Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

Március 15-én.

A kollégium 1915. márc. 15-én tarlóit ünnepén elmondotta dr. Dékáni Kálmán tanár.

Utolsó erőfeszítéseit teszi a tél. Érzi, hogy halálküzdelme ez s még meglevő erejét mind harcba viszi, de csak megolvad a hideg hó, megenyhül a dermesztő szél, amint előbúvik a nap, március napja. Mégis győz a tavasz és a kis fűszáltól kezdve, a hatalmas nagy fákig, a szürke verébtől, a havasok sokszínű madaraiig, mindent-mindent az új élet sejtelme remegtet meg.

A Tavasz jöttére az emberek lelkét is elfogja az újjászületés fájva-vágyó remegése.

így volt ez 1848. tavaszán is. A márciusi szellő, messze nyugatról, keresztül a Rajnán, a Dunán és a Kárpátokon, új sejtelmeket hozott mihozzánk Magyarországra.

Kossuth Lajos, a pozsonyi, utolsó rendi országgyűlésen, márc. 3-án, e sejtelmektől megihletve mondotta el azt a híres beszédét, melyet már 7-én a pesti lapokban nagy lelkesedéssel olvastak el újra és újra a Pilvax kávéház legtöbbnyire írókból és költőkből álló vendégei és az Ellenzéki Kör tagjai. Ok ót voltak teljesen hatva a francia februári forradalom eszméitől s igen higgadtnak találták Kossuthot, reformlakomákat, mint a párísiak, népgyűléseket, utcai harcokat szerettek volna túlfeszített lázas tetlvágyukban s igen hosszadalmasnak találták, hogy az általuk szerkesztett 12 pontot, melyekben a forradalmat látták eljövendőnek, előbb az országban köröztetve, 100,000 aláírással nyújtsák be az ország- gyűlésnek.

És minden másként is történt 1848. március 15-én! Petőfi, előbb barótjai között, azután kint az utcán, a Múzeum lépcsőin, elszavalta Nemzeti dalát, melyben izzó türelmetlenséggel jelentette ki, hogy elérkezett az ideje, mikor szét kell törnünk rabságunk bilincseit és talpra kell óllani a haza minden magyarjának a szabadság kivívására. Jókai pedig felolvasta azt a 12 pontot, melyben a magyar nemzet kivónsógai foglaltattak: a sajtószabadság, a