Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

— Í3 *

Blancról lenyúló jégtakaró. Jelentéktelennek látszó gyűrődései között fekete pontok jártak-keltek. A meredek, szikla törmelékes ösvényen, turista botjainkra támaszkodva leereszkedtünk mi is a jégre. Kánikulai hőség volt. Vonzó vágyódással törtettünk fölebb és fölebb a háztető szerű domborulatokba vágott lépcső fokokon; de a lecsuszamlás veszélyétől tartva hamar vissza fordultunk. A nagyobb túrát a jobbról- balról tátongó mélységek és vízzel telt repedések között az otthon érzéstől bátorított francia társainkra bíztuk. Mi beértük a jégen kinálkoz/ fotográfus egy-egy utánunk küldendő felvételével és az első vonattal vissza mentünk Cha- mounixba ebédelni. Délután búcsút intve az emlék tárgyaikat kinálgató, egészséges alpesi lakóknak, a Saussure szobrával ékesített francia városkának s a Mont-Blancnak, tovább folytattuk utunkat az Arve völgyében, Le Fayet-Saint Gervais és Laroch felé. Vadregényes havasi vidék, élelmes lakossággal és fejlett gyáriparral. A meredek hegyoldalról hosszú, fehér szalagokban leomló vízeséseket 50—100 meter magas csővezetékekben fogják fel, hogy a bennök rejlő energiát a völgyben egymást érő villamos centrálékban és turbina telepekben kimeríthessék.

Este 8 órakor érkeztünk a szemnek és a szívnek egyaránt tetszetős Genf városába. Az első benyomás s a Hotel de la Port pompás vacsorája hamar elfeledteté velünk az utazás fáradalmait s a Rhone-parti korzót egy már napok óta itt időző budapesti kartársunk vezetése alatt még azon a napon megszemlélhettük. Másnap julius 11-én megtekintettük a Rhone szigetére épített vízmű telepet 18 hatalmas méretű turbinájával, a csillagda berendezését, négy vasoszlop között meglepő könnyedséggel igazítható 27 cm-es refrakto- rával, melyeket E. Chaer adjunktus ur lekötelező szívélyességgel mutatott be a mi négytagú magyar társaságunknak. A nap további folyamán voltunk a St. Piére kathedralisban ahol Calvin ősi székét s a kápolnát; az egyetem épületében ahol a fizikai amphitheatrum berendezését, az előcsarnokban