Református Kollégium, Marosvásárhely, 1915

Iskolánk és a háború.

Az 1914—15. isk. évet azzal a keserű csalódással zártuk be, hogy a háború jóval hosszabb ideig tart, mint ahogy ezt közgazdászaink, katonáink és szociológusaink jósolták, de a keserű csalódást enyhítette az a reménység, hogy majd az 1915—16-ik iskolai évet a béke, vagy legalább a fegyverszünet áldásai között kezdhetjük meg. Ez a reményünk annál is alaposabbnak látszott, hogy épen az 1914—15. iskolai évzárás idejére esett a gorlicei áttörés folytán hős katonáink diadalmas előrenyomulása az orosz kolosszus ellen. Sajnos, reményeink nem teljesültek. Testi és szellemi erőnket, mellyel az immár 22 hónap óta tartó létért való küzdelmünket vívjuk, még fokoznunk kellett, hogy a gondjainkra bízott ifjúságunkat a szeretetre, áldozatkészségre, lelkiismeretes kötelességtudásra és kitartásra buzdítsuk, neveljük. Hogy vájjon sikerült-e, ki adhatna erről momentán számot? A krónikás igazság szeretetével jegyezzük fel a hivatalosan megállapított sorrendben azokat az adatokat, melyekből egykoron ezeknek a nagy időknek történelme megiródik, mint ahogy a fövényszemek és téglák tömegéből a díszes dóm épül.

I. Az intézeti épület.

Úgy az 1914—15., mint az 1915—16. isk. évben megmaradt intézetünk épületének legnagyobb része eredeti rendeltetésének szolgálatában. Az 1914—15. iskolai év kezdetén a mozgósítás napjától fogva intézetünk internátusi épületei, az elemi iskola, a tornaterem, a főépület Eötvös-utcai szárnya katonai beszállásolási célokra volt lefoglalva. De 1914. október végétől kezdve az inter- nátus főépülete és a gimnázium összes tantermei zavartalanul állottak rendelkezésünkre, csak az elemi iskola, az internátus Bolyai-utcai melléképülete és az új tornaterem foglaltatott le a mai napig katonai kórházi célokra. Gimnáziumunkban az 1914—15.