Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

■

és annak szívéhez közeledjék; akkor esett el, annál az utolsó nagy összecsapásnál, mely ezt a kegyetlen döfést hazánk szívéről elhárította. A haza határát védte akkor, mikor az csakugyan a legnagyobb veszedelemben forgott s lehet-e felemelőbb és megnyugtatóbb valami a szomorú helyzetben annál a tudatnál, hogy annál a határrész védelménél vérzett el az ifjú hős, amelyen át ezer évvel ezelőtt ugyancsak véres harcok árán őseink szeretett hazánkat elfoglalták. De hősies viselkedésével tanúságot tett arról is, amit már gyermekkorában felismertek benne, hogy az élet minden körülményei közt megállotta helyét.

Holt tetemét ideiglenesen Fenyvesvölgyön temették el, egyszerű katona kereszttel és frissen ültetett fenyőkkel jelezve a hantot. De a hitvesi szeretet ereje a szomorú hír hallatára, mely április 24-én jutott el az árva kis családhoz, képzeletben legyőzte a nagy távolság nehézségeit s az ő áldozatkészségével a testvéri és baráti szeretet valóra váltotta a képzeletet. Április 28-án indult el Bátory Gábor kiskunhalasi tanár, az elhalt testvére és Szekeres János kollégiumi elemi iskolai tanító a nehéz útra. Hozzájuk csatlakozott Nyíregyházán idősebb testvére, Bátory István, kir. törvényszéki tanácselnök s együtt utaztak Ungvárra. Számtalan nehéz és el- képzelhetlen akadály legyőzése után végre Bátory István és Szekeres János Fenyvesvölgyre utazhatott s Hajasdon Szmicsák Béla százados, térparancsnok előzékeny közbenjárására magának Szunnay altábornagynak parancsára szolgálati jegyet kaptak a fenyvesvölgyi kórházba és Szmicsák kapitány elrendelte az exhumálást. Mintha a negyven negyedik ezred hőstette siettette volna ezt az előzékeny és gyors katonai intézkedést. Nem volt könnyű útjuk. Az Uzsok környékén ismét előnyomult ellenség Malomrét és Sóslak közt ágyúlövéseket is irányzott a vonat felé. Május 7-én értek haza Maros-Vásárhelyre s itt ugyanazon napon délután a kollégium díszterméből az összes hatóságok és katonai parancsnokságok részvételével katonai pompával kisérték ki a reformátusok sírkertjébe.

Hogy mily nagy volt a részvét a városon az elhunyt személye iránt a város közönsége és tiszttársai körében, a temetésen megnyilvánuló részvéten felül legékesebb bizonysága, hogy az állami polgári fiúiskola tanári testületé Molnár János tanár kezdeményezésére saját intézeténél alapítványt létesített a Bátory József nevére, a felsőbb leányiskola tanári testületé pedig szintén szép összeggel járult a kollégiumnál létesítendő alaphoz. Erre a célra a tanítvá— 16 —