Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

- 21 —

volt alkalmunk magyart is hallani ismeretlen hazánkfiaitól. Egy kis fiúcska, — beleunván a szakadó eső kellemetlenségeibe, — félig siró hangon e szavakkal szólott oda édes anyjához: Menjünk haza!"

Julius 20-án, szombaton reggel a zugi tót érintve Sihl- brugg felől, helyenként 4—5 kmeteres alagutakon keresztül jutottunk Zürichbe. Az állomáson megrendelt ebédünk idejéig bejártuk a Bahnstrasset, a parkot; megtekintettem a Thonhal- let és a műegyetemet. Itt igen jóleső találkozásom volt egy pár politechnikumi hallgató ifjú hazánkfiával (Gróf Haller Ferenc és Sárréti), akik vonatunk indulásáig sok érdekes dolgot el- peszéltek a zürichi magyar kolónia életéről. Winterthur és Frauenfelden át a Boden-tó mellé, Romanshornba, onnan pedig egy pár órai zivataros hajózással, — melyet a német fináncok gavalléros vámvizsgálata sem volt képes kellemesebbre varázsolni, — Lindauba jutottunk.

E napra előirt utunk további részét az esőzésektől elárasztott, különben változatos bajor fensikon gyorsvonattal tettük meg. Késő este volt, mikor a bajor főváros Englischer Hof szállodájába érkeztünk.

Julius 22—23-át Münchenben töltöttük. A váró. külsejét, Rubensekben, Tizianokban gazdag képtárait és a Deutsches Múzeumot már londoni kirándulásunk alkalmával 1910-ben bejártam. Bőven maradt uj megtekinteni való ezeken kívül is: a National Múzeumban a középkorból fennmaradt egyházi öltözetek, szentélyek, bútorok; finom mü- izléssel készült elefántcsont szobrok, plakettek és érmek ; vas és réz diszmüvek; hangszerek, legyezők, botok, szandálok — kortörténeti csoportokban, művészi egybeállítással a 48 teremben.

Délután a házi iparkiállitást s a Bavaria szobrot tekintettem meg. Uzsonnára a Hofbräuhaus Festsaaljában gyülekeztünk össze.

22-én délelőtt a Glyptotheka szobrászati remekeit (alvó satyr, Kain és Ábel, stb.), a Maximiliane um nagy festményeit