Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

- 34 —

egy, a lakók közül legidősebb (tanulási fokozatra) vagy éppen esküdt (juratus) volt a szobafőnök. Szállásért, ágyhelyért nem fizetett. Felügyelt a szobában a napi rendre, tisztaságra, fűtésre, világításra, viz- és fahordásra; a közös használatra beszerzett kellékekre (kefeseprü, publika mensa, vizes korsók, mosdótól és asztal, bádog- pohár, gyertyatartó, koppantó, sárkefe, tüzhorog, szénás szemétlapát, egy-két nádpálca, ruhaporozni és csapni); ő szedte föl az arányosan kivetett közrovalalt („famulus etiam hinc immunis ex omne taxa“) s abból ellátta a szükségesekkel a habitációt.

Principális: nagy név, fontos név, sokszor döntő név (protectio) a deák, theologus és jogász életében,

— a régi alma materes időkben. Hogy e szónak jelentőségét a mai modernizált világ megértse, tudnunk kell azt, hogy hajdanában minden tanuló, ki még a sub- scriptionális exament le nem tette, — tehát deáksorba, ur nevezetbe elő nem lépett — cellista korától logikus- ságóig 5—10—15-ös csoportokban egy juratus, theologus, jogász vagy filozófus deákhoz ki volt osztva, mint privát tanítvány, discipulus. Ezekre a privatus praeceptornak, ha bennlakók voltak egyik szünidőtől a másikig mindig; ha bejárók, tehát városiak és künnlakók voltak napközben, úgy kellett ügyelnie mint szülőhelyettesnek. Amellett naponta egyszer-kétszer a következő tanórákra kihagyott leckék, dolgozatok előkészítésében segítségükre kellett lenni, tanulásra ösztönözni, ráhajtani, sokszor igazán belekényszeríteni. A bennlakók fizetendőségeit

— a nála hagyott pénzből — intézni, ruha, mosás, koszt, könyv, Íróeszközök s minden felszerelésekre gondot viselni; tanulás, magaviselet, játék s az egész tanulói életfoly- tatós vezetése, irányítása a privát tanítóra volt bízva (docendo discere.)

Mindezekért a szülők módja, rangja — és mondjuk gyermekük iránti áldozatkészsége — szerint több, kevesebb honorárium, priváttandij járt ki. Voltak kosztos, pénzes, teljes ellátással és pénzzel is honoráló principálisok. Ez utóbbiak között rangos helyet foglaltak el azok, kik a privát pécií vakációra is kivitték magukhoz; hol a szegény deák legény vígan sportolt, társaságokba