Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940
23 Pál lelkét és az élet útján elinduló fiatal ember elé odaállította azt az elvet, amely később valóságos hitvallássá magasztosodott benne: Ügy élni, hogy soha semmit se kívánjunk a magunk számára és ne akarjunk mást, csak dolgozni, csak szolgálni, csak áldozatot hozni azért a legmagasabb közösségért, amelynek Nemzet a neve. A élet- indulás első éveiben már élénk érdeklődése, kielégítetlen tudás szomja mindent magába szív, de elsősorban jogi tanulmányai mellett a földrajz és a vele rokon tudományok foglalják le szellemének erejét. A földrajz az, amely a magyar föld szerelmesévé avatja. Ez teremti meg a mély bensőséges kapcsolatot Teleki Pál és a haza földje között, amelyet nála jobban kevesen ismertek és szerettek. A hegyek, völgyek, szétterülő rónák minden apró részleteit, a megbújó falvakat, tanyákat mind-mind épp úgy ismerte, mint az ország nagy gazdasági és ipari központjait. De a földrajztudós Teleki Pál érdeklődése nem állt meg a hazai földnél, elmegy a távoli Szudánba, majd Eszak-Amerikába és Mezopotámiába idegen népekhez s már fiatalon olyan tudóssá válik, akinek nevét, tekintélyét rövidesen világszerte elismerik. A geográfia a földdel hozta kapcsolatba, a hadigondozóhivatal, amelynek korán már az élére kerül, az emberrel, a hazájáért vérét hullató magyar katonával. A magyar nép hősies áldozatkészsége, büszke hallgatag szenvednitudása itt tárult eléje és ettől fogva érzi és vallja tudatosan, hogy minden egyes magyar sorsa elválaszthatatlanul az övé is. A nemzet most elsősorban a politikust siratja benne. Aki azonban tndja, mit tett túl a napi politikán, sokkal inkább tiszteli benne a nagy nemzetnevelőt és tudóst. Teleki Pálban a tudóst a politikustól, a politikust a tudóstól és mindkettőt a nemzetnevelőtől sohasem lehetett volna elválasztani. Ez a hármas személyiség együttmaradt egész életfolyamatában. Joghallgató létére földrajzi intézetben dolgozott- Szatmármegyei szolgabiró korában már tudományos búvárkodásssal foglalkozik. Első képviselősége idején, jóval a világháború előtt, úgy elmélyed a Japán szigetek kartográfiájának történetébe, hogy megnyeri vele a francia „Société de Geografie“ nagy díját. Még nem dőlt el a világháború sorsa, de már komor felhőket látott tornyosulni a nemzet egén, tehát azonnal elkezdte a béketárgyalások anyagának feldolgozását és megrajzolta a kisméretű, de a nemzetiségeket a területtel arányosan feltüntető néprajzi térképet, a Charte rouget, az egyetlen magyar térképet, amit a nemzetközi Aeropag is megtekintett. Amikor a háború végén a szörnyű vérveszteségtől elalélt nemzet olcsó prédája lesz az álművelt csőcselék belső forradalmának és idegen étvágynak, Teleki Pál egyetlen pillanatra sem csügged. Hite az örök magyar posztulátum: „Lehet, mert kell“. Hite élő és
