Református Kollégium, Marosvásárhely, 1936, 1937, 1938

érdekeit az új állam keretei közt is képviselője és előbb, mint országos képviselő, majd ismételten mint a város polgármestere munkált sok éven keresztül, népe, egyháza és nevelővárosa szolgálatában.

Életének ezen utolsó másfél évtizedére esik kollégiumi főgondnoksága. Kollégiumunkhoz, nevelőintézetéhez egész életén keresztül szeretet és ragaszkodás fűzte és mindig melegszivü támogatója volt. 1923 dec. 20-án tett főgondnoki esküje alkalmával uji’a fogadta, hogy „ezt a drága intézetet minden erejével konzerválni törekszik és a változott idők tanúságát is arra fogja forditani, hogy minden megpróbáltatásból diadalmasan kerüljön ki az Almamater". Ettől kezdve nem volt olyan kis ügye a kollégiumnak, mely őt ne érdekelte volna és nem volt oly súlyos terhe, melyet azonnal ne vállalt volna. Mindig a kollégium érdekeit tartotta szemei előtt, ebből nem engedett; előterjesztése egyszersmint határozat volt ilyenkor, melyet mindenki tisztelettel honorált. Az intézet érdekeinek védelmén túl atyai jó barátja volt tanároknak, tanitóknak, tanulóknak, a kollégium egész személyzetének.

Főgondnoki működése kollégiumunk többszázados történelmének egyik legsúlyosabb korszakával esett egybe és működésének jelentékeny része van abban, hogy kollégiumunk intézetei az elébük tornyosuló anyagi és szellemi nehézségeket legyőzve, ismét reményteljesen nézhetnek a jövő bizonytalan utjai felé. Végtelen hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy a megboldogultat országos érdekű és értékű munkálatai közben nekünk adta s hogy ő leggondterhesebb éveinkben vezérüuk lehetett. Nem kételkedünk, négyszáz év hagyományaiból meritett szilárd hitünk bizonyságot szolgáltat arról, hogy neve az örökélet áldásaiban részesülő nagynevű elődök közt fel fog jegyeztetni „arra az oszlopra, mely az Urnák Ígérete szerint az Istennek anyaszentegy- házában győzelmi jelként helyeztetik el".

Nagy Endre.

48