Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-04 / 18. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. május 4. 18. sz Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — Fél „ ________ Negyed „ ________ Egyes szám ára 20 fillér.- 8 kor- 4 ,- 2 , tászalica Igazság gazdasági palit!Icája Hogy egy község egészségesen fejlődjék nem csak arra kell törekedni, hogy a lakosság száma fokozatosan emelkedjék, hanem azt is szem előtt kell tartani, hogy a lélek számbeli szaporodással arányban álljon a község gazdasági fejlődése, mert a növekvő község természetszerűleg mindinkább nagyobb és nagyobb terhet ró a községre, ha mind azon kötelezettségének, melyet a község fejlődése megkíván, megfelelni akar. Természetes ugyan, hogy a lakosság számbeli szaporodásával és az egyes gazdálkodó alanyi vagyonosodásával növekszik a község háztartásának azon bevétele, mely a lakosság adózásából ered, azonban rég tudott dolog az, hogy kizárólag ezen jövedelemből itt-ott képtelen a község fedezni évi költségvetését. Ezek oly tények, melyek a statisztikából nyernek élénk beigazolást, sőt elébb- utóbb oly helyzetbe fognak jutni különösen a vagyontalan községek, hogy állami segélyezés nélkül a lakosság maximális adózó képességének igénybe vétele mellett sem lesznek képesek évi költségvetésüknek kellő fedezetéről gondoskodni. Éppen ezért első és legfontosabb kötelessége azon községeknek, melyek önálló vagyonnal bírnak, gazdasági életüket oda fejleszteni, hogy ezen vagyon lehető leggyümölcsözőbben használtassák, hogy az ily módon befolyó jövedelemből legyen lehetséges elsősorban a szükségletet fedezni, hogy a lakosság a- dózása csupán a szükséglet fedezetlen részére váljék szükségessé. Ámbár Mátészalka község nem mondható vagyonos községnek, de mégis van valamije, miért is az előbb általánosságban mondottakat Mátészalkára alkalmazva arra kell törekedni, hogy ezen vagyon lehetőleg legtöbbet jövedelmezzen. Sajnos, hogy ez nem igy van, sőt a község vagyonának egy elég tekintélyes része parlagon hever, holott helyes gazdálkodás mellett ezekből a parlagon heverő birtokokból igen tekintélyes jövedelem volna teremthető. Hogy ez igy van, arra igen élénk példa az, hogy községi főjegyzőnknek igen e- rős agitátiójába került azon községi ingatlanok eladását keresztül vinni, amelyek bár elég tekintélyes értékkel bírtak a községnek mégsem jövedelmeztek egy fillért sem. Ezen megkezdett utón megállani azonban nem szabad, hanem figyelembe véve a jelenlegi gazdasági konjunktúrákat bírálat tárgyává kell tenni minden egyes községi ingatlan értékét és azon jövedelmet, melyet az ingatlanok hajtanak arányba kell állítani értékükkel, s ezen értékelés alapján meg kell állapítani, hogy, mely ingatlanok használhatók tovább is a mai állapotokban és mely ingatlanok hevernek teljes kihasználatlanul. Az előbbiek a jelenlegi állapotukban továbbra is fentartandök, mig az u- többiak feltétlenül eladandók s a befolyó pénz lehetőleg oly módon helyezendő el, mely a mellett, hogy a község fejlődését előmozdítja, (mondjuk bérházak építése által) a lehető legnagyobb jövedelmet s állandó érték növekedést biztosit. Vannak például oly községi ingatlanok, a melyek árverésen adattak bérbe, tehát a jelenlegi állapotukban a lehető legnagyobb jövedelmet hajtják, de viszont köztudomású dolog, hogy ez ingatlanok eladásából befolyó összeg oly módokon volna elhelyezhető, hogy a mai jövedelemnél jóval többet hajtana. Ez alkalommal kész tervvel még nem állunk elő, azt azonban velünk együtt minden mátészalkai lakos tudja, hogy igen sok oly ingatlana van a községnek, melyek vagy teljesen használatlanul hevernek, vagy ha jövedelmeznek is nem hozzák meg a kellő arányú bevételt. Mi tehát szükségesnek tartjuk, hogy mind azon ingatlanok, a melyek kellő jövedelmet nem hajtanak, adattassanak el s a befolyó vételár helyeztessék el akár oly ingatlanokban, melyek jövedelmezősége a forgalmi értéknek megfelel, akár vállalatokban, vagy pedig legrosszabb esetben helyeztessék el gyümölcsözőleg pénzintézetben. Erre a modernebb gazdasági politikára annyival inkább szüksége van községünknek mert, ép a legutóbbi képviselő- testületi közgyűlésen is több oly tárgy nyert elintézést, melyek a községre tetemes uj kiadást rónak. Már pedig még koránt sem nyert elintézést mind az, melyeknek megvalósítása már a legközelebbi jövőben is halaszthatatlan lesz, bár mily terhet rójanak is a községre. Szomorú dolog, hogy mint azt igen illetékes helyen is volt alkalmunk hallani, ezen a téren még igen ósdian gondolkoznak, községi politikánk intézői ugyanis ezen igen illetékes értesülés szerint például sokkal helyesebben cselekedne községünk akkor, a midőn egy csapásra gondoskodna összes létesítendő szükségleteiről, melyek fedezetet részint a még meg meglevő de teljesen hasznavehetetlenül heverő ingatlanok eladásából, részint pedig egy nagyobb de helyesen befektetett kölcsön felvételéből nyernének s ily módon hosszú időre a minimumra redukálható és stabilizálható volna a lakosság által fizetendő pótadó. Mig jelenlegi gazdasági politika mellett akkor a midőn csupán az egyes elodázhatatlan szükségletről gondoskodik a község s teremt fedezetet a szükséges kiadásoknak, részint állandóan növekedésbe hozza az évi kiadást, részint pedig ezen állandóan nagyobb kiadás mellett hova tovább csökkenti a községi ingatlanainak bevételéből eredő jövedelem arányát a mi ismét a pótadó növését teszi szükségessé. Éppen ezért közös érdekünk nevében kívánatosnak tartjuk az általunk mondottak komoly megfontolását. Azokat pedig akik a község gazdasági politikájának intézői, arra kérjük, hogy a rövid látó politikát félre téve ne csak mától- holnapig gondoskodjanak a község háztartásának egyensúlyban tartásáról, hanem miként azt (amint fentebb is említettük)
