Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-18 / 20. szám
1911. május*18. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3. oldai. Télen minden második család konyhájában tea estély van. A tea estén valószínűleg inkább a rum mint a tea fogy s az ur meg a nagysága nem alszik, mert a konyhában hangos az alkohol s mert attól tartanak, kogy a lakást felgyújtják vagy kifosztják. Szólani ilyenkor épenséggel lehetetlen mert az ilyen csőcselék mindenre képes. Ha a konyha kiürül az utczán dühöng a legény virtus. Éretlen csínyek, mosdatlan szájú beszéd botrán- koztatja meg az utczán járó-kelőket. Talán 3—4 hete magam tapasztaltam, hogy a Bloch czipőüz- lete előtt levő tégla csomót nehány siheder e- gyenként széjjelrakta a járdán s a sarki korcsmától a Rosenberg féle házig a járda és az ut este fele járhatatlan volt, mert a villany épen akkor az estén nem égett nehány bukdácsoló ember átkozta ezt az éretlenséget de segíteni csak másnap lehetett. Nem akarok erkölcsi leczkéket adni, mert szent meggyőződésem, hogy a prostitutiát a mai társadalmi rend nem tudja megszüntetni, hisz az attól valósággal kinőtt; eszem ágában sincs azon felháborodni^ ha a cseléd leány szeretőt keres (férjhez nem mehet mindenki úgy segít hát a természetes ösztönein, a hogy lehet.) Ott a hol a cselédszobában egy legényember van, az meghúzza magát, vagy ellenkező esetben rendre lehet u- tasitani de semmi esetre sem menthető, ha valamelyik cseléd valóságos udvarral véteti magát körül. Ez már főasszonyi allűr, elégedjenek meg ők is a polgár asszony igényeivel. A községi elöljáróság és a közigazgatás e- rélyes fellépése segíthet csak ezen. Legyenek se- gitségökre a házigazdák feljelentéseikkel s teremtsen rendet a hatóság! Elismerem, hogy a hatóságnak van elég ü- gyes bajos dolga, de nem tudom elképzelni, hogy létezzék fontosabb és égetőbb kérdés mint a község lakosok életének, vagyonának és nyugalmának megóvása. Razziát kellene tartani ezeken a tanyákon (minden házigazda megengedi ezt) s irgalom nélkül lecsukni ezt a zavargó szerelemittas csőcseKegyes jó uram! Ismerve kegyes, jó uram igazi hazafias és müpártold érzelmeit s utolérhetetlen ideális gondolkozását, s hallva kegyes jő uramnak a mi zsenge literáturánk iránt táplált pártfogó szeretetét, a legmélyebb s legalá- zaíosabb tiszteletem tolmácsolása mellett bátor vagyok legújabb müvem megküldeni. Kegyes jó uram ! Vegye szívesen egy szegény írónak munkáját s legyen kegyes az egy koronányi árból — bélyegre és utalványra 12 fillért visszatartva — 88 fillért szegénségemnek megküldeni. Abban az esetben, ha nem tetszene könyvem-fedele, úgy kérem visszaküldeni — bélyeg nélkül címemre. Kegyes jó uram alázatos szolgája. (a szerző neve.) Elküldtem vagy ezer példányt. Székből egy hét múlva visszajött fizetetlenül 400 példány s a könyvek mind felvoltak vágva, elolvasva s ös- szepiszkolva. Két hét múlva megérkezett 100 példánynak az ára azaz: százszor — 88 fillér. — Azóta épen hat hónap mu/t el. Ötszázan elfogadták a könyvet s elhallgattak. Kiszámítottam a költségeket szép kis summát tett ki. — Ezer példánynak a portója: a fizetetle- nüt visszajött 403 példánynak kétszeres portója; 1500 nyílt levelező lap azoknak akik elhallgatták ezenkívül a sok idővesztés, no meg a postások borravalója. Épen elég volt, hogy nyakig adóságba verjem magam. Szörnyen elkeseredtem s elhatároztam, hogy búcsút mondok az irodalomnak. léket, s vas kézzel kell megakadályozni, hogy az utczán 20—30-as turnusokban összeverődve veszélyeztessék az arra járó-kelőket. Ennél szebb, üdvösebb nagytakarítást még nem végzett a közigazgatási seprű s hálás volna érte mindenki, a ki ezekkel a lehetetlen állapotokkal valaha megismerkedett. —n. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . Nem szabad azt elhallgatni, Hogy Angyaloson, a megyénkben, Bár reklámot csapni nem akarok De nem sokára repülés lészen. Mi nekünk gróf Zeppelin, Mi nekünk Blérlő a jó, Amit ők eddig csináltak, Nem repülő gép nem is léghajó. Repülőgép lesz csak földink találmánya, És az egész világ figyelme rajta lesz, De mint rossz nyelvek mondják, Fent vele egyedül Ő nem lesz. De ezt csak mint mondom, A rossz nyelvek és irigyek beszéde, Sőt meglátják ! hogy fog szállni, A magasba ... a részvény értéke. Sz. S. HÍREK. Azon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak felkérjük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Rohay Gyula községünk főjegyzője családjával együtt több heti szabadságra távozott. Áthelyezett szolgabiró. A főispán Kállay — Előszedtem a visszaküldött 400 példányt s lehordtám az udvarra. Gyönyörű pyramist építettem belőlük s azután — alágyujtottam. Milyen isteni tűzijáték volt. A felszálló füst betöltötte a levegőt s úgy láttam mintha a gyönyörű frázisokkal lenne teleirva a levegő. S a füstfelhő szállt-szállt az ég felé. Ott fenn olvasták a szentek könyvem ! ? Mit értem én ezzel, pénz nem hullott az égből úgysem. S mig én álmodozva állottam az egyre nagyobb fénynyel égő könyvmáglya mellett a környék lakosai mind összefutottak s a házmester telefonált a tűzoltókért. Vágtatva jöttek a tűzoltók, rendőrök engem elfogtak s bevittek, ha nem is az akadémiába, de egy piszkos, hideg börtönbe. Ültem egy napig s megbüntettek ezen felül 200 koronáig. — És mindez érted : Irodalom ! — Mikor kiszabadultam azon rendelettel bocsátottak el, hogy a könyvek hamuját köteles vagyok a saját költségemen eltakarittatni az udvarról. Mit volt mit tennem, fogadtam egy nagy szekeret s elvitettem vele a hamut. Tehát uj költségek. De halljanak csodát! Mikor elhaladt a népes utcán az irodalmi hamut vivő szekér, a lovak megbokrosodtak valamitől, elragadtak s a szekeret hamustól együtt felforditották. A szellő felkapta a hamut s megtöltötte az egész utcát — literátusával, azaz hamuval. Az elragadt s felborult szekér nagy riadalmat okozott, hirtelen egész tábora nőtt a kiváncsiaknak ugy-hogy a közlekedés is megszűnt. A hölgyek ájuldoztak a férfiak kiabáltak, káromkodtak s trüsz- szentettek az oldalnyilalásig, mikor orukat csiklanSzabolcs szolgabirót Fehérgyarmatról saját kérelmére Mátészalkára helyezte át. Elnökválasztás. Dr. Schőnpflug Béla vm. t. főorvost a Szatmármegyei orvosszövetség csütörtökön Nagykárolyban tartott ülésén, elnökévé választotta. Hivatalos órák a vármegyénél. A vármegye központi hivatalánál a nyári hónapok alatt reggel 7-től délután 1-ig tartatnak a hivatalos órák. Meghívó. A „Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület“ nagykárolyi köre f. é. május hó 26-án d. e. 9 órakor Mátészalkán, az állami óvodában gyűlést tart, melyre a kör tagjait és az érdeklődőket, tanügybarátokat tisztelettel meghívjuk. Nagyecsed, 1911. évi május hó 9-én. Téglás Lajos Orosz István elnök. jegyző. Tárgysorozat: 1.) Elnöki megnyitó. 2.) Tanít Goldstein Anna mátészalkai tanítónő. 3.) Felolvas dr. Glatter A. Béla nagyecsedi körorvos. 4.) Felolvas Téglásné E. Gizella nagyecsedi áll. tanítónő. 5.) Felolvas Téglás Lajos nagyecsedi áll. igazgató tanító. 6. Esetleges indítványok. Gyűlés után közösebéd ; akik az ebéden részt akarnak venni, május hó 25-ig jelentkezzenek lev. lapon Tóth Imre mátészalkai ref. tanító urnái. Áthelyezés. Kállay Ödön tb. főszolgabíró egészségi állapotának helyreállítása céljából 6 hónapi szabadságot kért és nyert. Egyben innen a fehérgyarmati szolgabirói hivatalhoz helyeztetett át. A fehérgyarmati esperesség Vanyek Miklós esperes elnöklete alatt e hó 18-án tartja papi, és e hó 19-én tanítói gyűlését Mátészalkán. A Mátészalka, illetőleg Gyűrtelek fehérgyarmati törvényhatósági útvonal a teljes befejezés stádiumához közeledik. A közlekedés azonban már most is akadálytalanul lebonyolítható. Tiszti értekezletet tart járásunk főszolga- birája e hó 28-án a Szatmármegyei gazdasági e- gyesület által tartandó kiállítás tárgyában. Főispáni ebéd. Csaba Adorján vármegyénk dozni kezdte a levegőben szálldosó finom hamu.. Ismét én húztam a legrövidebbet. Újra elfogtak s becsuktak. Mintha én lennék ennek a siralmas eseménynek az oka . . . — De ki az ördög is tett engem arra, hogy írjak ? Ültem újra öt napot e megtisztelő helyem s fizettem egy jó summa pénzbüntetést is. Ma a világ gunytárgya vagyok s teljesen tőrbe mentem s eladósodtam. Egy jó oldala mégis volt az e- egész dolognak. Ettől kezdve elment a kedvem irogatni. S ma eljutottam végső elhatározásomhoz : Holnap beállók inasnak valamelyik csizmadiához. Ma tehát búcsút mondok az irodalomnak, nem teszek le mindazonáltal a reményről, hogy a késő jüvőben ott lesz az én szobrom is az irodalom vértanúi között. — Mikor pedig csizmadia-mester koromban készíteni fogom a csizmákat, biztosan sokkal jobban fogom érezni magam, mint most és szerencsésebb leszek, mint a regények, amelyeket írtam. Ha pedig már pénzem is lesz megházasodom. Mikor pedig gyermekeim lesznek, mindeniket irodalomellenesnek fogom nevelni, lelkűkre kötöm, hogy óvakodjanak az irodalomtól, mint a tüztől, mint a földrengéstől, poloskáktól s minta végrehajtóktól . . . — Pincér! Kellner! Sie! . . Tán alusznak? még egy pohárral . . , L. E. Moldován után magyarba átdolgozta: Jules.
