Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

— 181

a kollégiumba, hogy sem a községben, sem családja Írében nincsen fertőző betegség. Ennek alapján beengedték szobájába és osztályába; egy hét múlva ő is beteg lett, sőt

3 társa is elkapta tőle a betegséget.

A szülői meggondolatlanságnak tulajdonítjuk azt az egyetlenegy skárlátos megbetegedési esetet is, mely intézetünk internátusában előfordult.

A midőn a könnyen végzetessé válható nagyfokú vigyázatlanságot a leghatározottabban elitélem, ismételten is kérem a szülőket, hogy támogassanak minket abban a munkában, mellyel gyermekeik egészségét akarjuk megóvni és megtartani.

Örömmel említem meg, hogy a tornázás közben a lefolyt évben egyetlenegy baleset sem fordult elő, a mi a tor- natanitás szakszerűségét legfényesebben igazolja.

Az elemi iskolai növendékek egészségi állapota nem volt olyan kielégítő, mint a gimnáziumi tanulóké és a vörheny járvány miatt rövid időre be is kellett szüntetni az oktatást.

4 ártatlan kis gyermek: Biás Endre, Horváth Béla 1. el. o., Obis Ferenc 2. e. o. és Sütő János 3. el. o. tanulók lettek a kegyetlen halál áldozatai, mely kiragadta őket szerető szüleik ölelő karjai közül.

Szegény kis diákjainkat nem kisérhettük ki utolsó útjukra, de az alma materünk meggyászolta, csengetyünk, mely azelőtt iskolába hívta őket, megsiratta korai halálukat.

De a kegyetlen halál 2 nagy diákot is elvitt soraink közül, Kovács Gero VI. és Olasz Dénes VII. g. o. tanulókat. Előbbi Halomtetőn szüleinél, utóbbi Körtefáján rokonainál hunyt el hosszas, valószínűleg öröklött betegségben.

Kedves ifjú barátaim! emlékezzünk meg szeretettel és kegyelettel oly korán elhunyt társaitokról, kik épen úgy gyönyörködtek a nap fényében és az élet szépségeiben, mint ti, kegyeletes megemlékezésünkben kérjük a jó Istent, hogy végtelen kegyelmével vigasztalja meg a bánatos szülők kesergő szivét, az elhunytaknak lelkét dicsőítse meg a mennyországban és poraikat nyugtassa meg békességben.