányvásárt Francillon a halhatatlan lump, Franc- illőn a zseni, Francillon a bolond, Francillon a milliomos a múlt évben világhírűvé tette. Ez a minden udvarnál benfentes urbohém egy unalmas udvari bál után igy monologizált: —■ Az ördög vigye el az ilyen unalmas mu­latságokat a hol tilos a bor, tilos a csók, a hol talán még az ölelésben se volna több tűz, mint egy gyöngéd májusi fagyban, a hol a dámák úgy ődöngenek mint valami kimeszelt kisértetek a fér­fiaknak meg mindenike egy-egy lesben álló besa­vanyodott Nick Carter! Az egész bálozás egyco- lonba öntött „Sok hűhó semmiért“ Mit ér nekem 1911. junius 1. Szerencsésen van megválasztva a kiállítás terminusa is, mivel szeptember 21. és október 2-ika közötti napokra esik két vasárnap, a szatmári látogatott őszi országos vásár 2 napja, szeptemb. 28-án pedig lesz a Magyar Gazdaszövetség nagy­gyűlése, egy napon a vidéki pénzintézetek országos szövetségének kongresszusa, ugyanerre az időre esnek a népes szatmári lóversenyek is, melyek mind az idegenek tekintélyes tömegét vonzák körünkbe. Magunk részéről is csak azt taná­csolhatjuk úgy iparosainknak, mint gazdáinknak, hogy az akiben van ambíció, vegyen részt a ki­állításon, ezt kivánja saját érdekük, de ezt kíván­ja a közérdek is. A kiállítás tárgyában Péchy főszolgabíró el­nöklete mellett megtartott tiszti értekezleten a kö­vetkezők jelentették be a kiállításon részvételüket. Özv. gróf Tisza Kálmánné Kocsord. urada­lom kiállít állatokat és terményeket, ifj. Péchy Lászlóné úrnő Mátészalka, kiállít fajbaromfit. Tár­nái Gyula Mátészalka, kiállít terményt, szöllőt, gyümölcsöt. Szilágyi Lajos Jármi, kiállít terményt, szöllőt, gyömölcsöt, állatokat. Spitz Dezső Nagy- ecsed, kiállít terményt és állatokat. Weisz Lajos Mátészalka kiállít állatokat. Luby Gyula Parasz- nya, kiállít állatokat és terményt. Luby Zsigmond Nagydobos, kiállít szőllöt, bort, gyümölcsöt. Jár- my András Nagydobos, kiállít terményt, állatokat és gyümölcsöt. Teleki László K. jánosi, kiállít szől­löt, bort. Az iparosok közül: Doby Antal Máté­szalka, Füzesséry Zoltán asztalos Mátészalka, Radoszta Jenő mechanikus Mátészalka, Tóth Bá­lint szíjgyártó Mátészalka, Kun Ignácz czipész Mátészalka, Gál István kerékgyártó Mátészalka, A györteleki szalmafoncHánfolyam, Kosa Bertalan malomipar Olcsva. Mint látszik az érdeklődés bár elég szép, a- zért koránt sem oly mérvű mint a milyet vidékünk megérdemel. Csupán még azt jegyezzük meg, hogy igen sajnálatra méltó körülmény, hogy kisgazdáink közzül senki sem jelentkezett, holott biztosan tud­juk, hogy volna nekik is mit kiállítani. a számolatlan millió, ha nem mulathatok kedvemre, ha kezemre, Libámra, szememre, számra etiquette bilincsek vannak rakva? Éljen a falu! A falu a jókedv, a szerelem hazája a hol a leányok olya­nok mint a mezőnek virágai. Menjünk hát falura mulatni úgyis torkig vagyok a várossal, meguntam ezt is meguntam Margitot is ezt a sipogó navar- rai leányt, a ki minden kis fanyar csókjáért úgy meg pumpol mint valami velencei kalmár. Teremt- ugyse jobb lesz nála valami kis falusi babatündér akinek egy medikusnál nagyobb ur soha se tette még a szépet, a ki nem Fedóra nem Elenóra, hanem egyszerűen Annuska, de a ki a tizedik csóknál már harap a fehér kis egérfogaival. Mu­lassunk, szeressünk istenigazában ! így szép az élet! Éljen a cigány szerelem! Majd megcsinálom én a magunk mulatságát magyarosan! Utánam! És Francillonnak volt hozzá súlya, befolyása, hogy ezt az »Utánnam!« szót meghallják az ösz- szes európai udvaroknál. Mert Francillontól jött az eszme mindenfelé azzal a refrainnel fogadták: »Quelle ide! Quelle ide!« Legelőször Jó Dagobert király nyilatkozott. Ő olyan dobzse természetű ember volt, azt m ndt i rá : «A hogy tetszik.« IV. Henrik király válasza ez volt: Tekintettel, hogy mindig hő óhajomat képezte, hogy minden alattvalóm fazekában vasárnaponként tyuk följön, tegyetek a mit akartok. A török szultán a próféta szakállára fogadta, hogy miután leá­nyokról van szó, a kik közt hallomása szerint

Next

/
Thumbnails
Contents