Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

“—15 —

ben kiszolgáltatott jó húsos, gombócos, laskás főtt ételeket az erre kirendelt szolgák behozták (valahol a hatodik paszulyküldeményt megcsapták) s a kegykosztosok ebből ebédeltek. Reggel és este pánizáltak, a csörgős korsóból jókat ittak s dalban, füttyben az erdő madaraival versenyeztek. Elv volt, hogy plenus venter non studet libenter s igy a gyomorbaj, idegesség ismeretlen vala.

Gradus: osztálybeli sorrend. Magát az osztályt is nevezték igy: melyik grádusba jár a fiad; és az osztályban való érdemszerinti elhelyezést gradificatio (lásd Classis).

Habitatio : egy „kamarának“, szobának teljes lakossága; mely egy közepes szobában állott 5—6 nagy- és 2—3 karikás ágyban háló és három publica mensán s ládákon alvó ifjúságból. Az ajtótól jobbra eső ablakfelőli szögletben volt a primárius ágya, asztala; balfelöl a secundarius ágya, asztala. Az ajtótól hol jobbra, hol balra — a kémény s kemence elhelyezésétől függő- leg — a tertiárius ágya, — s hol hely volt rá — inkább a két felső soron s más nagyobb szobákban — asztala is. A másik szögletben a fütfdő (régen tégla, később vas és zöldkályha), a mozsdó-asztal fenn bádog tállal, alól két zörgős cserép, vagy zöldmázas csicses kannával; fatartó láda, kefeseprü, sárkefe, szemétlapát, mint közköltségen beszerzett fölszerelések. — A többi ágyak két oldalt a fal mentén sorakoztak, alattuk a karikásokkal, hol, a mennyi betért. A házi rend őre, közös költségek beszedője a primárius volt.

Harmonia: volt a neve — a harmóniáé praeses vezetése alatt — a régi ifjúsági énekkarnak, mely kettős-négyes szólamokban énekelt (régen soprán, tenor, alt és bassus, később 1—2 tenor és 1—2 bassus). Az első rendelkezést 1823—24-ben olvastuk, midőn elébb Bolyai F., később Péterfi K. prof. bízatnak meg az ének tanítás,és harmónia vezetésével, buzdításával. 1838-ban Petri Ádám fő- és Dicső Lajos alpraesesnek hagyatott meg, hogy az akkor kiadott uj erdélyi énekes könyv szerint tanittassék mind közönségesen az ének. A ki először szakszerüleg tanított a mi időnkben Vocelka Ede,