Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

évben Istennek segítségével és a tanügybarátok jóvoltából megvalósíthatjuk ezt a tervünket is. És itt, ennél a pontnál, szeretném a nagyközönség figyelmét egy különös körülményre felhívni. Az alapítványt tevő jólelkü tanügy- és emberbarátok többnyire azt kötik ki, hogy az alapítvány kamatait szegény, de kiváló előmenetelű tanulók kapják. Ez helyes is, ellene szólani sem akarok. De bátorkodom azt a kérdést fölvetni, hogy csak épen a kiváló tehetségű tanulókat kell-e támogat- nur > Vájjon nem méltók-e az emberszeretet teljes és önzetlen támogatására a gyengébb felfogású, de becsületesen igyekvő, jó érzésű tanulók is? Épen ezeknek az érdekében kellene többet áldoznunk olyan taneszközök beszerzésére, melyekkel a tanulást könnyebbíthetnők. Gondolják meg azok a nemeslelkü jó emberek, kiknek az Isten vagyont adott és áldozatkészséget plántált szivükbe, hogyha olyan alapítványt tesznek, melynek a kamatjaiból tanszereket kell beszerezni, nemcsak egy-két tanulóval éreztetik a humanizmus áldásait, hanem százzal és még többel.

Tanulmányi kirándulás. A lefolyt iskolai évben is terveztünk egy nagyobb tanulmányi kirándulást Arad, Szeged, Újvidék megtekintése után hajón az Al-Dunán le Orsovára, onnan Herkulesfürdő, Lúgos és Vajdahunyad meglátogatása után haza. Utunk a legapróbb részletekig ki volt dolgozva, szállásunk és ellátásunk meg volt rendelve, dr Dékáni K, tanár aa nyomtatásban kiadott vaskos füzetben ismertette volt az út nevezetességeit és már csak 3 nap választott el az indulástól, mikor riasztó hírek jöttek arról, hogy Szerbiában nagy mértékben elterjedt a kolerajárvány, sőt már Újvidéken és Zimonyban vesztegzárt is létesítettek a hatóságok. A nagy felelősség tudatában le kellett mondanunk az egész útról, különben is több tanuló szülei is arra kértek, hogy kirándulásunkat halasszuk el jobb időkre. El is halasztottuk a jövő évre.

Rendkívüli tárgyak. Tanítványaink közül többen tanultak művészeti rajzot, francia nyelvet, gyorsírást, zenét és vívást,