Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-05-18 / 20. szám

1911. május*18. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3. oldai. Télen minden második család konyhájában tea estély van. A tea estén valószínűleg inkább a rum mint a tea fogy s az ur meg a nagysága nem alszik, mert a konyhában hangos az alkohol s mert attól tartanak, kogy a lakást felgyújtják vagy kifosztják. Szólani ilyenkor épenséggel lehetetlen mert az ilyen csőcselék mindenre képes. Ha a konyha kiürül az utczán dühöng a legény virtus. Éretlen csínyek, mosdatlan szájú beszéd botrán- koztatja meg az utczán járó-kelőket. Talán 3—4 hete magam tapasztaltam, hogy a Bloch czipőüz- lete előtt levő tégla csomót nehány siheder e- gyenként széjjelrakta a járdán s a sarki korcsmá­tól a Rosenberg féle házig a járda és az ut este fele járhatatlan volt, mert a villany épen akkor az estén nem égett nehány bukdácsoló ember át­kozta ezt az éretlenséget de segíteni csak másnap lehetett. Nem akarok erkölcsi leczkéket adni, mert szent meggyőződésem, hogy a prostitutiát a mai társadalmi rend nem tudja megszüntetni, hisz az attól valósággal kinőtt; eszem ágában sincs azon felháborodni^ ha a cseléd leány szeretőt keres (férjhez nem mehet mindenki úgy segít hát a ter­mészetes ösztönein, a hogy lehet.) Ott a hol a cselédszobában egy legényember van, az meghúz­za magát, vagy ellenkező esetben rendre lehet u- tasitani de semmi esetre sem menthető, ha vala­melyik cseléd valóságos udvarral véteti magát kö­rül. Ez már főasszonyi allűr, elégedjenek meg ők is a polgár asszony igényeivel. A községi elöljáróság és a közigazgatás e- rélyes fellépése segíthet csak ezen. Legyenek se- gitségökre a házigazdák feljelentéseikkel s teremt­sen rendet a hatóság! Elismerem, hogy a hatóságnak van elég ü- gyes bajos dolga, de nem tudom elképzelni, hogy létezzék fontosabb és égetőbb kérdés mint a köz­ség lakosok életének, vagyonának és nyugalmá­nak megóvása. Razziát kellene tartani ezeken a tanyákon (minden házigazda megengedi ezt) s irgalom nél­kül lecsukni ezt a zavargó szerelemittas csőcse­Kegyes jó uram! Ismerve kegyes, jó uram igazi hazafias és müpártold érzelmeit s utolérhetetlen ide­ális gondolkozását, s hallva kegyes jő uram­nak a mi zsenge literáturánk iránt táplált pártfogó szeretetét, a legmélyebb s legalá- zaíosabb tiszteletem tolmácsolása mellett bá­tor vagyok legújabb müvem megküldeni. Kegyes jó uram ! Vegye szívesen egy szegény írónak munkáját s legyen kegyes az egy koronányi árból — bélyegre és utal­ványra 12 fillért visszatartva — 88 fillért szegénségemnek megküldeni. Abban az esetben, ha nem tetszene könyvem-fedele, úgy kérem visszaküldeni — bélyeg nélkül címemre. Kegyes jó uram alázatos szolgája. (a szerző neve.) Elküldtem vagy ezer példányt. Székből egy hét múlva visszajött fizetetlenül 400 példány s a könyvek mind felvoltak vágva, elolvasva s ös- szepiszkolva. Két hét múlva megérkezett 100 példánynak az ára azaz: százszor — 88 fillér. — Azóta épen hat hónap mu/t el. Ötszázan elfo­gadták a könyvet s elhallgattak. Kiszámítottam a költségeket szép kis summát tett ki. — Ezer példánynak a portója: a fizetetle- nüt visszajött 403 példánynak kétszeres portója; 1500 nyílt levelező lap azoknak akik elhallgatták ezenkívül a sok idővesztés, no meg a postások borravalója. Épen elég volt, hogy nyakig adó­ságba verjem magam. Szörnyen elkeseredtem s elhatároztam, hogy búcsút mondok az irodalomnak. léket, s vas kézzel kell megakadályozni, hogy az utczán 20—30-as turnusokban összeverődve ve­szélyeztessék az arra járó-kelőket. Ennél szebb, üdvösebb nagytakarítást még nem végzett a közigazgatási seprű s hálás volna érte mindenki, a ki ezekkel a lehetetlen állapo­tokkal valaha megismerkedett. —n. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . Nem szabad azt elhallgatni, Hogy Angyaloson, a megyénkben, Bár reklámot csapni nem akarok De nem sokára repülés lészen. Mi nekünk gróf Zeppelin, Mi nekünk Blérlő a jó, Amit ők eddig csináltak, Nem repülő gép nem is léghajó. Repülőgép lesz csak földink találmánya, És az egész világ figyelme rajta lesz, De mint rossz nyelvek mondják, Fent vele egyedül Ő nem lesz. De ezt csak mint mondom, A rossz nyelvek és irigyek beszéde, Sőt meglátják ! hogy fog szállni, A magasba ... a részvény értéke. Sz. S. HÍREK. Azon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak felkér­jük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Rohay Gyula községünk főjegyzője család­jával együtt több heti szabadságra távozott. Áthelyezett szolgabiró. A főispán Kállay — Előszedtem a visszaküldött 400 példányt s lehordtám az udvarra. Gyönyörű pyramist épí­tettem belőlük s azután — alágyujtottam. Milyen isteni tűzijáték volt. A felszálló füst betöltötte a levegőt s úgy láttam mintha a gyönyörű frázi­sokkal lenne teleirva a levegő. S a füstfelhő szállt-szállt az ég felé. Ott fenn olvasták a szen­tek könyvem ! ? Mit értem én ezzel, pénz nem hullott az égből úgysem. S mig én álmodozva állottam az egyre nagyobb fénynyel égő könyv­máglya mellett a környék lakosai mind összefu­tottak s a házmester telefonált a tűzoltókért. Vág­tatva jöttek a tűzoltók, rendőrök engem elfogtak s bevittek, ha nem is az akadémiába, de egy piszkos, hideg börtönbe. Ültem egy napig s megbüntettek ezen felül 200 koronáig. — És mindez érted : Irodalom ! — Mikor kiszabadultam azon rendelettel bocsátottak el, hogy a könyvek hamuját köteles vagyok a saját költségemen eltakarittatni az ud­varról. Mit volt mit tennem, fogadtam egy nagy szekeret s elvitettem vele a hamut. Tehát uj költ­ségek. De halljanak csodát! Mikor elhaladt a né­pes utcán az irodalmi hamut vivő szekér, a lovak megbokrosodtak valamitől, elragadtak s a szeke­ret hamustól együtt felforditották. A szellő felkapta a hamut s megtöltötte az egész utcát — literátusával, azaz hamuval. Az elragadt s felborult szekér nagy riadalmat oko­zott, hirtelen egész tábora nőtt a kiváncsiaknak ugy-hogy a közlekedés is megszűnt. A hölgyek ájuldoztak a férfiak kiabáltak, káromkodtak s trüsz- szentettek az oldalnyilalásig, mikor orukat csiklan­Szabolcs szolgabirót Fehérgyarmatról saját kérel­mére Mátészalkára helyezte át. Elnökválasztás. Dr. Schőnpflug Béla vm. t. főorvost a Szatmármegyei orvosszövetség csü­törtökön Nagykárolyban tartott ülésén, elnökévé választotta. Hivatalos órák a vármegyénél. A vár­megye központi hivatalánál a nyári hónapok alatt reggel 7-től délután 1-ig tartatnak a hivatalos órák. Meghívó. A „Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület“ nagykárolyi köre f. é. május hó 26-án d. e. 9 órakor Mátészalkán, az állami óvo­dában gyűlést tart, melyre a kör tagjait és az ér­deklődőket, tanügybarátokat tisztelettel meghívjuk. Nagyecsed, 1911. évi május hó 9-én. Téglás Lajos Orosz István elnök. jegyző. Tárgysorozat: 1.) Elnöki megnyitó. 2.) Ta­nít Goldstein Anna mátészalkai tanítónő. 3.) Fel­olvas dr. Glatter A. Béla nagyecsedi körorvos. 4.) Felolvas Téglásné E. Gizella nagyecsedi áll. tanítónő. 5.) Felolvas Téglás Lajos nagyecsedi áll. igazgató tanító. 6. Esetleges indítványok. Gyűlés után közösebéd ; akik az ebéden részt akarnak venni, május hó 25-ig jelentkezzenek lev. lapon Tóth Imre mátészalkai ref. tanító urnái. Áthelyezés. Kállay Ödön tb. főszolgabíró egészségi állapotának helyreállítása céljából 6 hó­napi szabadságot kért és nyert. Egyben innen a fehérgyarmati szolgabirói hivatalhoz helyeztetett át. A fehérgyarmati esperesség Vanyek Mik­lós esperes elnöklete alatt e hó 18-án tartja papi, és e hó 19-én tanítói gyűlését Mátészalkán. A Mátészalka, illetőleg Gyűrtelek fehérgyar­mati törvényhatósági útvonal a teljes befejezés stádiumához közeledik. A közlekedés azonban már most is akadálytalanul lebonyolítható. Tiszti értekezletet tart járásunk főszolga- birája e hó 28-án a Szatmármegyei gazdasági e- gyesület által tartandó kiállítás tárgyában. Főispáni ebéd. Csaba Adorján vármegyénk dozni kezdte a levegőben szálldosó finom hamu.. Ismét én húztam a legrövidebbet. Újra el­fogtak s becsuktak. Mintha én lennék ennek a siralmas eseménynek az oka . . . — De ki az ördög is tett engem arra, hogy írjak ? Ültem újra öt napot e megtisztelő helyem s fizettem egy jó summa pénzbüntetést is. Ma a világ gunytárgya vagyok s teljesen tőrbe mentem s eladósodtam. Egy jó oldala mégis volt az e- egész dolognak. Ettől kezdve elment a kedvem irogatni. S ma eljutottam végső elhatározásom­hoz : Holnap beállók inasnak valamelyik csizma­diához. Ma tehát búcsút mondok az irodalomnak, nem teszek le mindazonáltal a reményről, hogy a késő jüvőben ott lesz az én szobrom is az iro­dalom vértanúi között. — Mikor pedig csizmadia-mester koromban készíteni fogom a csizmákat, biztosan sokkal job­ban fogom érezni magam, mint most és szerencsé­sebb leszek, mint a regények, amelyeket írtam. Ha pedig már pénzem is lesz megházasodom. Mikor pedig gyermekeim lesznek, mindeniket iro­dalomellenesnek fogom nevelni, lelkűkre kötöm, hogy óvakodjanak az irodalomtól, mint a tüztől, mint a földrengéstől, poloskáktól s minta végre­hajtóktól . . . — Pincér! Kellner! Sie! . . Tán alusznak? még egy pohárral . . , L. E. Moldován után magyarba átdolgozta: Jules.

Next

/
Thumbnails
Contents