Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

EMLÉKEK A RÉGI KOLLÉGIUMI ÉLETBŐL.

Az erdélyi kollégiumoknak történetük van; és a sok rokon vonás mellett, mely életfejlődésükön átvonul, min- deniknek meg volt s meg van a maga önállóan kifejlődött — sokban kizárólagos — karaktere.

Születésük összeesik a nemzeti s vallási küzdelmek hőskorával s a reformációnak ezzel együttjáró győzelmével; a nemzeti fejedelemségnek alkotmányért, lelkiis- méreti szabadságért folytatott országmentő vívódásaival. És, mert a Bethlenek, Bocskaiak és Rákócziakjól megalapozták e scolákat, melyeket alapítottak; s mert alaptörvények által körülbástyázott szabadfejlődésüket, fennmaradásukat még az alkotmányunk időközi felfüggesztésével járó országos elnyomatások sem voltak képesek — természetesen a mindig támadott lelkes pátronusok segítségével — megingatni, megsemmisíteni: a négy ős alma-mater s a mellettük kifejlődött három újabb kollégium, ma is hét fő oszlopát képezi az erdélyi magyarság nemzet fenntartó és kulturális életműködésének.

Az, a mi e mozaikszerü ösmertetésben foglaltatik, nem arrogálja magának a történelmi tanulmányok azon nívóját, mely egy értesítőben helyet foglalva, a magasabb kritikával is bátran szembeszállhat; csak egyszerű, a falusi magányban elmélkedő, emlékező léleknek — talán naiv — megnyilatkozásai, reminiscenciái. Ügy éreztem azonban — mióta megvillant elmémben az ezekkel való foglalkozás — hogy nekem, mint a marosvásárhelyi alma-mater maholnap utolsó élő mohikánjának, ki annak kathedráiban történelemmel foglalkozott: gyermeki kötelességem, mint 57 éves kollégistának, ezeket a maholnap teljesen feledésbe menő, kicsinynek látszó, de egy egész elmúlt élet lüktetéseit feltüntető emlék-forgácsokat összegyűjteni, s épen itt a kollégium