Református Kollégium, Marosvásárhely, 1917

— 66 —

9 és fél évig viselvén kollégiumi igazgatóvá választják. Igazgatósága II. ciklusában épül fel kollégiumunk uj épülete. Az építkezés gondjai a fáradságos munka izgalmai között megrongálódott egészsége, de bár szélhüdés éri, pályája iránti szeretete és kötelesség érzete pihenni nem engedik, betegen is tanít és pedig olyan igyekezettel, olyan eredménynyel, mely a legteljesebb elismerésre méltó.

Puritán gondolkozása, az alma materhez való ragaszkodása, közvetlen modora, tanítványai iránt tanúsított jóindulata képezték jellemének alapvonásait. A tanítás mesterségét még diák koréban sajátította el, mikor szegény tanuló létére privattanitással kellett kenyerét megkeresnie. Bizonyára ez lehetett döntő befolyással pályaválasztására nézve is. Azok közé a tanárok közé tartozott, kik nem tisztán kenyérkereseti kényszerből, hivatalnok módjára tanítanak, hanem a kiknek a tanítás élvezet, kik gyönyörködnek és örvendeznek, mikor a tanuló magyarázatok utján az eddig érthetetlennek tartott problémát megérti, elsajátítja.

Ez a tulajdonsága teszi őt a hosszú gyakorlat folyamán igen kiváló tanárrá, ki céltudatos és tervszerű módszerével és alapos szak- képzettségével nem csak tanítványai tiszteletét, hanem elöljárói és kartársai elrsmerését is kivívja. A világ hiúságai után nem törtet, kerüli a fórum zaját, mintha csak kedvelt klassikusainak hatása alatt érezte volna, hogy minden külsőség, minden földi ragyogás vanitas vanitatum. De annál közvetlenebbül törődik tanítványai sorsával. A törekvőket támogatja, a bátortalanokat biztatja, a szegényeket segélyezi és nem egyet asztalához ültet és megosztja vele kenyerét. Lesznek köztük bizonyára sokan, kik vénségükben is hálával gondolnak vissza Csíki Lajfijs tanárukra és mesélgetve róla fenntartják emlékét, melyet alma materünk kegyelettel őriz.

A virágok még el sem hervadtak Csíki Lajos sírján, mikor intézetünk ormán újra fekete zászló lengett, hirdetvén mindnyájunk mély és igaz gyászát Deák Lajos, koll. gondnok, elhunyta felett. —Gyakran tapasztaljuk, de ön magunkról is tudjuk, hogy a férfiúvá érett egykori diák különös ragaszkodással viseltetik az intézet iránt, melyben boldog gyermek és reményteljes iíju éveit töltötte ; a férfi küzdelmes életébe az éltető napsugár üdítő hatásaként vegyülnek a diákkor boldog emlékei és a múló évekkel mélyebben és mélyebben vonzódunk az egykori alma materhez. Ez a nemes vonás a nevelő iskola iránti olthatat- lan hála alig jutott még valakinél annyira erőteljesen kifejezésre mint épen Deák Lajos egyéniségében. Sok társadalmi nobile officiuma közül egyet sem viselt annyi büszkeséggel és annyi boldogsággal mint épen