Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-04 / 18. szám
MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 1911. május 4. 2. oldal. ßgy erre igen hivatott egyéniségünktől halottuk a távolba nézve már most kellene egy modernebb szellemet bevinni gazdasági politikánkba, hogy egyszer már vége lenne e cseberből-vederbe jutásnak. Adótörvényünk egyik bajáról. A most folyamatban levő III-ad osztályú kereseti auó tárgyalások alkalmából sok panasz hangzik el a közönség köréből, hogy az adó-kivetés aránytalan és igazságtalan. Ennék a panasznak alapja van, melynek azonban legnagyobb részben maga az adótörvény az oka. A ki ismeri az adóztatás alap elveit, maga beláthatja, hogy a ill. o. kér. adó kivetése nem egyébb, mint sötétben yalp tapogatózás. Az 1875. évi XXIX. t.-c. intézkedései annyira méltánytalanok és oly terhesek, a melyek a mai éleiviszonykhpz többé nem alkalmazhatók. Mások voltak a viszonyok akkor, midőn a törvényt alkották és egészen mások ma, midőn még mindég egy régi elavult törvény hatálya alatt kell teljesíteni állampolgári kötelességünk legsplyosabb- ját: az adóztatást. A 111. oszt. kér. adó alá tartoznak általában a haszonbérlők, a gyárosok, a nem szoros értelemben veft kézmü-iparosok, üzleti foglalkozások, az értelmi foglalkozások, végül nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatóságának tagjai és tisztviselői, s jelenléti jegyekért és jutalékokért. A törvény meghatározza, hogy melyek azok a minimális, vagyis legkisebb tételek, a melyek az adókiszámításnál és megállapításánál figyelembe veendők. Sőt az adókivető bizottságok látáskörét annyira megcsorbitja, miszerint egyenesen kimondja, hogy az adókivetö bizottságnak nem áll hatáskörében az adót a törvényben meghatáro?ott minimális tételen alul állapítani meg. Ilyen minimális tételek gyanánt szerepelnek bérleteknek a bérösszeg és mellékszolgáltatások 25 %-a mészárosoknál és henteseknél az előző pvben a levágott szarvasmarhák száma, bérkocsiMEGKONDUL A LÉLEKHARANG . . . Megkondul a lélekharang Szomorún szól a hangja. Szívhez szóló bus szavával A megholtat siratja. Temetőbe vivő utón Megindul a gyászmenet, Zokogásba fül az ének, Zokognak az emberek, Temetőbe’ minden csendes; Csak a szellő fujdogál Gyöngyvirágos uj sirhanton Szőke leány sirdogál. Csak titokban szerettelek Én, a falu árvája Te voltál a legszebb legény Hét falu határába. Zsellér Lafos. Megfejtett mesék. Irta: Lucifer. II. Az olasz és a fülemülék. Akárhogy dicsérjék Önök előtt mások Qla;sz- prszágot, kérem ne. adjanak hitelt az áradozásnak. Humbug az egész. Pukkasztás. Mikor Olaszországot magasztalja előttök valaki gondoljanak arra, soknál a tartott lovak darabszáma, s üzleteteknél pedig az adóköteles által fizetett lak- és üzlet- helybér, vagy a saját háza és üzlethelysége után fizetett házosztály adó. Az adóztató bizottságok kivetői, képviselői, vagyis előadói ezen alapok figyelembe vételével számítják ki javaslataikat, a melyeket azután a bizottságok elé terjesztenek. Az adóztatás egyedüli helyes és megfelelő módja az volna, ha az adóköteles felek maguk vallanák be jövedelmeiket. Bevallási kényszert azonban a törvény nem ismer és csak fehér holló számba megy az a polgár, a ki vallc mást ad, illetve jövedelmük a valóságnak tnegfelelőleg vallaná be. Bizony sokszor nevetséges midőn látja az ember, hogy egy köztudomás szerint jó menetelő üzlettulajdonos éveken keresztül „állampolgári becsület szavával“ iga- zojla, hogy üzletére minden évben rá fizet. Más oldalról viszont az is igaz, hogy az alkotmány áltaj 10 %-ban megállapított adókulcs oly magas, hpgy lehetetlen a valódi jövedelemnek még csak megközelítőleg való beadása is. Mert hacsak az-az állami adó egymagában állana, adózóinknak 90 %-a restellené, hogy oly nevetséges kis jövedelem után fizessen adót. Ismerünk nem egy ügyvédet, orvost, kereskedőt, gyárost, gőzmalom tulajdonost, a kik 600 —1200 k. jövedelem után fizetnek adót, a mi természetesen abszurdum. Dg az állami adó után igazodik még a közszolgáltatások egész serege mint például az általános jövedelmi pótadó, betegápolási pótadó, útadó, kereskedelmi és iparkamarai illeték és a mi legtöbb a községi pótadó is. Ezek a mellékes járulékok azután annyira megnövesztik a közszolgáltatás összegét, hogy az adókivetö bizottságok által megállapított minden korona az valóságban hármat jelent ést az oka annak, hogy adózóink jövedelmeiket nem vallják be. Mig a korcsmárosok, italmérők, dohányárusok, bizt. ügynökségek, posztószállitók jövedelmi csaknem az utolsó fillérig kipuhatolhatok, mert csak forgalom kimutatásokon nyugszik, addig e- gyéb foglalkozások megadóztatására nem marad hogy ezzel azt akarja jelezni hogy : „Én Olasz országban nyaraltam, te meg te sovány bugyellá- ris Erdőhátdamazérkarcsán.“ Ugyan mi szép van Olaszországban ? Először is az egész ország egy ormótlan nagy csizma a mi tele van szemtelen koldusokkal meg vakmerő brigantikkal. A ki ebbe a két osztályba nem sorozható az vagy spadassin vagy pedig brá- vö. Csak egy egészen ártatlan tekintetet vess a legkevésbbé sem ártatlan donnájára már vagy le- párbajoz vagy még egyszerűbben lebicskáz, azt se mondod rá, hogy: Nyekk! Ez szép? Azután ott van Velence. Hát Velence szép? Persze, hogy nászutasoknak a nubiai sivatag is elragadóan szép, de menjen csak valaki a házassága tiz éves jubileumán az elhízott Őnagyságájával Velencébe, azzal az Őnagyságával, aki mikor a nyelvet osztogatták háromszor kiáltotta, hogy: „Itt vagyok!“, meg menjen a tiz év alatt beraktározott öt vásott kölykével, az tudom, hogy úgy rúgja fel a márk-téri búbos galambokat, hogy a grand ca- nalban szedik össze magukat. Aztán ott van a Vezúv a mi már két mértföldről tele köpködi hamuval az embernek szemét-száját. Az szép ? Ott van Nápoly. Büdös a pácolt halaktól. Az szép ? Ott van Róma. Pápát nem látni benne,, hanem a szállodákban látni eleget. Az is pével kezdődik de nem pápa még csak nem is Polacsek. Ott vannak a tárlatok. Nem rendelkezik az ember annyi oldalbordával a mennyit ott be ne tudna törni a tolongó, bámész népség. No azután ott más hátra mint a lak és üzlethelybérből, illetve lakosztály adóból fejlesztett minimális alap. Érmek alkalmazása okozza azután a legtöbb nehézséget. És itt hárul a legnehezebb feladat az adókivető bizottságokra. A helyi viszonyokon alapuló ismeret és lelkiismeretes kötelesség tudás az, mely az adókivető bizottságoknak tagjait irányíthatja. Mig a kincstár képviselője a törvény rendelkezései szerint az általa kiszámított minimális adó megállapítását kérelmezi, addig a bizottságok feladata, hogy ezen minimális tétel miként fejlesztessék. Alkalmunk volt a most folyó adókivetési munkálatába betekintést nyernünk és bátran elmondhatjuk, hogy a bizottság igen lelkiismeretes és méltányos munkát végzett. Nagyon alaposan vesz tárgyalás alá minden tételt, s a hol szükségét látja ugyancsak megfontolja határozatát és, hogy a felek is megvannak elégedve a bizottság működésével, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy az eddig letárgyalt 617 eset közül a felek részéről mindössze 18 fellebbezés lett bejelentve, mig a kincstári előadó 31 esetben jelentette be fellebbezését. A mi magát Mátészalkát illeti, itt az emelkedés a múlt évvel szemben mindössze 1113 k. 68 f., mely 11%-nak felel meg, melyben azonban az összes ujonan keletkezett üzletek után megállapított adó is benne foglaltatik. Ha van hiba és aránytalanság, ennek oka maga a törvény, a mely mélyen megérett a storni- rozásra. Az uj adótörvények már szabadabb, bár szigorúbb alapokra vannak fektetve, de ezekben a létminimum és a progressives bizonyos tekintetekben már érvényre jut s az adó tehernek a mainál mégis igazságosabb megállapítását teszi lehetővé, mert magát a százalékot is leszállítja. A minisztérium intentiói szerint az uj tör^ vény 1913-ban lép életbe,- azért a bizottságok most az adót nem mint azelőtt 3 évre, hanem csak 1911 és 1912 évekre állapítják meg. Alfa. van a koszt. Ott van mondjuk, a leves. Sárgarépából meg zöldségből áll, a mit utálok vagy legjobb esetben megvetek. A sült készül olajjal, a sütemény vajjal, a saláta olajjal, a zöld borsó vajjal és semmi csirkével, az olajfa ligetek olajjal,, a festmények, olajjal — minden vajjal és olajjal éppen csak az Istent imádják kenyérrel és borral. Ne gondolják kérem, hogy azért mondok ilyeneket Olaszországról, mert kis gimnázista koromban egyszer két nyaklevest ipeg egy szekun- dát kaptam a földrajztanáromtól, a miért akkor még nem tudtam rpindezeket Olaszországról, nem kérem, ettől egész függetlenül engem, például ma is végtelenül bosszant, hogy csak egy dolgot em-. litve Olaszországban mindenki kintornái, citerál, harmonikái, mandolinál vagy legalább is dorombál s dacára, hogy a zenebolondok szerint a zene ellenállhatatlanul nepiesita zenélő olasz összefog- dossa s jóízűen bepoíázzai a mi ártatlan vándorló fecskéinket mikor a, tengerparton félaléltan pihennek. De nem csak a fecske-sors ilyen mostoha Olaszországban. Az éhenkórász olasz személyvá- logafás nélkül minden madarat fel fal ha hozzá juthat. Ennek bizonysága az is, hogy az egész országban mindössze két veréb van: az egyik Milanóban, a másik Bolognában, de azok se csak úgy bolondjában maradtak meg hanem mert múzeumban vannpk kitömve s külön katonai testőrség vigyáz rájuk. Tiz évvel ezelőtt még a többi múzeumban is voltak verebek de azokat a múzeumi őrök csepüstől, arzenikumostól m,égették.
