Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

- 25 tantermeken kívül oly sokszor hirdetett, de gyakran félreértett tanításunk igazolásául, a tévelygők intéséül említem fel, hogy azok a rettenetesen bűnös emberek, kik lelkiismereti furdalás nélkül, határtalan kapzsiságból silány posztót, papiros bakkancsot és rokkant lovakat szállítottak hős katonáinknak, ennek a minden szép, nemes és fenkölt érzést kicsufoló világnézletnek áldozatai, mely nemzetünkre nagyobb veszélyt, pusztítóbb vészt árasztott, mint milliónyi ellenségünk minden galádsága, minden kegyetlensége. Meg vagyok győződve, hogy ezek az emberek börtöneik csendjében átkozzák most mindazokat, kik megtévesztették őket az élet ideális céljai felől, kik tanításaikkal összetörték és elfojtották lelkűkben az erkölcsi érzetet, az ember igazi ékességét és az anyagiasság undok rabszolgaságába hajtották. Ezeknek a kárhozatra Ítélt, bűnös embereknek gyászos elbukása, a fegyházak lakóját is megdöbbentő bűnei nyissák ki szemünket és mintegy mély álomból felébredve lássuk meg, hogy a szívesen hallgatott álpróféták iszonyú szakadék szélére vezették nemzetünk ifjúságát, nemzetünk férfiait. A háborúnak kellett eljönnie, hogy feleszméljünk, hogy észre vegyük nemzeti erényeink, nemzeti kincseink rút árulását; a háborúnak kellett eljönnie, hogy nemzeti öntudatra ébredjünk és megértsük, hogy a haza, a hűség, hit és remény nem ósdi, babonás fogalmak, hanem nemzet megmentő, megtartó, élő erők.

De vájjon elég nyereség-e a sok-sok áldozatért az, hogy újra öntudatra ébredtünk, hogy észrevettük az emberi és nemzeti éré* nyeinket tipró kúfárok hitvány üzérkedését? Bizony nem! A sok hősi vér, annyi özvegynek, árvának és szülőnek tengerkönnye hiába hullott és hull, ha nemzetünk a pillanatnyi felébredés utón újra letárgiába merül. És hiába esett áldozatul a rengeteg sok szellemi és anyagi érték, hiába áldozta fel magát annyi ifjú és férfi éle.te virágjában, ha a pillanatnyi kijózanodás után újra habzsoljuk a hazátlan konkolyhintők elkábító bűvitalát, ha Isten trónusára az üzleti hasznot, a közérdek oltárára az önérdeket, a becsületesség piedesz- taljára a haszonlesés bálványát állítjuk, ha életcélunk az örökkévaló ideál helyett az érzéki gyönyörök serlege lesz.

*

A háború kezdete óta mondjuk és halljuk, hogy hazánk igazi nagysága csak ezután következik el, mondjuk és halljuk, hogy Magyarország valódi értékét csak ezután fogja a világ megismerni. Való igaz. De csak akkor, ha nemzetünk életben maradt