Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941

17

betűig fordulnak elő, onnan kezdve már csak elvétve, de nemcsak a tulajdonnevek, hanem az egyedül magyar jelentésű szavak is ritkák.

Feltehetnénk a kérdést, hogy került Laskói a szótár munkatársai közzé. A kérdés megoldása nem nehéz. A wittembergi egyetemen Laskói összeköttetésben állott a francia, német és svájci tudományos és vallásos körökkel. Ajánlói közt volt Ilosvai Benedek, aki a gyulafehérvári iskolában Laskói tanára volt. Már itt kitűnt azzal, hogy sok nyelvet beszélt. Pártfogói tehát őt is kiküldték a wittembergi egyetemre, ahol ismeretségbe lépett Beza Tódorral, a magyar reformátorok segítőjével és tanítójával. A Calepinus nemcsak Lyonban, hanem ugyanebben az évben Baselben is megjelent. Laskóinál szakavatottabb, nagyobb tudásu férfiút nem is találhattak volna, aki nemcsak a klasszikus és héber nyelveket beszélte, de azonkívül az olasz, német és francia nyelveket is. Theologiai és filozófiai tudásáról pedig művei győzhetnek meg bennünket. Nagy tudásáról Bőd Péter is megemlékezik, de Veszprémi is azt irta róla: „úgy történeti ismeretekben, mint az egyházatyák műveinek ismereteiben hazájának egykorú férfiait több mértfölddel megelőzte.

Ehhez a dicsérethez mi még egy újabbat csatolhatunk. Ha figyelmesen olvassuk és tanulmányozzuk a Calepinus nyelvét és írását is, nagyon könnyen meggyőződhetünk, hogy a szótárnak a Las- kóitól magyar nyelvvel bővített része és helyesírása az akkor elképzelhető helyesírás és nyelvezet legtökéletesebbje. Csak vissza kell gondolnunk arra, hogy a magyar nyelvet akkor csak a nép beszélte, a hivatalos és diplomáciai nyelv a latin volt. És még szembetűnőbb ez a különbség és kiválóság akkor, ha a másik két Calepinus magyar munkatárs nyelvét és helyesírását is figyelembe vesszük.

Munkatársai is tudós férfiak voltak. Fegyverneki Izsák szintén Wíttembergben tanult és Károlyi András is, mindkettő a sárospataki iskola igazgatója volt, de Laskói úgy tudásban, mint a magyar nyelv szabályainak ismeretében is hatalmasan felettük állott.

A magyar irodalomnak a legnagyobb vesztesége, hogy ettől a férfiútól még egy magyar mondatunk sem maradt fenn. Érdekes lenne egyik latin művének egy szövegrészét az ő nyelvezetével és helyesírásával lefordítani, mert csak így ítélhetnénk meg az ő igazi érdemét, különösebben pedig a magyar nyelv érdekében tett szolgálatait. Kónya Imre.

y-VTAR és*2