Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

- IV mondok bizalmukért. Ha ők bölcs tanácsaikkal, szavuknak ékesszólásával, önzetlen támogatásuk erejével úgy állanak mellém a munkában, mint az Istentől Mózes'mellé rendelt Áron, úgy szentül hiszem, hogy a Mindenható kegyelmével elvezethetjük intézetünket, ifjúságunkat" az Ígéret földjére.

De ez a mai nap nemcsak reám nézve fontos; hiszen nagy jelentőségét a legkisebb tanuló is érzi. A Gondviselésnek egy kimondhatatlanul bölcs rendelése szerint él bennünk az a szükségérzet, hogy az élet tülekedésében egy-egy fordulatnál, bár rövid időre megálljunk, kérdezvén önmagunktól, és a velünk haladó társainktól: „Quo vadimus? Honnan, hová?“ így állított meg mindennapi fáradozásainkban minket, a küz- ködőket, tanárokat és szülőket, és szólított el titeket, gyermekeket és ifjakat, gondtalan játékaitok és ifjúi mulatozásaitok köréből ennek az új isk. évnek kezdete. Mennyi öröm és fájdalom; mennyi remény és aggodalom hullámzik szivünkben egy-egy év kezdetén ! Ti örömmel hajtogatjátok : egy lépéssel újra közelebb jutok célomhoz; fájdalommal érezzük mi, hogy újra nagyot röppent el felettünk az idő; reménykedve építitek ti a légvárakat és aggódva kérdezzük mi: vájjon hosszúra nyújtja-e még életünk fonalát a sors; vájjon simán, egyenletesen fonódik-e ez a fonal; vagy sok lesz rajta a bog, a csomó, vagy talán el is szakad?

De az élet kereke gyorsan forog. Kevés időt enged a szemlélődésre; minket is hajt, szüntelenül hajt, hogy kezdjük vagy folytassuk a munkát. A munka kezdetével vessünk egy rövid pillantást a közelebbi múltra, vizsgáljuk meg a jelen bajait, követelményeit és a jövőben végzendő feladatokat.

A jó Isten megengedte, hogy sok áldozattal, nagy fáradsággal új, gyönyörű, tágas iskolaépületet emelhettünk a régi, dísztelen, szűk tantermek helyébe. Az internátust a paedago- giai és egészségügyi követelményeknek megfelelően átalakítottuk, párját ritkító modern tornatermet építettünk fényes fürdővel. Több éven keresztül folyt a serény munka és mikor