Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

nagyon kevés kivételtől eltekintve — tanúsítottak. A helyes és jó viselkedést illetőleg szép reményekre jogosítanak fel az alsóbb osztályok is, csak a VI. osztály növendékei hódolnak még a régi rossz szokásoknak lármás, zajongó és féktelen viselkedésükkel. Igazán érthetetlen és valóban elszomorító, hogy egy osztály, melyben a tanulók legnagyobb része intelligens családokhoz tartozik, olyan rossz közszellemet tűr meg a maga kebelében, mely sem a jó szónak, sem a büntetésnek nem engedve, még mindig a vad zajongást, az osztályban való dulakodást tartja a legfőbb diákvirtusnak.

Súlyosabb fegyelmi vétség egész éven át nem fordult elő. Nem bélyegezhetem ennek egy szegény I. g. o. tanulónak azt a tettét, hogy félévi értesítőjét meghamisította, mert nem a konok bűnözési hajlam vitte erre a tettre, hanem tulszigoru atyjának kemény büntetésétől való rettegése. Tanárkarunk alkalmazta ellene a Rendtartásnak ide vonatkozó §-sát és csendesen eltanácsolta a fiút, de leginkább azért, mert a gimnáziumi tanulmányok végzésére úgyis képtelen volt.

Vajha ifjúságunk haladása a jó és helyes viselkedés utján tartósan fokozódnék, hogy finom modorával, tisztességtudó megjelenésével, szerény fellépésével méltán megérdemelje a diák nevet, melyet ifjaink a többi iskolák növendékeivel szemben régi hagyományok alapján csak maguknak szeretnek vindikálni; vajha belátná mindenik, kis és nagy diák egyaránt, hogy a mai tanuló erénye és ékessége nem a Garaboncziás diák virtusa, mely a durva gorombaságokban találta fokmérőjét, hanem a szó legnemesebb értelmében vett úri ember intelligenciája, előzékenysége és szerénysége.

Azoknak, kik becsületes kötelességtudásukkal megérdemelték, kisebb-nagyobb segélyeket és jutalmakat juttattunk. (L. a jutalmazásoknál.)

Ifjúságunk önmunkássága. Tanárkarunk és a Mentovich Ferencz Ifj. Önképzőkör ebben az évben is tűzött ki különféle pályakérdésekre dijakat. Érkeztek is be pályamunkák,

— 1% —