Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
11 1599-ben püspökké választották Marosvásárhelyen, elesett a Mihály vajda és Básta ellen vívott harcban Goroszlónál az 1601 esztendőben. Ugyancsak Veszpréminél olvassuk Ujfalvi A. Imréről, aki a 43. senior volt, hogy angliai, franciaországi és dániai tanulmányai után a debreceni iskolának vezetője lett, s övéit dicéretesen oktatta. Debreceni papsága után váradi pap lett és sok vitája volt Hodászi Lukács debreceni püspökkel, emiatt fogságba is került, majd 1615- ben Bethlen Gábor száműzte és ott is halt meg. Laskói ajánló levelét így fejezi be: „Ilyen alkalomból, ilyen sorban a magyar nemzetnek tudományokban jeles csapata hetvenhárom éven keresztül nem szűnt meg látogatni ezt az akadémiát. Habár ez az ifjúság ebben az időben az egész váiosnak hihetetlen jóindulatát és évenkénti nyájasságát megtapasztalta, senkinek a jóindulatából és jótéteményéből nem élvezett annyit, mint a tiedből (Seelfisch), mert esküdni mernék rá, hogy téged az Isten azért gazdagított meg ennyire bőven előrelátással, mert azt akarta, hogy te a magyar nemzet atyai pártfogója légy... s a te csodálatos erényeidnek oly nagy a fénye, mint a csillagoké és már Magyarország legvégső határát is beragyogta". Laskói beszámolójából látjuk tehát és a hozzájuk fűzött megjegyzésekből, hogy azok a nevek, amelyekkel itt találkozunk a XVI. század magyar mivelődés zászlóvivőinek a nevei. A magyar nemzet mivelődéstörténetének egy kevéssé ismert századának a képviselői, akik más és más úton gazdagították a magyar mivelődés alapjait. Voltak közöttük híttudósok, prédikátorok, költők, tanárok és történetírók, akik az akkori tudományos életnek egy-egy ágában szereztek dicsőséget nevüknek és a magyarságnak. Műveik nagyrésze azonban ma is ismeretlen, egyrészt azért, mert latinul vannak Írva, másrészt pedig azért, mert csak más munkákkal kapcsolatban jelentek meg és ezeknek a legnagyobb része még kiadatlan ; de ha ki is vannak adva, legnagyobb részük latinul, magyar fordításuk nincsen meg. Nem is mind általános, nemzeti kincsek, mert nagyobbrészt magasztaló Írások, temetésre iródo.t versecskék, amelyek tehát nem általános érvényűek. A Laskói által közölt bővebb névsor már annyiban bir nagyobb értékkel, hogy ő némi kis magyarázatot is fűz egyik-másik akadé- místa nevéhez, amelyek az irodalomtörténészek szempontjából érdekesek lesznek. Ha egyéb tekintetben nem is érdekes, de megtudjuk, hogy már Bőd P. müvecskéiben a Laskói névsora nyomán gyűjtögette az adatokat és dicséretére legyen mondva, hogy bár latin nyelven vannak az életrajzok egyrésze, mégis sok adatot hordott össze az Erudita Pannono-Dacia c. kéziratban meglévő munkájában, amely még ma is csak kéziratban és latinul van meg. Természetesen ezek
