Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

- VII tek az állami vagy egyházi igazgatás iránt vállalt szigorú kötelességekkel és felelősségekkel. Bizonyos fokú bürokratizmus fejlődött ki, melynek szomorú következménye, hogy a hivatalnokokká kényszerített tanárok megszűntek a családok bizalmas munkatársai lenni. Ma már többnyire csak kellemetlen, szomorú okok folytán érintkezik a tanár a szülőkkel, mikor a fiú rosszul tanul, rosszul viselkedik vagy mikor súlyosabb fegyelmi vétsége miatt ki kell zárni az intézetből. Ezeket a kellemetlenségeket nem enyhítik az iskolai ünnepélyekre való meghívások, a tanároknak a szülőkkel való futólagos találkozása.

A beiratkozásokkor is csak arra szorítkozhatunk, hogy a nyilvántartáshoz szükséges rubrikákat gyorsan kitöltsük, a helyett, hogy a szülővel megbeszélgetnők, bár röviden is, gyermekének különösebb sajátosságait. A vasúti jegypénztár előtti tolongáshoz hasonlító beiratkozási tumultusból mindenki igyekszik minél előbb szabadulni, örülve, hogy egy újabbi 10 hónapra terjedő életútra megszerezhette bérletjegyét.

Említhetnék még igen sok olyan rendszerbeli körülményt, mely gátlólag hat az iskola és család közötti jó viszony kialakulásában, de nem akarok hosszadalmas lenni és rátérek azoknak a hibáknak a rövid ismertetésére, melyek a szülőket terhelik.

Ki tagadhatná, hogy a mai életküzdelmek sok-sok rést ütnek a család szentélyén? A megélhetés gondjai vagy a házon kívüli munkába szólítják az atyát és anyát, vagy nyomottá, rideggé teszik a családi életet. A hol pedig anyagi gondok nincsenek, ott a túlhajtott fényűzés és élvhajhászás dúlják fel a szülői ház áldásos békéjét. Itt is, ott is többnyire elhanyagolják a gyermekek nevelését, nyűgnek tartják és meg vannak győződve, hogy kötelességeiknek eleget tettek, ha iskolába járatják gyermekeiket. A legkisebb kellemetlenség, mely a szülőket gyermekeik hanyagsága vagy tudatlansága folytán az iskola részéről éri, felingerli őket és az iskola elleni haragjukban a legképtelenebb vádakra ragadtatják magukat.