Református Kollégium, Marosvásárhely, 1916
— 11 — sító, kitűnő fiút veszítettünk ei Vadady Dezső IV. g. o. tanulóban. Elhunyta feletti fájdalmunkat még az is fokozta, hogy nem adhattuk meg neki az utolsó végtisztességet és nem állhattunk a lesújtott szülők mellett szeretetteljes részvétünkkel, de jóságáért, kiválóságáért őszintén meggyászoltuk és megsirattuk. És ha halottaink emlékét a kegyelet ciprus ágával öveztük, hadd fonjuk koszorúba hálánk és szeretetünk virágait hősi halált halt főgondnokunk, Désy Zoltán tanárunk, Báthory József és egykori kedves tanítványaink feledhetetlen emlékére. Vajha a jó Isten végét szakítaná már a háború borzalmainak és adna egy új, boldogabb időt, melyben az iskolai év végével az élet küzdőterére kilépő kedves tanítványaink a polgári munka harcaiban szerezhetnének hírt és dicsőséget alma materünknek hogy az eszményeket, melyekért amazok hősi halált haltak, juttatnák ők érvényesülésre és diadalra hazánk, és a világkultúra örök dicsőségére. Ezzel az 1916. —17. isk. évet bezárom.