Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914
— 19 — lyeket alma materünkre mért, ebben az ünnepélyes órában mindenekelőtt az emlékezés fáklyáját gyújtjuk meg. Áldva említjük munkás kartársunknak, bölcs nevelőtöknek, Bátory Józsefnek, emlékét. A haza hivó szavára az elsők között sietett a harci zászló aló. Előbb Kaposvárott teljesített szolgálatot a mozgósítást vezető és lebonyolító katonai irodákban, hol munkabíró erős szervezetével, határozott és a bonyodalmakat könnyen megoldó fellépésével a mozgósítás pontos és gyors lebonyolítása körül már igen nagy érdemeket szerzett és fölebbvalóinak osztatlan elismerését megnyerte. Az idegölő, nehéz munka elvégzése után a helyi cs. és kir. hadapródiskolába vezényelték, hol zúgolódás nélkül, egyéniségét jellemző lelkiismeretességgel végezte több ember munkáját. Vele mi is örültünk, hogy bár nehéz és terhes munkakör jutott osztályrészéül, legalább nem lesz kitéve a halálos veszedelmeknek. És amilyen férfias önmegtagadással teljesítette az irodában és az iskolában katonai kötelességét, épen olyan férfias elszántsággal követte a tűzvonalba hívó parancsot. A dicsekvés nem volt természete, ennélfogva nem közölte senkivel sem hősi tetteinek sorozatát, de bajtórsainak megkülönböztetett tisztelete, mely halálába is kisérte, katonáinak rajongása, mellyel róla beszéltek, csak megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy ő a harctéren is az volt, aki a polgári életben : egész férfi, a lelkiismeretes kötelességteljesítés bajnoka és mintaképe. Az ütközeteknek egész hosszú sorában vett részt; küzdött Hindenburg vezetése alatt, harcolt Baligrod és a legádázabb csaták gyúpontjában, Uzsok körül És mikor parancsnoksága vitéz katonáival együtt nehány napi pihenésre a harcvonal mögé rendelte, mikor örömmel irta kedveseinek, hogy a veszélyen túl van: akkor kellett végső erejének megfeszítésével az ellenség áradatát feltartóztatnia, és ebben a hősi küzdelemben rendíthetetlenül teljesítvén kötelességét sérült meg halálosan. Eszméletlen állapotában vitték a fenyvesvölgyi katonai kórházba és bár drága életének megmentéséért mindent megteltek, mégsem lehetett megmenteni. Hült tetemeit különös kegyelettel, hősi érdemeihez méltóan külön sírba helyezték el, honnan hű feleségének és testvéreinek szeretete holttestét haza szállíttatta, hogy a hitvesi és gyermeki szeretet, mindnyájunknak kegyelete őrködjék sírja felett. Amikor ezen a helyen is hálát mondok mindazoknak, kik drága halottunk exhumálását, hazaszállítását elősegítették és megadták nekünk annak lehetőségét, hogy idvezült barátunk iránt leróhattuk a végtisztesség megadásában őszinte kegyeletünket, úgy érzem, hogy 2'
