Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

— 9 —

gettyüt óránként meghúzni (a kapu közé gondolom 1890 körül helyezlek el faliórát). Az ezekre hetenként felügyelő nagyobb szolga volt a Custos (lásd: pápa, bibornok.) A cursor, mint mindig kéznél levő végrehajtó volt a contra által rövidesen megbüntetett suhancok nádpálcás csapója.

Cursus: igy neveztünk minden kézikönyvet pótló s egy-egy tantárgy egész évi, vagy félévi tananyagját (pensum) magában foglaló kéziratos füzetet. Néha a tanár adta ki az általa kidolgozott kéziratot ivenként egynek s a többiek úgy másolták tovább, néha az előadás után „lekapott“ jegyzetekből állitgattuk össze s egymáséból másolgattunk. A cursus másolásból (ivenként egy susták, 6 p. krajcár) sok szegény jó és gyorsirásu tanuló tartotta fenn magát egész tanulói pályáján.

Coquia: lásd Gomer, közétkezés, kifőzés, kegykoszt stb.

Cuscuria: fáskamará. Ott, hol hely volt reá soronként, sőt szobánként egy-egy kis fáskamara jutott, hová a szolgák állal fölvágott tűzifát elraktározták. Nálunk a régibb időben minden szoba és tanterem számára a curiára kirakott ölfákból vágták fel s hordották be a szolgák, később a nagy auditórium alatti boltozatos pincébe és a kis kúrián levő fásszinbe raktározták.

Csapás: ez volt a neve a rakoncátlan ifjúság testi, fegyelmezésének; fül- és hajhuzás, tenyérütés (plága), poí és nyakleves, vessző és pipaszár ide-oda szabdalásai, mint rögtönös kissebb büntető kezelések után jött az ítélet: bújj ki, bukkj meg! s vagy székre (fogd meg a lábát, húzd fel a nadrágját!), vagy a padra, padlóra fektetve kapott 3—6, ha nagy volt a fiú, nagy a hiba s pláné, ha a sedria ítélte rá, akkor 12 nádpálca ütést. Akkor nyersebb, szilajabb — székely bordában szőtt — erkölcsök közt ez mindennapos, vagy legalább gyakori volt; ma? talán sztrájkolnának a kamukaszövésü fiuk.

Csengetés: Fenn a toronyban két kis harang volt, melyeknek kötelei — csigákon levezetve — a felső sor folyosójának végén, Querfurt nevű szoba előtt függöttek s rendesen egy ezen szobában lakó V—VI. osztályos szolga volt a csengető (milyen öröm volt a kötelekbe