Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
— 23 Öt órát töltöttünk a hóval fedett, meredek sziklacsúcsok tövében elterülő steier fővárosban. Ezalatt megtekintettük a Hofer András emléket, az udvari templom szobrait, Miksa császár sírját, stb. Magyar származású vendéglősünk Ízletes ebédje után tovább folytattuk utunkat a Brenner 1326 méter magasságba emelkedő vasútvonalán, elragadó szép vidékek között a vadregényes Pusterthalba. A Dráva felső folyásának festői tájain egyik nyaralótelep a másikat éri, kitűnő útakkal, közlekedési eszközökkel, két- három emeletes penziókkal — olyan helyeken, ahol nálunk még pásztorkunyhót is alig lehet találni. Franzensfesse állomásán hirtelen megejtett uzsonnázásunk folyamán egyik utitársunk a sietség okozta zavarban tévedésből a pár perccel hamarább induló brixeni vonatba ugrott fel s az őt a mi derültséggel vegyes aggodalmunk között el is vitte Olaszország felé, de gondos vezetőnk intézkedett, hogy visszatérve, a következő vonattal fennakadás nélkül jöb ’.sen utánunk. Kellemes nyári alkonyatban haladtunk el a bájos fekvésű Bruneck és Toblach mellett. Lienzben, ahol vezetőnk is megvált a társaságtól, miután ott időző családjánál maradt, — reánk borult az éj. A hósüveges steier alpokat s a vidék szépségeit tehát — Laibach, Marburg, Pragerhof környékén — nem láthattuk, de annál jobb érzéssel üdvözöltük reggel a drága hazai földet, a Dráva síkságának aranykalászos tereit, a Balatont, édes anyanyelvűnk megcsendülését a kalauzok és az utasok beszédében. 24-én délelőtt 10 órakor érkeztünk meg Budapestre, onnan aztán kiki a maga otthonába, fáradtan ugyan, de hálával tele szívérzéssel a Gondviselés iránt, hogy nagyobb baj és szerencsétlenség nélkül hazavezérelt a hosszú útból, melynek minden órája száz meg száz veszélyt hozhatott yolna reánk. * * *
