Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

— 6 — divatos volt, hogy a magyar, illetve németnyelvű községekben élő családok gyermekeiket a magyar, illetve németnyelv elsajátítása végett kölcsönösen kicserélték. Az elemi osztályok elvégzése után 1892-ben Bonyhádra ment, itt végezte el a gimnázium négy alsó osztályát; a felső osztályokat Kiskúnhalason végezte a református főgimnáziumban, itt tette le az érettségi vizsgálatot 1900-ban. Egyik testvérbátyja, Gábor, e fő­gimnáziumnak volt már akkor tanára, így szeretetteljes gondozás­ban volt része ezen évek alatt. Meg is őrizte emlékét egész életén át ezen éveknek ; meggyőződése volt, hogy szülei után testvérének köszönhet legtöbbet, hogy az ő nevelése volt legmélyebb hatással egyénisége kialakulására, jellemének kifejlődésére. Gimnáziumi évei alatt a jobb tanulók soraiban foglalt helyet. A napi lecke elkészülésénél inkább az iskolai magyarázatokra támaszkodott, de nagy erővel és ambícióval olvasgatott s vett részt az önképzőköri munkálkodásban. Különös kedvet és hajlamot tanúsított mindig a mennyiségtan iránt s e tantárgyból mindig a legjobbak közé tartozott. Már tanuló évei alatt jellemezték azok a vonások, amelyek később egyéniségét alkották. Jó szivéért, meg­bízható hű barátságáért, vidám kedélyéért tanulótársai részéről rendkívüli szeretetnek örvendett. Tanárai pedig nyílt őszinteségéért, bátor fellépéséért kedvelték s az volt a véleményük felőle, amit az élet egészen igazolt is, hogy e fiút nem kell félteni soha, mert minden helyzetben feltalálja magát. Az egyetemi évekre a kolozsvári Ferencz József Tudomány Egyetemre jött s az egyetemmel kapcsolatban álló Református Theologiai Fakultas internátusában lakott. A gimnáziumi élet kor­látái közül egyszerre a nagyvilágba lépő ifjakra különösen két üdvös hatását tapasztaltuk mi, akik ezen időtájban szintén részesei voltunk a theologiai fakultási életnek. A theologusokból és böl- csészethallgatókból álló kis köztársaság tagjai szinte önkénytelenül ellenőrzést gyakoroltak egymásra s minden jobbérzésű ifjat min­den kétséget kizáróan megóvtak attól, hogy az élet forgataga magával ragadja. Az ide befogadott ifjak nagyobbrészt szegény emberek voltak, akik néha semmi, néha nagyon csekély anyagi támogatást élvezhettek hazulról s így haladásuk egészen a tanul­mányukban elért eredménytől függött. Ennek következmenye volt, hogy a szorgalom a fakultáson általános erény, a munka általános kötelesség volt s nem volt intézet a városon, amely félévek végez­tével stipendista, vagy nem stipendista növendékeinek oly fényes

Next

/
Thumbnails
Contents