Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

— 23 —

(a publica mensa a nagy szolga privilegizált ágya volt), arra tették szalmazsák, párna és pokróc, vagy lepedőből álló s nappal a pincében levő deszkapolcokon elhelyezett ágylepeítójükét. A szolgák gondozták s vetették föl a szobafőnök, esetleg az utána következő deákok ágyát, valamint azon jobb módú úrfiakét, kiknek a kosztját hordták 2 —5 cserép, porcellán vagy bádog, füleiken áthúzott szijjan függő csészékben. Az ételmaradék a felhordó szolgáé volt, ki ha jutott megosztotta öccsével, falubeli rokonával, vagy egy más társával.

Legatio: ünnepi követség; melyre a filosofusok, theologusok, juristák, sőt a juratusok fiatalabbjai is mentek a három nagy (sátoros) ünnepen. A kimenetelt az electio előzte meg, melyet a rector vagy a senior vezetett. Az illető kollégiumhoz tartozó legációk helyneve értékük szerint föl volt írva a nagy táblára (nagy, vagy kis anditoriumban); és a választó jogosultak gradus és előmeneteli sorrend szerint választottak. Az igazgató aláírásával ellátott ajánló levelet (conceptus, chárla, pátens) az illető egyház pálronusai, jobbmódu tagjai közt széthordva, ünnep harmadnapján, a bucsúlátoga- tás alkalmával (sokan beküldölték) kapta a legatumot; mely 10—30 frt. közt váltakozott, de egyes kiváló helyeken 50—80 frt.-ra is emelkedett. Ez intézmény, az ifjúságnak, úgy anyagi fölsegitése, mint a társadalmi érintkezés, súrlódás és föllépésbeli gyakorlása tekintetében fontos és hasznos nevelő eszköze volt s az ma is.

Lehúzás: e név kétféle aktusra alkalmaztatott. Az egyik volt midőn a megcsapásra ítélt nebuló (kópé, lurkó) nem akart a székre, padra vagy padlóra „lehasalni“, — s szólott a parancsolat: húzzátok le! — A másik azon — paedagogiai szempontból vitatható — régi divatu eljárás volt, mely szerint a leckeórán, a rendesen érdemfokozat szerint ültetett tanulók közül azon hátrább ülőt, ki az előtte ülő által meg nem fejtett kérdést megfejtette, amannak helyére ültették, azaz lehuzat- ták. Ez az illetőre sokszor többszörös bajt hozott; mert alig mentek ki, már megelőzte a hir s a privátpraecep- tor — ki a principálisával szemben volt felelős érette — megbüntette; azután — ha városi volt még az nap, ha