Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

46 —

építésre is, de többnyire a szegény tanulók segélyezésére, táp intézeté re, könyv-szertár s más jótékony célokra fordítottak. E kéregetők neve volt suplicans.

Suspecta hóra: házi foglalkozásra, tanulásra, csendes munkálkodásra, privátákra kitűzött óra. Rendesen a d. u. 5—6, 6—7 óraköz. Ekkor sem játék, kergetőzés, kiabálás, sem csendzavaró foglalkozás nem volt megengedve.

Syllabatas: olvasni tanuló, kezdő, syllabusok összetételével foglalkozó gyermek. A hangoztató módszert, megelőző időkben a abéab, a syllabizálás járta.

Spitzli: régi néven delator; megalázó, megbélyegző gúnynév. A szabadságharc utáni időben keletkezett, midőn apáink a zsarnoki uralom idegen, főleg német és cseh besúgóit, kik sok jó hazafit, bujdosót juttattak fogságba s más veszedelembe: nevezték igy el. A tanulók közt azokat sújtották e névvel, kikről gyanítva, vagy épen bebizonyosodva volt, hogy az ifjúságnak egymásközt rejtegetett, néha ártatlan s léhaságból álló, néha bizony nem épen ártatlan természetű — sőt káros és ve- szélylyel járó — titkait, csínjait, terveit; sokszor összeesküvés és forradalom jellegével biró szövetkezéseit, államcsinhez hasonló fondorlatát az illetékes felsőbbség- nek elárulták, besúgták. Ilyenkor jaj volt annak, kire rásúlt, kijárt neki a judás, delátor, spitzli nevedet, a dume, rúgás, hajtépés, publikumozás, s volt rá eset, hogy a bojkott elől menekülni kellett az intézetből.

Szolga, famulus: már itt-ott több vonatkozásban említett olyan tanuló, ki szolgálataiért ingyen lakást, tandíjmentességet s más javadalmakat kapott. A contra senior és thecarius szolgái immunisok a közszolgálatok alól (1805. évi rendelet).

Tabella: azon minden osztály számára évvégén készített gyűjtő lajstrom, melybe az osztályfőnökök az osztály tanítóitól bekért kalkulust a nevek után beírták, s ennek alapján a classificatio megtétetett. Ennek egy váriánsa a Galleria: egy 1807—20. közt használt érdemkönyv cime, melylyel az ifjúság buzdítása céloztatott s minden felsőbb osztálynak egy ilyen könyvébe beírattak emlékezetül az eminensek nevei. Tompa János és Köteles Sámuel hozta be; Enyedre távozások után nemsokára meg is szűnt.