Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914
- 29 — ki a sajtószabadságra vonatkozó törvényjavaslat kidolgozására és 1848. március 14-én Komárommegye gyűlésén Perczel Mór el is fogadtatta a szatmári pontokat, sőt épen március 15-én indúlt el fellobogózott hajókon az országgyűlésnek 72 tagú küldöttsége Pozsonyból Bécsbe, hogy ugyanezeket, mint az országgyűlés kívánságait szentesítés végeit, a jó V. Ferdinánd király elé terjessze. — De mégis csak annak az 5—6 lelkes ifjúnak, a pesti március 15. megteremtőjének s az erre bekövetkezett eseményeknek hatása alatt történt meg az új Magyarország alkotmányának 1848. április 11-iki királyi szentesítése. A mag tehát, már régebben el volt vetve, de a márciusi napok keltették életre, a márciusi ifjúság ápolására nőtt ki belőle a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség fája. És bár lövéstől akarta kidönteni az önkény, szándéka nem sikerült. Annál hatalmasabban, egy egész országot beborítva terebélyes lombjával, nőtt ki gyökeréből. .. Oly búján, oly erőteljesen, hogy többet le nem lehetett volna dönteni a zsarnokság semmi erejével! S vájjon mitől vált erőssé növése, mi indította uj sarjadzásra ? ? Vértelen volt a magyar március idusza. a magyar márciusi ifjakat nem lőtték halomra, mint a franciákkal és a bécsiekkel tették, de lüktető, piros vérük nemsokára ott hullott a hazáért a csatamezőn !! Ez termékenyítette meg a Szabadság fáját; a sok kihullott vér, kihűlt szív tette oly erőssé, hogy belőlük újra sarjadott! Március 15-ének első emlékünnepe első évfordulója 1849-ben volt: a debreceni nagytemplom Rákóczi-harangja ünneplésre hívta össze Kossuth Lajost s a képviselőket; odakünt az utcán dörgölt az ágyú, szólt a zene, bent a templomban pedig Istenhez emelkedett mindenki. Március iduszának apotheosisa volt ez. Tehát nem a késő nemzedékek nagyító képzelete, hanem már ugyanazon nagy időknek nagy emberei felismerték március 15-ének, nemzeti életünkben mély barázdát szántó jelentőségét. Ők is úgy látták előre, hogy március idusza nem egy nap a többiek között, hanem maga a történelem 1 S a történelem megismétlődik! Most is március iduszát ünnepeljük, mint akkor, ott Debrecenben- Most is dörögnek az ágyúk, Most is ezernyi-ezer magyar ifjú áll határainkon és azokon túl, az ellenség földén, farkasszemet nézve a halállal, küzdve hazájáért, a Szabadságért, melynek hatalmas fáját most is, újra, már oly soknak, ezernyi-ezer magyar ifjúnknak és férfiúnknakkihullotlvére,kihűlt szíve öntözte meg, táplálta, több mint félesztendőnek leforgása óta! -,,
