Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

9

hegyek közül lerohanó patakok és csatornák helyenként egészen kiszáradt medreit: az Astico-t, Timonchio-t és Padoá- nál a Brentát. Verona mellett a hamvasszürke vizű Adige áthidalása hatalmas Ívben kerüli meg a bájos fekvésű város erőditvényeit. Az állomáson töltött nehány percnyi pihenő dübörgéstől mentes csöndjében fülünket, lelkünket egyaránt kellemesen érintette a város tornyainak delet jelző gyönyörű harangjátéka. Ebédhez ültünk a vonat étkező kocsijában. Az ízletes halak, vajas szeletkék, makarónival és szágóval körözött sültek mellett azonban nem kevésbbé kötötte le figyelmünket a vidék szépsége: Pechieráná! e kéklő Gardató és lefolyása, a Mincio, Bresciánál a Mella, továbbá az Oglió, azután az Adda ágainak messzire benyúló völgyei.

A vasúti kocsi ablakai előtt egymásután eltünedező erőditvények és fellegvárak kaszamátáiban valamikor magyar katonák is védelmezték a monarchia érdekeit, honvágytól eltelt búbánatos szívvel tekintve a sok tornyú városra:

Nagyadonyban csak két torony látszik,

De Majlandban harminckettő látszik;

Inkább nézném az abonyi kettőt,

Mint Majlandban azt a harminckettőt.

Ma már Milánónak hívják a nagy sikföld közepén elterülő metropolist, ahová a késő délutáni órákban érkezett be vonatunk. Mintha csakugyan az egykor itt elsohajtott magyar keservek vették volna át kalauzolásunkat, első kirándulásunk útja villamoson — a Hotel Terminusban történt elhelyezkedés után, — a világhírű cimetroba vitt. Megragadó látványosság tárult itt elénk: a halálokozta fájdalomérzés művészi ábrázolása emlékkövekben, szobrokban és megszólalásig hű szoborcsoportokban. Mindenik egy-egy élethistoria legmeghatóbb részlete: az emlékezet mécsét lobogtató özvegy, a sírba távozó édes anyáért esedező árva, a leánykája halálától megtört édes anya fájdalma, mely a halál angyalát is részvétre indítja, amidőn tekintetét elta-