Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

A mint elől mondám, a kollégiumok élete egy-egy jelentős darabját képezi a nemzet kulturális életének. Mind az, a mi az ő régi beléletükből megőriztetvén fennmarad, művelődéstörténetünknek kiegészítő része. Legyen hát e kis gyűjtemény, mely a mi és elődeink tanulói életének múltjából van összeszedve, a ma élő nemzedéknek emlékeztető jel arra: hogy miként a nemzet életének át kellett esnie a hőskor szilajságán, a világverő nagyság dicsőségén, az idegen inváziók s elnyomatások vérfürdőjén és az utolsó nagy nemzeti fölébredés újvilágot teremtő alkotásainak lelki tusakodásain; úgy a kollégiumok beléletének is, mint a közélet forrásainak és kinyomatainak a korszakos átalakulás, hanyatlás és megújhodás küzdelmes fokozatain kellett átmenniük, hogy a mai kor színvonalára emelkedvén százados hivatásukat a jövőben is betölthessék.

Még csak egy megjegyzést. Mint elébb is mondám — bár egyik-másik címnél elkerülhetetlen volt egy kis történelmi kitérés — ez emlékek csak arra céloznak, hogy a régi kollégiumi életben a múlt század hatvanas évéig emlékezetben és használatban levő műszavak (technicus terminusok) a belső berendezkedéssel együtt járó szokás, életmód, eszköz, játék, erény és hiba, tanulmány és mulatság hajdan közszájon forgó nevezetei, úgy amint azok az abc. rendjén eszembe jutottak felsoroltassanak; a régieket átélt és ama korból kinőtt olvasók lelkében kedves visszaemlékezéseket támasszanak ; az újabbakat a letűnt korból még elvétve fennmaradt kollégiumi szókincsnek megőrzésére, elmélkedésére és régi emlékek gyűjtésére ösztönözzék.

És most lássuk a régi szókat, neveket, címeket és azok értelmezését sorrendben.